Loki egy hamis mosollyal intett Thornak, aki elindult a koronázásra. A vigyor leolvadt az arcáról amint bátyja kilépett az ajtón.
Ahogy lefordult egy mellékfolyosóra, látott egy nőt, a falnak támaszkodva. Honnan tudhatta volna, hogy az a nő nem több mint hat évvel később segítene a megmentésében, és nem mellesleg, éppen egy ablakon keresztül nézte őket.
- Helló? - köszönt Loki a homlokát ráncolva. Bianca felnézett és elmosolyodott. - Félnem kéne? - Nem is próbálta leplezni, hogy megkönnyebbült mikor a válasz "nem" volt, és hogy mennyire megijedt, mikor a szőke nő hozzátette, hogy "tőlem nem".
Egy erős kar ragadta meg őt hátulról és a szájára szorította a kezét.
- Egy szót sem - mondta a férfi. Loki meglepve ismerte fel a saját hangját. Valóban az idősebb Loki állt mögötte, és berángatta őt egy szobába, ahol Christine már ott volt, felajzott íjjal.
- Na nézd már - horkantott, - annó ilyen beszari voltál? - nézett az idősebbre.
- Téged nem rabolt el a tíz évvel idősebb éned - felelte Loki.
- Úristen - dörzsölte meg a homlokát Bianca, miközben a fiatal Loki ijedten nézett körbe. Christine leengedte az íját hogy megvizsgálja a fiatal herceget.
- Pff - grimaszolt végül és Seray-ra nézett. - Halljuk a konklúziót, Látom-a-jövőt úr.
- Nagyon vicces - húzta el a száját Seray és Lokira nézett. Mindkettőre. - Loki, ez Loki, Loki, ez Loki - mutatta be őket egymásnak. Az idősebb a fiatalabb felé biccentett. A fiatalabb ráncolt homlokkal és kerek szemmel nézte őt. - Loki - mindkettő felkapta a fejét, de Seray a fiatalabbikra szegezte átható, zöld szemeit -, a helyzet az, hogy te kellesz nekünk... pontosabban nekem. Tudsz egy próféciáról, a Tiltott Jóslatról.
- Mit akarsz vele? Szabad tudnom róla! - felelte emelt hangon a fiatal herceg.
- A Tiltott Jóslat? - kérdezett vissza Christine. - És a hercegnek el szabadott olvasnia?
- Nem, elloptam - vont vállat Loki. - Azután mondott anyánk valami olyasmit, hogy "mostmár mindegy, úgyse érted meg, ahogy senki se". - Ujjaival hevesen mutogatta a macskakörmöket a levegőben.
- Tehát, valójában nem hazudtam - szólalt meg a fiatal Loki.
- Dugulj el - csapta meg a vállát Christine. - És te - nézett az idősebbikre -, te nem tudod mi volt benne?
- Nem.
- Én igen - mondta Loki. - Öt hősről szól, akik egy nap megmentik Asgardot. Lényegében ennyit mondanak benne.
- Nyilván nem, te szarkeverő,  valószínűleg azt is írják, hogy mit csinálnak ezek a hősök - felelte Christine. A térdére támaszkodva Loki szemébe nézett. - Megcsinálhatod a balhét, amit terveztél. Úgy teszel, ahogy azt kedved megkívánja. És ahogy egyedül leszel, jössz a könyvtárba és elvezetsz minket a jóslathoz. Ha nem így csinálod... tudom, hol leszel. Megtalállak, és akkor pórul jársz. - Felállt és leporolta a vállát. - Elengedhetitek.
Loki fogta és kivezette a fiatalabb énjét a folyosóra.
- Bízol benne? - kérdezte Thor.
- Megfenyegettem - felelte Christine, mintegy válaszként.
***
Naplementekor, a fiatal herceg nagyot nyelve fordult be a könyvtár felé vezető folyosón, ahol az öt idősebb hős ott állt.
- Na, mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Christine és ellökte magát a faltól.
- Tudod... - bökte meg őt Bianca. - Odin meg minden...
- Szerintem nem is érdekli - jegyezte meg Seray. Loki - az idősebb - rosszallóan nézett rá. - Nem te mondtad, hogy nem a te apád?
- De...
- Nincs de! - Christine ezzel véget vetett a vitának és a fiatalabbikra nézett. - Senki nem tudhat arról, hogy itt voltunk.
- Persze, persze - intett Loki és kinyitotta a két szárnyas ajtót.
A királyi könyvtár hatalmas sötéttölgy polcokból állt, amiken több ezer régi könyv állt. Márvány padló, aranyra mázolt díszítések a falon... Gyönyörű látvány volt.
- Hajrá - mondta Bianca.
Loki intett nekik, hogy kövessék őt. Végigment a polcok között, és végül megállt.
- Ismerős ez a hely... Déjà vu érzésem van - mondta Bianca. Loki leguggolt és kivett egy ládikát a könyvek mögül, és kivett belőle egy tekercset.
- Ez az - mondta, és odanyújtotta Christine-nek a tekercset. Christine végigpásztázta az öreg papírt. A pár soros jóslat valósággal beleégett az agyába.
- Itt volt a térkép is - csettintett Bianca, rendkívül elégedetten magával.
- Jönnek! - szólalt meg az idősebb Loki. Felpattantak és rohanni kezdtek a kijárat felé. Christine eldobott mindent ami a kezében volt.
Ahogy futottak, a fiatalabb Loki intett nekik és lefordult egy mellékfolyosóra, ahonnan perceken belül a nagy kapuhoz értek. Bianca zárta a sort és ahogy visszanézett, majdnem meglátták őt, de a fiatal herceg átkarolta a derekát, és vele együtt ugrotta át a korlátot, és leguggolt a többiek között.
A lélegzetüket vissza fogva ültek, rémülettől majd megfagyva, így Christine nem tudta kifogásolni, azt, ahogy Loki Biancát tartotta.
Majd' tíz perc múlva voltak képesek megmozdulni. Bianca majdnem erőszakosan ugrott fel.
- Ezen a helyen a Bifrost párjának térképe kellett volna, hogy legyen! - mondta. - Határozottan emlékszem a ládikára.
- Mostmár ott van - mondta Seray. - A városiak nem igazán hallottak róla, de volt egy alkalom, amikor bementek a könyvtárba, és bár semmit nem loptak el, valamit biztonságba kellett helyezni. Mi voltunk azok - mondta -, mi miattunk kellett áthelyezni a Tiltott Jóslatot, és kicserélni a térképre. Mert azt nem hitték, hogy megfejthetjük.
- Nem mintha a Jóslatnak lenne bármi értelme - vont vállat Christine.
- Halljuk - mondta Bianca. Mindenki várakozón nézett Christine-re, aki szavalni kezdett:

Egy nap, mikor Asgard legfényesebben ragyog,
Öt hős születik.
Erőik másnak meg nem adatik,
Mert minden a végtől függ,
S az előtől dől el.
Ők hoznak örök fényt, sötétség után,
Bár nem tudják,
Hogy ami fontos belülről fakad.

- Szóval az öt hős és a megmentés stimmel - sóhajtott Bianca.
- Őszintén mondja meg nekem valaki - szólalt meg Loki -; részeg volt aki ezt írta? Össze-vissza beszél mindenről.
- Ez igaz - mondta Christine, ignorálva Loki kerek szemeit. - Mi az, ami "belülről fakad"? Kik ezek a hősök?
- Szerintem ti... vagyis mi - mondta a fiatal Loki. - Öten vagytok, és visszautaztatok a múltba, mert ez a jóslat kellett nektek. Valószínűleg... Hősködtök.
- Frászt - mondta Christine, és részben remélte, hogy igaza van.