- Reméltem, hogy többet nem kell itt lennem - motyogta Christine.
Alig két napja, hogy beleegyezett ebbe az egész hülyeségbe (méghogy hangok?! Ugyan már...), de már is ide kellett jönnie, teljes harci szerelésben, ebbe a véres aranyból épített palotába. Ahol ott is álltak a királyi istenek; Thor, a király, és Loki, a börtöntöltelék.
- Hát ez sem jött össze - súgta oda neki Bianca, erősen célozva arra a beszélgetésre, mikor Seray megígérte, hogy távol tartja Lokit.
- Na, nézzenek oda, kiket hozták - mosolyodott el Thor és felállt a helyéről.
Odalépett eléjük. Bianca is kedvesen mosolygott és megölelte Thort, mintha régi jó barátok lennének - ami valamilyen szinten igaz is, hiszen közösen megmentették a világukat. Christine azonban megtartotta a pókerarcát, és csak megszorította a király kezét.
- Hallom megy a királyság jól - jegyezte meg.
- Igen, Thor rendkívül jó királynak tűnik - mondta Seray.
- Te... Te ne, inkább ne - emelte fel a kezét Christine.
- És miért vagyunk itt? - kérdezte Bianca.
- Seray a saját hangját hallja - szólalt meg Loki és ellökte magát a tróntól, aminek eddig a karfáján támaszkodott. - Azt gondolja, hogy megoldhatjuk az időutazást és hogy ha valóban így van, ti is kelleni fogtok egy olyan kaliberű akcióhoz.
- Jó - bólintott Christine. - De mit fogunk csinálni?
- Visszamegyünk Thor koronázására és elhozzuk onnan a fiatal Lokit - kezdte Seray. Bianca felemelte a kezét és közbeszólt:
- Miért pont őt?
- Mert ő egy varázsló.
- Miért pont akkor?
- Mert akkor éppen akcióban volt.
- Miért pont a koronázásról?
- Mert ott... Elég! Érted nem? - kiáltott fel Seray.
- És utána? - kérdezte Christine. A karjait összefonta a mellkasán és arrogánsan nézett Serayra és Lokira.
- Hát, ööö... - Seray megvakarta a tarkóját. - Hát, azt... Azt lehet, hogy még... nem tudom? - Inkább kérdezte, mint mondta. Christine bosszúsan sóhajtott és megdörzsölte az arcát a kezével.
- Bianca semmiképpen nem mehet így - mutatott végig Biancán, aki pont ugyanabban a majdnem civil öltözékben volt, mint amiben akkor, amikor Seray után mentek.
- De ebben voltam legutóbb is - vonta fel a szemöldökét értetlenül Bianca.
- Igen, és már akkor is a szívroham kerülgetett, mikor rád néztem - intette le őt Christine.
- Én kerítek neki harci ruhát, rendben? - ajánlotta fel Thor és félrevonultak Biancával.
Christine grimaszolva nézett utánuk majd visszafordult a két férfi felé. Mindkettőt tiszta szívből gyűlölte, de legbelül tudta, hogy amit Seray mondott, az komoly.
Eközben Thor bevezette Biancát egy gardrób szerű szobába.
- Nézd meg, hogy van-e valami használható - mondta Thor.
- Szét szedhetem őket? - kérdezte Bianva és hosszasan nézett egy csillag alakú övet.
- Persze... Gondolom - felelte Thor.
- Nekem leginkább az alkarvédők és a csizmák kellenek - kommentálta a folyamatot Bianca. - Most néztem meg a Csodanőt, és egy rakás ötletem van. De én maradok a késnél, erre kell az öv.
Majdnem háromnegyed óráig szöszmötölt a hacukával. Ezután kiravarta Thort és tíz perc múlva jött ki.
A ruha elég erősen hasonlított Christine-ére - láthatóan abból merített ihletet. Vékony, barna, prémes anyagból volt rajta egy nadrág és egy hosszúujjú felső. A mellkasán kemény bőrből készült mellvért-szerűség volt, ami tényleg csak a mellkasát és a háta felső felét takarta. Az alkarján volt egy ugyanilyen anyagból készült védő. A csizmája is ilyen volt. Volt rajta egy sötétebb sort is, amire az öv volt kötözve, amin pedig ott lógott a kése.
- Tetszik? - kérdezte Thort.
- Ahha... Olyan, mint...
- Christine-é, igen.
- Nem. Valaki máséra is hasonlít... - merengett Thor, majd legyintett. - Na mindegy. Gyere. Seray most akar indulni...
Elindultak vissza a többiekhez, ahol Christine, Loki és Seray még mindig gyilkos arccal nézték egymást.
De amikor a két férfi meglátta Biancát, kissé mintha elhűltek volna.
- Na, tessék, nem megmondtam - mondta Thor, győzedelmesen. - Egy kicsit hasonlítasz Lennára.