Na, persze, nekünk a kis bagázs még nem jött haza. Nekünk, ők még mindig a múltban voltak. Bianca úgy döntött, itt az ideje megkeresni Christine-t. 
- Christine nagyon jól ismeri Tamarát, ő tudni fogja mi lesz - magyarázta, bár senki nem kérdőjelezte meg, hogy miért keresné meg Christine-t. Sőt; mélyen, nagyon mélyen, mindnyájuknak hiányzott a cinikus pattogás és határozott utasítgatás. De most, Seray és Loki összenéztek és Biancát fürkészték.
- Tamara nem kedveli Christine-t, ez ti magatok mondtátok - mondta Loki.
- Hogy veled volt legtöbbször - tette hozzá Seray. - Van valami, amit mondanál nekünk, Bianca? - Ezt úgy mondta, hogy még Thor és Loki. Bianca megforgatta a szemét.
- Loki ötlete volt - mutatott az istenre, akinek megfagyott ar arca. - És ő volt a kivitelező is, mint látható.
- Mi van? - kérdezte Thor.
- Én vagyok Christine, Bianca ment el, mert én hülye azt hittem fogunk valamit csinálni - hadarta Bianca, illetve Christine. - Azt hittem, biztonságosabb lesz egyedül hagyni őt, addig is felderíti a mezőnyt, de látom, hogy ez felesleges volt. 
- Az, az volt, tudod hogy most hol van? - kérdezte Seray.
- Persze, megmondtam neki, hogy tisztes távból kövessen minket - bólintott Christine. 
Erre az egyik fa tetejéről leugrott Christine, azaz Bianca. 
- Ha már a tisztes távnál tartunk - mondta, miközben leporolta a karját -, Loki beköpött minket, és most Odin serege minket keres. És, öhm... asszem itt vannak - mutatott a háta mögé. 
- MI VAN? - kiáltott egyszerre a másik négy. 
- Spuri! - kiabálta Seray, és az öt hős nekiiramodott az ezüst Bifrost felé. Bianca és Christine fegyvert cseréltek, és Christine hátralőtt pár nyilat. Erre persze a sereg is válaszolt, de ők nagyobb nyílzáporral. Seray karját megvágta az egyik. 
- Gondolom nem heccből gyújtották ránk az erdőt - jegyezte meg Loki. Christine hátrafordult; azok a nyilak, amik a seregtől jöttek meg voltak gyújtva. Elővett egy nyilat, kilőtte, pontosan eltalálva az egyik katonák, aki lezuhant a lováról. A lángok közben egyre közelebb voltak hozzájuk, és Christine-nek meg kellett fordulnia, hogy futhasson. 
Füst töltötte meg a levegőt, Christine alig kapott levegőt. Egy-egy nyíl mindenkit megkarcolt, kit mélyebben kit nem, de elég viharverten érkeztek a megfelelő pontra. 
Christine megfordult, mikor mind az öten ott voltak, és gúnyosan nézett a seregre.
- Hasta la vista! - mondta, és ezzel eltűntek. 
A másik oldalon Bianca átkarolta Thort, akinek vérzett a lába, Seray pedig Loki válla köre tette a karját. Christine nagyokat köhögött. 
- A kur... - kezdte, de Bianca lepisszegte. 
- Alig várom már, hogy megtudjam mi történt - vigyorgott Nesk, a kardjára támaszkodva.
- Meglepődnél, de nem volt nagy cucc - mondta Christine. Észrevette, hogy Loki valószínűleg visszaváltozatta őt és Biancát, út közben valahol. - A vége volt gázos, Odin kiba... nyavalyás serege meg a tiltott jóslattól való szürreális, és felesleges félelme. 
Nem magyaráztak sokat, felmentek a palotába. Miután ellátták a sérüléseiket, megmosakodtak és tiszta ruhát szereztek, a könyvtárba mentek, ezúttal már Thor nélkül, neki dolga volt. 
Napokig kutattak, miközben fejenként ötször megállapították mennyire felesleges volt majdnem meghalni a múltban. 
- Kellett a jóslat - mondta mindig Bianca. - Ha nem megyünk vissza, nem ott lett volna, ahol hagytuk. Nem tudtuk volna megváltoztatni a jelent, csak ha nem megyünk vissza. - Ilyenkor fáradtan felnézett, becsapta a maga előtt tartott könyvet. - Minden egybevágott; a doboz áthelyezése, az ismeretlen erdőrész megsemmisülése... a jelenünk abból lett, hogy visszamentünk. 
- Jól van, még egyszer elmagyarázod, az agyam le fog állni - felelte rá mindig Seray. Ezután Bianca halkan morgott, hogy most kereshette meg megint, hogy hol tartott. 
Egy nap aztán, pár nappal később, egy futár rohant be hozzájuk. 
- Egy nő keres benneteket - mondta. - Nesk most hozta. Maga, göndö vörös hajú, és nagyon izgatott.
- Tamara? - állt fel Christine. Tamara már be is jött, meg sem várta a futár válaszát, aki erre sértődötten elvonult.
- Emlékeztek arra a lányra akiről beszéltetek annyit? - kérdezte Tamara. - Lenna?
- Mi van vele? - nézett fel Seray.
- Nem halt meg! - mondta Tamara. - Lent van a Földön!
Seray tekintete elsötétült. Visszarogyott a székére. Lokira nézett.
- Te tudtad ezt? Kérlek, mondd, hogy nem - mondta.
- Nem tudtam. 
- Hogy-hogy nem halt meg? - kérdezte Christine.
- Találkoztam vele! Él mint egy egyszerű ember. - Tamara már nem volt olyan izgatott, látva, hogy Seray mennyire megrökönyödött. 
- De ha ott élt, ahol ti... - nézett Seray Christine-re. - Nem is találkoztatok vele? - Bianca az ajkába harapott. 
- Én találkoztam vele - mondta, lehajtott fejjel. - Beszéltünk is, tudtam hogy ő az - mondta halkan. - De tudtam, hogy oka van arra, hogy ott él, távol...
- Tőlünk? - kérdezte Loki.
- Igen! - fakadt ki Bianca. - Mert majdnem a halálba vittétek, és aztán tönkretettétek a királyságot mert mindketten szerettétek őt! Ti tudnátok ezzel élni?! Elment, hogy feletjsen, ti meg még meg akartátok keresni, hogy visszarángassátok ide?!
- Arra nem lesz szükség - mondta Tamara. 
Egy sárga villanást láttak, és ott termett Lenna, mellette Spitfire, előbbi kicsit szédelgett, de amint magához tért, aprót toppantott.
- Mégis mi ez az egész, kisasszony? - kérdezte Spitfire-től. A maszkos, szőke nő, vidáman, türelmetlenül összefonta piros kesztyűbe bújtatott kezét, és a lábával topogva hallgatott. - Igazán nem telt volna sok időbe, hogy elmondja miért, és hol vagyunk!
- Harminc másodperc nekem sok! - vágta rá Spitfire. Egy szempillantás alatt Loki mellett termett, hogy menetszéltől övezve kiszedje a kezéből a könyvet, és gyorsan átfussa.
- Mi ez a szemét amit olvasol, heh? - kérdezte. - Bocs, különben, ha közbe vágtam a parázs vitába - mondta és áthajította a könyvet a válla fölött. Szélsebesen Bianca mellett termett. - Nem szeretem a vitatkozást. Egy haverom hozza a következő vendéget. - Az ajtón át fürkészte a folyosót.
Lenna tekintete Lokin és Seray-on ragadt. 
- Oh - nyögött fel. - Sziasztok, fiúk.