- Minden lépés, amit teszel számít. Akár a végzetedet is okozhatja, vagy az enyémet. Innentől... Minden mozdulatnak jelentősége van.
- Seray?
- Hm?
- Nem kell ilyen drámainak lenni. És sakk - mondta Thor és az állával a tábla felé bökött. Seray meglepve nézett a fekete királyra, és valóban veszélyben volt.
Lassan hat év eltelt azóta, hogy Seray megszerezte a trónt. Utána majdnem fél évbe telt, hogy Asgard újra úgy nézzen ki, mint még Seray előtt. De utána... Az asgardi népnek ritkán volt olyan jó élete, mint Thor előtt bármikor. Ugyanis az isten nagyon jó királynak bizonyult. Igazságos volt, de szigorú, és volt benne valami, ami minden mérleget az ő oldalára billentett. Még Loki sem mondott semmi rosszat róla, az pedig a csínytevés istenétől már-már dicséretnek vehető.
Seray, a nehéz múltú trónbitorló, türelmesen és megadóan végigülte a neki kiszabott, majd három évre alkudott börtönbüntetését, százak meggyilkolásáért.
Azóta ideje nagy részét a palotában tölti, Thor és Loki mellett. Lokival újra barátok lettek, és Thor egyik legjobb és legsegítőkészebb tanácsadójává avanzsált.
- És sakk matt - egyenesedett fel büszkén Seray, egy kigondolt és végzetes lépés után. - Zsinórban a... - Nem mondta a számot - ami bőven tíz felett volt -, hanem körülnézett, és gyanakodva hallgatózni kezdett.
- Hallod ezt? - kérdezte Thort. A király megrázta a fejét, és felállt.
- Lehet, hogy Loki szórakozik - vont vállat.
- Nem - vágta rá Seray és elviharzott.
Kivágta az ajtót, és a kezét a betonfalra helyezve majd azon végighúzva indult el a hang irányába.
Csábító, hívó sziszegés-zizegés volt. Követve a hang vélt forrását, Seray folyosókon és termeken vágott át, amíg végül egy ismerős szobában találta magát.
Friggáéban.
Seray fürkésző tekintettel körbenézett, és kereste a hang forrását. Kiment az erkélyre, és a kezét a hideg kőkorlátra téve elbámult a távolba.
- Mit akarsz? - kérdezte hangosan és mikor a hang változatlanul folytatódott, dühösen kiabálva ismételte meg a kérdést. A kíváncsiságból nőtt harag szökött ki az ajkai közül.
Annyira átadta magát az érzéseknek, hogy meg sem hallotta, ahogy Loki belépett a szobába.
- Hát te? - kérdezte. Seray hirtelen fordult meg és az isten szemébe nézett.
- Öhm... - dadogta és lesütötte a szemét.
- Nekem elmondhatod, ha van valami baj - mondta Loki, és jelentőségteljesen nézett Serayra.
- Jó, te akartad - vont vállat Seray. - Hallottam valami hangot.
- Egy hang felkergetett anyám szobájába? - kérdezte Loki. Seray rákvörös lett és szégyenkezve lehajtotta a fejét. Hiszen, bár a herceg ezt nem tudta, ezzel a mondattal eszébe juttatta, hogy bizony ő volt az, aki megölte Asgard egykoron hatalmas királynőjét, Friggát.
- Szóval egy hang. - Loki összefonta a karjait a mellkasán. - Gyere, segítek megkeresni a forrását.
- Nem! Nem érted! - rázta meg a fejét Seray. - Szerintem csak én hallom.
- Tessék?
- Szerintem csak én hallom. És innen jött - nézett körbe Seray.
- De itt nincs senki - tárta szét karjait Loki.
- Nem mondod? - kérdezte gúnyosan Seray. - Basszus, szerinted én miért állok itt úgy, mint egy rakás szerencsétlenség?
- Mert az vagy. Néha - vonta meg a vállát az isten.
Seray legyintett egyet, és megint meghallotta a hangot. Ezúttal tisztán, kivehetően hangzott, határozottan beszélt. Mondott valamit.
De közben sajnos Loki is elkezdett párhuzamosan beszélni. Seray körülnézett, és rázni kezdte a kezét, hogy jelezze Lokinak, hogy ez nem megfelelő alkalom a belső monológhoz.
- Megint - mondta.
Nem csak értette a hangot. Felismerte. Bölcsebb volt ugyan, mint amilyennek ismerte. Kimértebb és lassabb volt annál, amit általában Seray hallott. Mélyebb, mintha jópár évvel többet megélt volna, mint Seray.
Loki értetlenül nézett körbe. Nem értette, hogy mi az ami miatt Seray gyanakodva fülel, körbenéz, újra hallgatózik és az arcára meglepetség és rémület ül ki.
De fiatal barátja tanácstalanul nézett, mert pontosan tudta, hogy kihez tartozik a hang.
A sajátját hallotta.