-Szia, kicsim - szól bele a telefonba Jackson vigyorogva, mire apja megtorpan az ajtóban. Vőlegényem úgy tesz, mintha nem is vette volna észre szülőjét.
-Szia, Jakcs - köszön a vonal másik végéről Vernon a 'legszerelmesebb' hangjával. Nem kell sok, hogy hangosan felnevessek. Telefonom kameráját óvatosan kidugom, hogy tudjam venni a lejátszódó jelenetet.
-Tudod...most mentél el, de máris hiányzol - biggyeszti le alsó ajkát Jackson, mire Vernon alig észrevehetően köhög.
-Te is nekem.
-Ha így válaszolsz még a végén el sem hiszem - nevet fel vőlegényem és szavaiban mindhárman érezzük a figyelmeztetést. Ha Vernon nem éli bele jobban magát, a tervünk mehet a süllyesztőbe.
-Csak fáradt vagyok a tegnapi után - elérkezett a pillanat, mikor tátva marad a szám.
-Oh, értem - kapcsol gyorsan Jackson és egy félreérthetetlen mosollyal ajkain néz a mobiljára.
-Amúgy, legközelebb te jöhetnél át. Alig vagyunk az én lakásomban.
-Kics...
-Tudom, az enyém sokkal kisebb meg minden, de neked ott van az apád... - vág közbe Vernon, belejőve a színészkedésbe.
-Már ezerszer elmondtam, hogy tőle nem kell félned. Ha nem fogad el, az lesz, amit megbeszéltünk.
-Biztosan? Nem fogod meggondolni magad? - kérdi szerlemem aggódva és engem egy rossz érzés kerít hatalmába. Olyan jól megjátsza magát, hogy a saját helyzetünkbe képzelem bele magam. Apám biztosan nem fogja elfogadni, hogy én nem Jackson-t, nem akárki mást, hanem Vernon-t szeretem. És mi lesz, ha nem fogadja el? Elfutunk, mint a mesékben és boldogan élünk míg meg nem halunk? Ez nem Csodaország, nem fog támogatni bennünket senki sem és az a pár ember, aki mégis, semmit nem fog érni az összes több ember ellen. Ha apám nem fogad el bennünket, kénytelen leszem feladni, még ha csak látszólag is. És ki tudja? Ha tervünk összejön, apám gondolkodás nélkül hozzáad valakihez később, semmi garancia nincs rá, hogy nem fogja ezt tenni.
-Nem. Nem fogom meggondolni magam. Ha meg kell dolgoznom a pénzért, és minden nap hullafáradtan is jövök haza, nem fog érdekelni, amíg te vársz haza - Jackson nyálas monológja csap képen és felébreszt bambulásomból. El tudom képzelni Vernon mostani arcát, miután végighallgatta ezt a szöveget. Jackson-nak lehet színésznek kellett volna mennie.
-De nem csak te fogsz dolgozni, én is segíteni fogok!
-Persze, gondoltam - mosolyodik el vőlegényem. Az apjára sandítok, akinek az arca vöröslik a méregtől. Kezeit ökölbe szorítja, ajkait összepréseli, így készül fel az üvöltésre.
Jackson az ajtó felé pillant és meglátja apját, mire arcán színtiszta rémület tükröződik.
-Mo-most le kell tennem - fordul vissza a mobilja felé és egy másodpercre felém sandít. A telefonom kamerájából nem látom nagyon a részleteket, de biztos vagyok benne, hogy ezt a félelmet nem csak megjátsza.
-Mi történt? Minden rendben van? - hallatszik Vernon aggódó hangja a vonal másik végéről.
-Igen - nyel egy nagyot Jackson - Csak mennem kell.
-Rendben. Szeretlek, Jacks.
-Én is - mondja vőlegényem, majd kinyomja a vonalat. - Apám - áll fel bizonytalanul.
-Jackson - vesz egy mély levegőt fenyegetően az apja, majd belekezd az ordibálásba. - Mit képzelsz magadról?! Ilyennek neveltelek?! Anyád szégyenkezik a túlvilágon! Mindig is tudtam, hogy nem vagy normális, csak reménykedtem, hogy tévedek! De nem érdekel! Hozzámész Lucy-hoz és elfojtod magadban az undorító érzelmeidet ez iránt a férfi iránt! Méghogy szereted! Ha egyszer is találkozol vele, gondoskodom róla, hogy többé a közeledbe se jöjjön! Most pedig takarodj a szobádba, de mocskod b...
-Ki ne mondd! - üvölt fel hirtelen Jackson, mire még én is összerezzenek. Észre se vettem, de a kezemben már remeg a telefonom.
-Mi az, hogy tegezel, te pimasz kölyök?!
-Nem érdekel, hogy tegezlek-e vagy sem! Az apám vagy, a rokonom, de szégyellem magam emiatt!
-Még te szégyelled?! Még te?! - lép egy lépéssel közelebb fiához a férfi fenyegetőzve. - Én szégyellhetném magam, hogy a fiam egy b...
-Ki ne mondd! - üvöltötte újra. - Ha kimondod, soha többet vissza nem jövök ebbe a házba! - Jackson nem színészkedik. Az erek nyakán kidagadnak, szemei dühtől izzanak és körmeit tenyerének bőrébe vájja.
-Hirtelen nem mered felvállalni a fajtádat?! - vág vissza egyből az apja.
-Ezt mondd ki mégegyszer - sziszegi Jackson és már én is félni kezdek tőle. Az apja közelebb lép hozzá és megfogja pólóját, majd tagoltan megsimétli magát.
-Nem mered felvállalni a fajtádat?
-Elmegyek - jelenti ki Jackson, majd megfordul és indulna szobája felé, ám apja megállítja.
-Nem mész te sehova! Hogy képzeled, hogy saját magadtól döntesz? - rántja vissza fiát a férfi erőszakosan.
-Apa! Huszonöt éves vagyok! Jogom van eldöntetni mit kezdek az életemmel! És én eldöntöttem, hogy elmegyek innen, mert már csak a ház gondolatára fojtogató érzés van a torkomban!
-Mit képzelsz te, hogy ilyen hangon beszélsz velem?! - és elcsattan az első pofon. Jackson meg se moccan, csak összeszorított fogakkal tűri a következőt is.
-Úgy beszélek veled, ahogy jónak látom - feleli magabiztosnak tűnve, ám a kamerából látom, hogy egy pillanatra felém pillant, majd egyből vissza is néz apjára.
-Ezt többé nem akarom tőled hallani! - kiáltja az idősebb férfi és egy nagyot rúg Jackson hasába, ki erre akaratlanul is összeesik. Ledöbbenve figyelem az eseményeket. Azt hittem ennyi elég lesz az apjának, de nagyot tévedtem. Tovább folytatja a verést, jól intézett rúgásokkal a földön heverő fia testrészeibe. Pár pillanat után nem bírom tovább nézni. Kikapcsolom a kamerát és kiugrok a kanapé takarása mögül.
-Azonnal hagyja békén Jackson-t! - kiáltom dühösen, mire a férfi megtorpan és rémisztő szemekkel néz rám, de próbálok minél bátrabbnak tűnni, ami elég nehéz. Ha Jackson-t ilyen könnyen elveri, én egy másodperc se leszek neki.
-Mit keresel itt, Lucy?! - indul meg felém, mire folyamatosan hátrálok.
-Felvettem az egészet! - mutatom meg a mobilom, de a férfi kérdő tekintete miatt folytatom. -  Felvettem, ahogy elveri a saját fiát. Ezzel börtönbe fog kerülni - mosolyodom el, hiszen tudom mi fog következni. És jól is gondoltam. A férfi (akinek sose sikerült megjegyeznem a nevét), megpróbálja kikapni kezemből a telefonom, de én gyorsabb vagyok és megindulok futva az ajtó felé. Időközben Jackson is feltápászkodott és kissé nehézkesen, ám neki is sikerül előbb-utóbb elindulnia. Még hallom, ahogy vőlegényem apja mond valamit valakinek, de nem foglalkozok vele. Megragadom Jackson csuklóját és úgy húzom magam után. Az ajtó előtt Vernon vár ránk, kinek nincs idő elmagyarázni mi történt, ő mégis pillanatok alatt megérti és ő is rohanni kezd.
-Jók voltatok - vigyorgok rá a két fiúra, mire Jackson diadalittasan mosolyog, Vernon pedig elvörösödik. Ez egy maradandó trauma lesz számára.
A kapuhoz érve viszont nem várt nehézségek fogadnak. Öt őr vár ránk, nem szeretetteljes okból kifolyólag. Lefékezünk előttük és elengedem Jackson csuklóját.
-Kérjük a telefont - nyújtja a kezét a legmagasabb, mire én megrázom a fejem.
-Nem!
-Ha nem akarják, hogy durvább módszerekhez folyamodjunk, adják át a mobilt - ismétli meg a férfi. Éppen ellenkeznék, mikor is Vernon előveszi a sajátját és átadja az őrnek. Kérdőn nézek rá, hiszen azon nincsen semmilyen felvétel az incidensről.
-Ezen nincs semmilyen videó - mondja ki hangosan gondolataim egy vöröses hajú, alacsonyabb férfi. - Lehet csak blöffölt a lány, mikor azt mondta a főnöknek.

-Kérem a másik telefont is! - vicsorog a legmagasabb, mire egy nagyot nyelek és most Jackson adja oda a sajátját. Amint átkerül az őrökhöz a telefon, hangosan elkiáltja magát.
-Futás! - több se kell nekünk, mindhárman kétségbeesetten megindulunk a kapu felé. Jackson-nak még sikerül is átjutnia az őrökön, de nekem és Vernon-nak már nem.
-Jackson! - kiáltom és mielőtt kivehetnék a kezemből a mobilom, átdobom a fiúnak. Éppen sikerül neki elkapnia, de nem mozdul. - Mi van már?! Fuss! - kiáltok rá, de ő nem mer elindulni. Értetlenül pillantok oldalra, ahol meglátom az egyik őrt egy pisztollyal. Jackson-ra célozva.
-Oh, basszus - sóhajt Vernon, akit ugyanúgy, mint engem, lefognak hátratett karokkal.
-Add át a telefont, különben nem leszek rest lőni - figyelmezteti az őr, de a fiú megrázza a fejét.
-Úgyse lőnél le, Mitch - húzódik egy mosolyra a szája, de az egyből lehervad, mikor a pisztoly már Vernon-ra van szegezve.
-Önt lehet nem, de őt igen - biccent Vernon felé, aki meg se szólal.

Nem éri meg.

Ezek az első szavak, amik eszembe jutnak. Inkább hozzámegyek Jackson-hoz, de Vernon-t ne lőjék le! Ráadásul Jackson egyáltalán nem rossz ember, még lehet el is szórakoznánk. De Vernon halálát nem bírnám elviselni egy ilyen dolog miatt. És ezt Jackson is nagyon jól tudja, mert kelletlenül, de megindul és átadja a mobilomat. Az egyik őr egyből kiveszi a memóriakártyát és a pisztolyos átlövi az aprócska tárgyat, mielőtt bármit is tudnánk tenni, majd a telefonom is ledobják a földre és egy párszor rátaposnak.
-Mehetnek - mondja a legmagasabb és a kapu felé bök, miután elengednek szorításukból. Megsemmisülve engedem Vernon-nak, hogy kihúzzon az autóhoz.

-Ilyen könnyen elengednek? - kérdem, mikor beülünk az autóba és egyből el is indulunk. Jackson is egyértelműen velünk jön ezek után.
-Nem akartak megölni minket, csak a felvétel kellett - sóhajt a vőlegényem.
-Most mi lesz? - nézek ki az ablakon az elmosódó házakat figyelve.
-Nem tudom - feleli őszintén Vernon, ki az autót vezeti.
-Sajnálom - szólal meg pár perc után Jackson, mire hátrapillantok és könnyes szemeivel találom szembe magam.
-Ugyan mit? Nem a te hibád volt - mosolygok rá halványan, ő pedig durván letörli a könnycseppeket arcáról és vigyorogva pillant újra  rám.
-Hogy hazudtam. Az igazi nevem nem Jackson Skywalker - nevetve forgatom meg a szemem. Visszatért a régi Jackson.
-Valahogy sejtettem, csak mindig elfelejtettem megkérdezni mi az igazi.
-A nevem Jackson Silver. Örülök, hogy megismerhetlek Lucy Cloud, mint a menyasszonyom - vigyorog rám fájdalmasan, mire nekem is eltűnik a mosoly a számról.
-Én is - bólintok, majd visszafordulok.

Ennyi volt. Jackson felesége leszek, nem tudunk már semmit se tenni.

.......

Nagyon sajnálom, hogy nem tettem fel részt ilyen régóta, de rengeteget kellett tanulnom a viszgákra (még mindig kell), de mostmár hamarabb fogom hozni őket és ez mindegyik történetemre vonatkozik. A rossz hír pedig az, hogy a következő lesz az utolsó vagy az utolsó előtti rész ><