Oriana szemszöge

-Beszélhetek a lányommal négyszemközt.kérdi az Istennő feszülten.

-Természetesen Istennő a Nagy ház szabad.

Némán követtem Artemiszt akarom mondani anyámat...
Bementünk...Leültünk egymással szemben...

-Ugye nem haragszol rám?Kérdi még mindig idegesen.

-Miért haragudnék?értetlenkedek aztán, mint derült égből villám fasírt csap belém Zeusz villámja.

-Mert a nevelőszüleidnél kellett hagyjalak...jól valasztottam ugye?

Nem nézek a szemébe, hirtelen nagyon érdekes lett a csukám.

Az Istennő sírt...A nyakába borulok...eggyütt sírunk...

Miután megnyugottunk...jött a kellemetlenebik része, a dolognak.

Felhajtja a fejem és a szemébe nézek.

Tudjátok van az a rész amikor a szüleitekkel beszélgettek, de azt a részt nem hagyhatjátok ki, hogy hogyan szivatjátok meg a többieket, amin jobbik esetben nevetnek, rosszabbik esetben leszidbak és ordibálnak veled. Szerencsére Artemis a megértő anyák táborát erősíti szóval csak elmosolyodott a hülyeségeimen.

Sziasztok!

Itt az új rész, rövid, de holnap is jövök egy hosszabb résszel
                                        Sherfine