Oriana szemszöge

Eltelt pár hét. Egészen megszoktam. Délelöttőnként amilyen jól nevelt gyerek vagyok kiszökök az erdőbe, mert miért ne.

Most is éppen kint vagyok az erdőben egy könyv társaságában. Itt úgy érzem szabad vagyok és ez  nagyon felszabadít. Egy fáról fejjel lefelé lógok. Mire lemegyek már szinte vörös a fejem. De amilyen szerencsés vagyok fejre estem. Mire felugrottam a fejem hasogatott és lüktetett. Egy hangos korgás jelezte, hogy ideje visszamenni.

Külső szemszög

Egy lány csapat érkezett a táborba. 13-16 évesek lehetettek. Átlagos ruhákat viseltek. Egy gyönyörű lány lépett ki közülük.

-Artemisz Úrnő.hajt fejet a kentaur.

-Kehirón.int az Istennő komoran.-Hol a lányom?néz egy csöppnyi izgatottsággal körbe.

-Nem tudom pontosan.mondja szinte már suttogva Kehirón.

-Hogy érti azt hogy nem tudja?! Emeli fel  a hangját az Istennő.

-Eltűnt mint minden délelőtt.valja be szégyenkezve a kentaur.

Egy szinte feketének ható barna hajú lány sétál el pár méterrel az összegyűltek körül. Teljesen elkalandozva ugrál. Nem veszi észre a mellette lévő gyülekezetet. Csak olvas.

-Ott van Oriana.szólal meg egy táborozó.

Mire a lány felbukott a saját lábában ijedségében.

-Jól vagyok. Áll fel és leporolja s ruháját és felveszi a könyvet

-Oriana gyere ide kérlek.mondja a kentaur.

-Kivételesen nem csináltam semmi rosszat.mondja ártatlanul a lány.

-Tudom, de...

Második rész.
Remélem tetszik
Azon gondolkoztam lehetne egy olyan story ami Artemisz lánya és harry potter -es témájú story lenne.
Kérlek írjatok véleményt

         Sherfine