- Te tudod hová ment anya? Kérdezte Emily a konyhába szorgoskodó Mattet, aki éppen a levest kóstolgatta.
- Igen – felelte kurtán, majd elgondolkozva meredt a levesre és magának helyeselve, bólintva a fűszerekhez fordult – kell még bele só.
- És el is mondod nekem hová ment?
- Nem – mosolyodott el a fiú és megsózta a levest – mivel nem tartozik rád. Én is csak azért tudom, mert meghallottam Rorik és anyukád beszélgetését. Kérlek, szelj fel három paradicsomot a salátába – bökött az asztal felé Matt és Emily szemét forgatva oda csoszogott – nagyobb lelkesedéssel, ha lehetne, mert jó volna délben ebédelni. Szörnyű, hogy elaludtam régóta nem történt ez meg velem – sóhajtott fel a fiú.
- Fél hétkor keltél fel – húzta el a száját Emily.
- Másfél órával később, mikor szoktam. Szegény Roriknak kellett főznie kávét és a nagyapád is később kapta meg a reggelijét.
- Borzasztó, hogy két férfi nem tudja ki szolgálni magát és egy fiatal fiúnak kell megtennie azt, amire képesek lennének a felnőttek. Milyen dolog már, hogy Tonton nem képes egy kávét lefőzni és a nagypapi nem tudd meg kenni egy kenyeret.
- Te sem tudsz, ne méltatlankodj. Már az csoda, hogy képes vagy felszelni egy paradicsomot – horkant fel Matt – szóval jobb, ha csendben maradsz és dolgozol. A paradicsom után ott a többi zöldség. Szépen kockázd fel, ahogyan múltkor mutattam.
- Rabszolga hajcsár – dugta ki a nyelvét Emily.
- Szörnyű egy alak vagyok – sóhajtott fel Matt mosolyogva és elővett egy másik lábast – ragút ígértem Roriknak és Lyallnak, de Izi és Mark meg csirkemell húsért kampányoltak valamit nekik is kitalálok. Na, mindegy megcsinálom, mind kettőt aztán csinálok egy csokis sütit is. Tegnap találtam olyat, amiből még Lyall is ehet – mondta lelkesen a fiú és Emily a konyha asztalra könyökölve mosolyodott el.
- Igaza volt Marknak, te nagyon házias vagy akárcsak egy nő. Bár vannak olyan nők, akik még azt sem tudják, mint például én. De te kiemelkedsz a férfitársadalomból.
- Hiába hízelegsz, nem érsz el ezzel nálam semmit – mondta hűvösen Matt.
- Azzal tisztában vagyok már jó ideje – húzta el a száját Emily – csak szimplán dicsértem a konyhában tanúsított ügyességedet.
- Neked is menne, de te olyan trehány vagy, mint az apád.
- Melyik? Kérdezte vigyorogva a lány.
- Mindegyik. Valamilyen szinten az összes az vagy volt... vagy van még – rázta meg a fejét Matt – még számomra is bonyolult a te családod belső viszonyai.
- Akkor hová is ment anya?
- Még mindig nem mondom el, de megnyugtatás képen azt elmondhatom, hogy nem veszélyes helyre
- Ahová anya megy, ott mindig felüti a fejét a baj – öntötte a tálba a felszelt paradicsomot Emily és neki állt a paprikáknak – valami oknál fogva vonzunk a bajt. Nem is értem miért?
- Valóban? Fordult a lány felé Matt hitetlenkedve – amúgy nem írt még a bátyám?
- Még nem jött levél tőlük csak a bácsikámtól, de az írta, hogy még pár napig biztos ott tartja őket, amíg összeszedi az összes papírját, amit ide küld. Ella már hiányolja is Mike-ot bár ha nincs mellette folyton sír utána.
- Ahogyan te értem – szelt fel egy hagymát Matt.
- Igen – sóhajtott fel Emily – meg vagyunk mi veletek áldva.
- Ahogyan mi veletek.
- Való igaz. Na, mond el hová ment anya?
- A dolgára.
- Matthias Jeremy Valter mond el, de azonnal! Csattan fel türelmetlenül Emily és Matt felvonta a szemöldökét és elmosolyodott szélesen.
- Hiába hívsz a teljes nevemen, kedvesem akkor sem éred el nálam, hogy elmondjak neked valamit. Ismerlek már ugyan olyan bajkeverő, mint Harry és olyan kotnyeles, mint Hermione. Szóval nyugodj le vagy megjárod.
- Talán elfenekelsz? Horkant fel Emily.
- Ne vetemednék arra – vigyorgott a fiú és Emily duzzogva hátra dőlt a székében.
- Nem elég, hogy nem mondod, el merre van anya és Hermionehoz hasonlítasz, de hogy még elfenekelni sem akarsz az már egyenesen bántó.
- Egek Milly te normális vagy? Horkant fel Matt – komolyan hogyan gondolhattad egy pillanatig is, hogy képes lennék megverni téged.
- Nem igaziból csak játékból, mint a könyvekben.
- Te miket olvasol a hátam mögött Emily! Csattan fel Matt és a szeme szikrákat szórt – sőt honnét vetted azokat a könyveket?
- Ha elmondod hová ment anya, akkor én is elárulom kitől kaptam a szaftos könyveket – csillant fel a lány szeme és Matt mély levegőt vett – és hiába próbálod kilesni a fejemből, mert ahogyan egyszer te is mondtad jó az elmém védelme.
- Na, most először érzek késztetés, hogy fenéken billentselek – sziszegte a fiú – Mark nem adhatta neked, mert tudja megnyúznám és Japer sem, mert ő nem olvas ilyet még ha szereti is a romantikus regényeket. Ne, már – horkant fel Matt és dühösen az asztalra csapot – a rühes bátyám volt!!! Villant meg Matt szeme és Emily döbbenten nézet rá.
- Hogyan...
- Ő a perverz vadházasságban élő bitang! Mit kap tőlem, mikor haza jön – vágta a kést az asztalba Matt – te meg ne vigyorogj, mert megjárod.
- Elfenekelsz? Csillant fel Emily szeme, mire Matt felnyögött és a plafon felé nézve felsóhajtott.
- Te szeld csak a paprikákat – legyintett Matt és kikapva az asztal lapból a kést vissza fordult a hagymáihoz.
- Hát így bánsz a jövendőbeliddel? Mit szólnál, ha átpártolnák Charliehoz talán ő belátóbb lenne velem. Matt visszafordult a lányhoz és mosolyogva felvonta a szemöldökét.
- Rövid úton visszapostázna, nekem mert csak én vagyok olyan örült mazochista bestia, aki elvisel és szeret téged. Te magad vagy a két lábbon járó csapások, veszedelmek és ártások együttese. Ahová mész csak baj terem, céltábla van a hátamon mióta ismerlek nem beszélve arról, hogy olyan örült vagy, hogy önként rohansz a bajba, mert buli én meg győzöm meg menteni a bundádat. Fonta össze a kezeit a mellkasa előtt Matt – ám ennek ellenére szeretlek nagyon is, ezt te is tudod. Sőt az első találkozásunk óta kedvelek persze eleinte nem szépen alakult ki az a mélyebb érzelem, amit most érzek feléd. Szóval, mint jövendőbeli férjed mondom minden tisztelettel és ódaadással... maradj nyugton és ne kérdezősködj anyád felől és ne zsarolj Emily Anne Black!!! Csattan fel a fiú és Emily ültében kihúzta magát.
- Mike van a telefonál, akar valaki beszélni vele? Üvöltötte Lyall a szalonból.
- Én akarok vele! Kiáltott vissza Matt és a pultra dobta a kést – most leszedem róla a keresztvizet a mocsok perverz bolhás dögről. Hogyan mer a menyasszonyomnak szennyirodalmat adni! Füstölgött Matt és Emily vigyorogva előre dőlt a székében és halkan felkuncogott.
- Teljesen kiakadt – nevetett fel Emily – szegény Mike talán haza sem mer majd jönni.

Mike sápadtan tette le a kagylót és neki támaszkodott az asztalba és ránézett a mellette álló vigyorgó Zoera.
- Ha Reg hallotta volna, amit én már rég halott lennél Mike.
- Félek haza menni – suttogta a férfi.
- Én is félnék. Kortyolt az limonádéjába a nő – előbb a nejed olt most meg az öccséd. Felhívjuk apádékat is? Kérdezte vigyorogva Zoe.
- Ella nem a nejem.
- Hát ez nagy hiba – horkant fel a nő – ágyba viszed és semmi? Minden bizonnyal ő is azt szeretné, ha elvennéd. Tessék meg emberelni magad és szépen megkérni a kezét, ahogyan azt illik.
- Nem vagyok ember... Vont vállat Mike mire Zoe lendületesen homlokon vágta. – vagy is nem vagyok egészben.
- Nem lehet kifogás. Én hozzá mentem egy halálfalóhoz, aki sokszor lelki szegény és marha – villogott Zoe szeme és a pincéből feljövő Regulus már fordult volna vissza, de felesége hátra se pillantva utána szólt – te csak ne menekülj, beszélj te is a lelkére a kölyöknek, hogy vegye el a kis Ellát.
- Zoe...
- Alex nagy eséllyel ebbe a családba fogházasodni – szólt rá szigorúan a nő és Regulus felsóhajtott.
- Gyere, fiam beszélgessünk – bandukol fel és kimutatott az udvara. Zoe elégedetten mosolyodott el és boldog mosollyal ült le a nappaliba a tévé elé. Japer aki éppen a konyha pultnak dőlt és egy süteményt majszolt rá nézet a mellett ülő Sophiára.
- Rémes, hogy egyetlen egy családot sem ismerek hol a férfi az úr. Mindenhol nőuralom van.
- Borzasztó lehet ez számodra, hogy látod előre a jövődet. Te is egy nap elnyomott férj leszel, ahogyan a fivéreim is mi nők meg azon lesünk, hogy szenvedjetek – sóhajtott fel a lány és Japer elkínzottan elhúzta a száját – egy nap azért jó férje leszel a mi kis Belle unokahúgunknak – nyomot, egy csókot Japer fele búbjára Sophia – de tudd, ha bántott megtalálunk, levadászunk és karót szúrunk a szívedbe.
- Ugye tudod, hogy Belle még egy éves sincs! És mi az, hogy a férje leszek?
- Liz neked ígérte ezt tudjuk. Ugrott le a pultról – és úgy érzem, hogy Belle nem fog elhajtani, mint Emi. Szóval törődj, bele Jay egy nap rokonuk leszünk – csapta mellkason a fiút Sophia és vidáman dúdolgatva ki ment ő is a nappaliba.
- Gondolom, ebben a házban nem fogok találni semmi töményt vagy itt is a zongorába rejtik, mint Liz vagy az álló órába, mint apa? Tűnődött el Japer – mindegy keressek valamit.

Sirius Black aludt. Mélyen éshosszan nem reagálva a környezetére. Arra sem vonta fel a szemöldökét, mikorfelette beszéltek vagy mikor legkisebb lánya megharapta az orrát, amikor azanyja nem figyelt rá egy pillanatig. Sőt arra sem mozdult, mikor a fia apróújaival felveszítette a szemhéját, majd húzogatni kezdte a szakállát. Egyáltalánsemmi reakciója nem volt csak aludt mélyen, csendesen. De ez persze csak akülső szemlélődnek tűnt így. Valójában Sirius Black éber volt, mindenre figyeltés fülelt. Szíve repdesett, amikor gyerekei körülötte voltak és beszéltek hozzáa maguk tündéri nyelvén, majd formálták szebbé a szavakat. Még az sem zavarta,ha éppen ő maga volt a játék bár az orron harapás és a szakállának húzogatásanem tartozott a kedvencei közzé. Emily sokszor beszélt hozzá elmesélte azokataz élményeit, amit eddig nem tudod, sőt megnyílt felé tudva, hogy nem tuddválaszolni. Akkor határozta el Sirius, hogy mikor felébred lesz egy kétbepótolni való apai intelme a legidősebb vére felé. Ahogyan a feleségével is lekell, majd ülnie - vagy sétálnia mert már elege van abból, hogy nyugton van - egynagyobb mélyebb beszélgetésre, mert ahogyan eddig voltak nem jó irányba haladt.És ő nem akarta elveszteni a saját hülyesége miatt. Le akarta élni vele azt azéletet, amit megálmodtak annak idején. Ám még tudta, hogy nem ébredhet, fel nemmintha ön erőből erre képes lehetne, mert az a róka nem engedi, sőt mi többnéha teljes kép szakadása van, mintha egyes beszélgetéseket nem kellenehallania. Az a nyamvadt yokait majd állcsúcson vágja nem érdekelve, hogy kölyökvagy sem, ahogyan fel kell sorban mindenkit elver, aki azt mondta, hogy nemkell fel. De, akit legjobban agyon akart verni az a férfi, aki örök riválisa ésbeteges módon jó barátja lett, aki képes volt kimászni a sírból is, hogy aszeme álljon keresztbe, hogy még így is tegye a nejének a szépet... lényegébenközös a feleségük, de előbb volt így minden jog az övé. A fene essen abba, hogyévekkel ezelőtt azon a gyászos napon, akkor nem hallgatott Bellsre most nemlenne ebbe a helyzetbe. Szeretett felesége körül élő és holt férfiak voltak,akik el akarták orozni tőle, mert egy időre kivonta magát a forgalomból. Szívesenelbődült volna, kipattanva az ágyból és a mellkasát verni, hogy Elizabeth MoyraArrow az övé és nem kíván senkivel sem osztozni rajt... főleg vörösökkel és szőkékkel,akik Sebastiannak és Roriknak nevezet el az anyjuk. Keserű epeérzés volt, mikorrövid időre a saját testéből kitudod szakadni, figyelni a körülötte élőket éscsak az vigasztalta, hogy rövid időn belül kinyithatja a szemét. Igen,hamarosan elhagyhatja az ágyat, a szobát, a kúriát és szabadon járkálhat. Ámelőtte meg kell küzdenie a démonjaival, amik mindig visszatérnek.

Hihetetlen egy kis ihlet megszállt és gyorsan ki is használtam. Remélem tetszett nektek ez a szösz és igyekszem gyakrabban jönni. Hiába voltam szabin kicsit sem vagyok kipihentebb és élettelibb. Ötletek vannak és bizakodok, hogy sikerül megírni XD