Sharlotte Valentine kilépet a szobából, mire a nappaliban lévő személyek azonnal felpattantak. A nő köpenyének a zsebébe dugta a kezét és Rorik elé sétált, aki idegesen járkált fel és alá. A férfit kiverte a hideg veríték és levegőt venni, sem mert, amikor az asszony meg állt előtte.

- Fel fog épülni hála Hoduko úrfinak, de ha nem tett volna rá egy pecsétet miután befejezte a rituálét minden bizonnyal Liz meghalt volna.

- Vagy is felépül? Kérdezte remegő hangon Rorik.

- Annak a nyomorult féregnek még sikerült Liz elméjét megzavarni, mikor ki lett űzve, de idővel az is rendbe jön. Most éppen alszik, és azt ajánlom, hogy olyan személyek menjenek be, akiket ismert 1980-ban. Lassan kell be adagolni neki, hogy mik történtek az óta. Az a szerencsénk, hogy az öccse és a neje akkor már védelem alatt voltak így nem lesz nehéz elhitetni vele, hogy nem jöhetnek ide. Bár Sebastian távollétét nehezen tudom, majd ki magyarázni éppen, úgy ahogyan a bolha zsák beteges pofáját is – sóhajtott fel a nő.

- Idővel olyan lesz Liz, mint volt anya? Kérdezte Japer miközben a húga haját fésülte.

- Igen – felelte – és ha már ki tudd mindenkit oktatni, akkor biztosra mondhatom, de most alszik és ez így lesz pár napig. Szóval gyerekek nagy eséllyel ti már nem lesztek itt amikor Lizi fel kell. Nézet a gyerekekre a szoba másik felére.

- Én itt maradok a mamival. Nem megyek vissza a suliba, amíg fel nem épül. Mondta dacosan Emily és magához húzta az ölében fogott párnát.

- Emily ezt te sem gondolhatod komolyan. Tanköteles vagy és vissza kell, menne főleg azért, mert nyomtalanul tűntél el és jó lenne nem okot adni annak a banyának, hogy anyádra állítsa az aurokat. Elég, hogy Riddick Fleryment nyomoz utána nem volna okos döntés, ha maradnál.

- De, Lotte...

- Hallgass rá, kedveském. Anyukád is azt szeretné, ha visszamennél – mondta lágyan Ichabod és Emily elé tette a teáját - írtam a bácsikádnak és majd küld pár gyógynövényt Lottenak, ami neki most hiányzik. Rorikkal tudnak gyógy-főzetett készíteni majd belőle, ami felgyorsítja a gyógyulását. Én meg majd megírom neked a fejleményeket. Rendben?

- Nincs más választásom ugye? Kérdezte halkan a lány és Ichabod kedvesen megsimogatta Emily fejét.

- Sajnálom nincs. Ebben a zűrzavaros időkben most nincs helye a nyakasságnak. De esküszöm, édesanyád minden lélegzet vételéről tudni fogsz. Vigyázzunk rá.

- Jó – bólogatott Emily, majd lopva a fotelban ülő Markra nézet, aki elmélyülten nézte a teáját – neked még meg sem köszöntem, hogy a mamit megmentetted, Mark. Állt fel Emily és a fiú elé sétált, és ahogyan egyszer Mark megmutatta neki meghajolt előtte. Mark lassan rá nézet, majd óvatosan felemelte a kezét és a lány fejére tette.

- Nem kell, semmit megköszönöd, mert igazából nem tettem semmit érte – csuklott el a hangja – ha ügyesebb vagyok, akkor most nem lenne semmi baja.

- Mondasz itt sületlenséget fiú – csattant fel Sharlotte – mikor azt mondtam, hogy te mentetted meg nem hazudtam. Ügyes és tehetséges gyógyító vagyok, de mindenható aztán végkép nem. Mire ide értettek volna Lizivel már nem tudtam volna semmit sem tenni érte. Téged gondviselés, a jó akart vagy mit tudja miféle csoda vezérelt éppen akkor oda Mattel. Szóval ne szerénykedj itt nekem, mert nyakon váglak róka kölyök!

- De a drága emlékei Ms. Arrownak...

- Vissza fogja kapni ne őrlődj ezen. Hidd, el vannak olyan emlékek, amik jobb, ha egy időre feledésben maradnak. Akkor lesz baj, mikor a felszínre törnek – vakarta meg a fejét gondterhelten Sharlotte – az nem lesz piskóta, főleg ha jelen lesz a bolhás dög is. Oh, ha már itt tartunk valaki értesítette őket, hogy éltek?

- Szóltam... kezdett bele Ichabod és mint ha csak erre a végszóra vártak volna kicsapódott a nappali ajtaja és berontott rajta egy férfi. Mark ijedten ugrott fel és már nyitotta volna a száját, mikor a férfi megszólalt.

- Hol van Bells és Emily! Hol a nejem és a lányom!!! Üvöltötte Sirius Black magából kikelve a hatalmasra nőt páfrány mellett.

Mark idegesen fészkelődött a fotelban, miközben Sirius Black öt fürkészte.

- Nem tűnsz Yokainak. - Fonta össze a mellkasa előtt a karjait, majd szemre hányóan nézet a lányára – kicsikém te vonzod a furábbnál furább alakokat.

- Talány anyára jobban hasonlítok, mint hittem, mert te is egy fura alak vagy apa. Ráncolta a szemöldökét Emily – és igen örülnék, ha nem fenyegetnéd szegény Markot. Ijesztő a pofád!

- Én fenyegetem? Mutatott magára Sirius – ő démon, nem én. Sőt többségben vannak itt a sötét lények, mint az ember.

- Oké, tied lehet Lotte – húzta el a száját Emily – kár érted apa. Rorik leszel az új apám? Fordult a férfi felé Emily, de a medimágus nem figyelt rá csak azt az ajtót figyelte ahol Liz feküdt.

- Még, hogy az új apád – bömbölte Sirius – hallod soha! Ide figyelj...

- Befognád már végre – szólalt meg Rorik – Lizi alig él és te itt bömbölsz, mit egy sebesült oroszán – állt fel a férfi és haragtól izzó szemmel nézet Siriusra – most az a fontos, hogy felépüljön, és ehhez nyugalom kell. Szóval higgadj le vagy esküszöm, képen váglak. Te meg kisasszony ne hergeld az apádat így is ideg gyenge – mutatott Emilyre szigorúan Rorik, mire a lány lehajtotta a fejét bűnbánóan.

- Rendben, bocsánat – motyogta Emily és Sirius megszólalni sem bírt csak gépiesen át vette Mollytól Regulust.

- Nem vagyok ideg gyenge csak hirtelen haragú – motyogta a férfi és megcsókolta kisfia feje búbját.

- Ki ez aki Lizbethre vadászik? Ki miatt került ebbe a helyzetbe? Szólalt meg Harry. Mindenki rá meredt, majd dühösen ráncolta a szemöldökét és a keresztapja elé sétált – eddig szinte semmi sem tudunk, de most igazán beavathatnátok minket is. A keresztanyámat, majd nem megölték éppen, úgy ahogyan az unokatestvéremet. Ez most nem a Rend ügye ez már a családom tagjait veszélyeztetni. Szeretném végre hallani az igazságot!

- Harry, most nem kellene ezt firtatni – mondta halkan Hermione – így is elég baj van...

- Ezt tudni akarom! Csattant fel Harry és Siriusra nézet – mond el, kérlek.

- Elmondanám, ha a nejem megosztotta volna velem is az egész ügyet. De mint mindig ment a maga feje után. Rorik? Te a nejem bizalmasa vagy – nézet Sirius szúrósan az egyik széken ülő férfira, aki egy konyakos poharat szorongatott a kezében. A férfi nem válaszolt azonnal és már Sirius rá förmedt volna, mikor nagy lendülettel ki itta a poharát és neki dőlt a szék háttámlájának.

- Egy medimágus vadászik rá, aki a nagybátyának és a nagynénjének a kölyke. Nem tudjuk ki, de az a célja, hogy Lizel újra alkossa a dicső Arrow családot – húzta el a száját Rorik – ő ölte meg Sebastiant, aki az útjában állt és ez a tettű rabolta el és kísérletezett a Valter fiúkon – nézet Mattre és Michaelre – és Barbeloval, aki Rosenwoodék lánya volt, mint megtudtuk. Meg még legalább fél tucat gyermek eltűnése az ö számlájára lehet írni, akinek a fele talán még most is él és őt szolgálják. Most meg csak annyit tudunk, de Marknak köszönhetően, most azt is, hogy kék a szeme, ami nem igazán szűkíti a keresést.

- És téged miért akar még? Mert rád is vadászik – ráncolta a szemöldökét Bill.

- Én Arrow vagyok, bár egy messzi ágról – legyintett a férfi – de bennem is meg van az igazi Arrowok vére, ami egyszerre jelent nekem védelmet és lett a fejemen cél kereszt.

- Ezért vagy mindig, ha tudsz Liz mellett? Kérdezte George.

- Igen, még szerencse, hogy rengeteg szabadságom van, amit felhalmoztam az évek során és, hogy azt hiszik, hogy az ikrek az enyémek így nem annyira feltűnő, hogy gyakran vagyok el.

- Ennyi medimágus lenne a Mungóban, hogy nem hiányzol nekik? Kerekedett e Ginny szeme.

- Hát, nem éppen, de van egy ügyes kis új medimágusunk, akit tanítgattam.

- Lehet, hogy ő az – kapta fel a fejét Ron – lehet ő az, aki meg akar ölni benneteket.

- Dehogy – horkant fel a férfi – Clare ártalmatlan.

- Oh, személyes tapasztalat? Húzta el a száját Sirius.

- Férjnél van, és négy gyerek anyja – mondta sötéten Rorik – létszíves ne magadból indulj ki. Ha kedves vagyok, egy nővel nem jelenti azt, hogy meg is fektettem.

- Na, de Rorik – csattant fel Molly.

- Oh, kedvesem a gyerekek többet tudnak, mint hinnéd – legyintett nagyot Zoe és ringatni kezdte Bellet – meg aztán Sirius nem kellene mindjárt rosszat gondolni Rorikról, mert szebb és jobb nálad. Engem sem fektetett gerincre, mikor találkoztunk. Egy egészséges flörtölés jót tesz mindenkinek. Legalábbis nekünk jót tett. Mosolyodott el a nő – most is lesz baba, ami miatt szegény Reg kiakadt – sóhajtott fel a nő, mire mindenki rá meredt – néha elfeledkezik hány gyerekünk van és mi a nevük... bevallom néha én is.

- Valóban? Kérdezte Emily és egy mosoly jelent meg az arcán – a mami is néha.

- Oh, tudom hányszor nevetünk ezen.Kacagott fel Zoe - de akkor is én vagyok előnyben.

- Hány gyereked is van? Kérdezte Sirius kíváncsian.

- Hét és most jön a nyolcadik – villantott egy széles mosolyt – Liz megígérte, hogy ő add majd a kicsinek nevet. Remélem fiú lesz, mert lányokból tömeg van – hervadt le a mosoly a nő arcáról. Mindenki felnevetett és csak Harry nézet értetlenül. Nem értette, hogyan képesek nevetni ilyen helyzetbe. Matt felpillantott és rá meredt a fiúra.

- Harry segítenél nekem teát hozni? Szólalt meg Matt és felpattanva karon ragadta Harryt és kihúzta a nappaliból.

- Mit akarsz tőlem? Kérdezte Harry a fiútól, aki a konyhába lökte, majd a szekrényhez lépve elővette a teás csészéket, hogy a pultra rakja őket – Matt!

- Gondoltam megelőzöm  a marhaságodat. A nevetés most gyógyszer a kérdések ellenben most méreg. Azt hiszed magadról, hogy tudsz dacolni egy nálad hatalmasabb erővel és, hogy neked mindenről tudnod kell? Most közlöm veled a kemény tényeket.

- Köszönöm nem kell...

- Nem érdekel, mit szeretnél akkor is elmondom.

- Emily meg mérgezet téged – Horkant fel Harry mire Matt lustán elmosolyodott.

- Egymásra jó hatással vagyunk. Szóval akár tetszik neked akár nem végig hallgatsz vagy ha ellenkezel felakasztalak arra a kampóra – mutatott a falból kiálló akasztóra – mivel egy tea főzési időn van rövid leszek és lényegre törő. Maradj a seggeden Potter, mert, mert lehet a túlbuzgóságod ragályos lesz és egy nap az orrodnál fogva vezet valaki és kurva nagy bajba vonz téged és ezzel mást, aki a Potter kultusz nagy rajongója. Gondolom, nem szeretnéd, ha a barátaidat is magaddal rántanád a hülye fejed miatt.

- Soha nem szerettem volna, hogy bajba kerüljenek velem.

- Tudom, de még is ott vagytok a sűrűjében. Elsőben a bölcsek köve, másodikban az a rohadt kígyó, harmadikban vadásztál Blackre és negyedikben már konkrétan levadászott Voldemort. Ez az év sem lesz, másabb hidd el. Az a nő meg fogja szerezni a korlátlan hatalmat így vagy úgy az iskola felett és nagy az esélye, hogy a DS is bukik, mert mindig van spicli. És az sem segít rajtad, hogy Voldemort és te úgy jártok egymás fejébe, mint ha otthon lennétek.Bár szerény véleményem szerint nem önszántatokból.

- Te ezt honnét tudod?

- Gyötrelmes az elméd védelme. Jó lenne, ha tanulnál egy kis okkulumenciát, mielőtt Voldemort kihasználja a gyengeségedet.

- Mit? Kérdezte Harry.

- Lényegtelen – legyintett Matt és ment a füttyülő teáskanna felé – most a lényeg, hogy maradj nyugton és ne okoz fejfájást Liznek és a többieknek.

- Mintha most emlékezne rám – forgatta a szemét Harry és az ajkába harapott – nem is fog egy ideig. Matt a szemét forgatta és rákönyökölt a pultra.

- Te valóban marha vagy. Emily? Ő a látszat ellenére nagyon szeret téged és aggódik a konok, nagy és ostoba fejedért. Éppen, úgy ahogyan a többiek is, mint például Mrs. Weasley, aki a fiaként szeret.

- Tudom.

- Akkor ne mondj hülyeségeket – szórta a teafűt a csészébe Matt, majd rá öntötte a forró fizet – gondolkozz, mielőtt kinyitod a szádat.

- Mit csináltok? Dugta be a fejét Emily.

- Semmit, Milly csak beszélgetünk – vette fel a legelbűvölőbb mosolyát Matt – kérsz fahéjat a teádba vagy gömbérrel kéred?

- Gyömbért – vont vállat a lány és besétált a konyhába – amúgy miről beszélgettetek?

- Fiús témákról. Legyintett Matt.

- Na, csak rá veszed magad, hogy a csók után randi ötleteket kérsz Cho-hoz? Ült fel a pultra Emily.

- Honnét tudod, hogy megcsókoltam Cho-t?

- Jaj, azt hiszed, Ron titkot tud tartani? Egek de naiv – forgatta a szemét Emily – de megjegyzem Cho nem hozzád való. Beképzeled lány én nem kedvelem.

- Milly– szólt rá szigorúan Matt a lányra – nem neked kell kedvelned, ha nem Harrynek.

- Nekem sem tetszik, hogy Mattel vagy még sem dörgölöm az orrod alá.

- Soha sem érdekelt senki véleménye. Vagy is igen, de ő már nem él. Vett el egy kekszet a tálkából  – de mivel Sebi apu dühös lenne rám így bocsánatot kérek, mert elmondtam a személyes véleményemet Cho-ról. És a mami is dühös lenne ezért rám – motyogta Emily miközben majszolta a kekszét. Harry és Matt összenéztek, majd a lányra tekintettek.

- Én is bocsánatot kérek, amit mondtam. Kedvelem Matt-et, de mióta tudom, hogy lényegében unokatestvérek vagyunk, meg akarlak védeni.

- Te engem? Horkant fel Emily, majd Matt szúrós tekintetét látva elmosolyodott – oh, de aranyos vagy bátyókám. Tisztára megnyugtat, hogy oda figyelsz rám.

- Annyira nem vagyok sötét, hogy ne vegyem észre a szarkazmust.

- De engem meg is lep, hogy ismered a szót.

- Milly!

- Jaj, már nem tudok jó pofizni most meg pláne.

- Soha sem ment neked – mondta a két fiú egyszerre.

- Valóban – vont vállat Emily, majd bekapta a maradék kekszet – szóval miről is ment igazából a beszélgetés, mert nem hiszem, hogy Harry nem létező szerelmi életéről.

- Miért olyan hihetetlen ezen, hogy tanácsot kér tőlem? Alexander is kikérte a véleményem és most legnagyobb bosszúságomra a kishúgom barátja – vicsorgott már  végén Matt dühösen.

- Hát családban marad ez, mind két oldalról nem gondolod? – nevetett fel kutya mód Emily, ahogyan az apja szokott legalább is Harrynek az jutott mindjárt az eszébe, ahogyan hallotta a lány nevetését – de akkor is Matti te meg a csajozás? Még én is nehézségekbe ütköztem, hogy felszedjelek pedig minden megtettem, hogy magam mellett tudjak és ne, hogy az a francia liba lenyúljon.

- Igen, aljas eszközöktől sem riadtál vissza. Ott illegettél folyton előttem abban a szatén vagy selyem hálóingbe miközben aláírattál velem egy eljegyzési okmányt. Vörösödött el Matt arca és Emily szeme felcsillant, míg Harry szája tátva maradt – ne legyél ennyire elragadtatva magadtól és vakard le a mosolyt az arcodról aranyom, mert ha nagyon akartam volna nem megyek bele a piszkos kis játékodba. De mivel szeretlek önként vállaltam a szerepet, amit nekem szántál ebben a komédiás-tragédiába-krimibe vagy mibe. Tárta szét a karjait Matt.

- Na, persze – dőlt előrébb Emily és gúnyosan forgatta a szemét – milyen hisztit vágtál le, mikor elmondtam mit írtál alá és azt vártad, hogy majd anya megbüntet, de e-helyett helyeselte is a jegyességünket. Beszívtad velem maradsz, míg csak lélegezni tudsz és dobbog a szíved!

- Igen, ez az én keresztem. Tette tálcára a megtöltött teás csészéket Matt – de közlöm te sem szabadulsz tőlem és csak, hogy  érezd ennek a súlyosságát most szépen ezt kiviszed és bűbájos leszel.

- De...

- És megpróbálod apád idegeit normalizálni.

- Miért én?

- Te húztad fel, és ha én próbálnám, meg lehet agyon vágnám. Nyomta a lány kezébe a tálcát Matt – most, hess.

- Oh, nem ér, hogy te vagy a főnök ebben a kapcsolatban! És azt sem értem miért kell nekem engedelmeskednem neked, sőt miért teszem is meg – indult el a tálcával az ajtó felé Emily – olyan, vagy mint a mami! És én nem akarok olyan lenni, mint apa!

- Tündés vagy apád mellett alszol – sziszegte Matt és Emily felhúzva az orrát kivonult a konyhából.

- Valóban emlékeztetsz Lizbethre – mondta Harry.

- Idd a teádat, Harry – nyomta a fiú kezébe a teás csészét és elkezdett mosogatni – egek túl sok stressz ért takarítanom kell – sóhajtott fel Matt.

A ház különböző helyiségeiben mindenki békésen aludt. Semmi sem ütött zajt csak a csöpögő csap hangját verte vissza a csendes ház így nem vehette senki észre azt az apró kis fény gömböt, ami lassan végig haladt a szobákon és folyosókon, majd békés derengéssel meg állt Liz szobájának ajtaja előtt ahol éppen, mint valami őr megvillant Zorro szeme a sötétségben. Nem nyávogott fel csak meredt a fénygömbre, ami egy ideig ott lebegett, majd lassan bement az ajtón.

Itt vagyok. Hosszú volt ez az időszak, de ihlettem egy jó ideig nem is volt. Kisebb agyvérzést kaptam a rezsi ügyben, ami most az országban van és mikor nem kapta istant agyrohamot a számolgatások között akkor próbáltam a melegtől kótyagos énemet életben tartani. Szóval igyekszem mindig a lehető leggyorsabban jelentkezni. És remélem legalábbis bizakodom abban, hogy ezt a történet szálalat is végig követitek, mint az előző kettőt :)