Liz lefeküdt Sirius mellé és figyelte ahogyan egyenletesen veszi a levegőt. Arca kisimult volt, majd nem olyan, mint, ha soha sem keserítette volna meg az életét a gyász és a börtön. Oda bújt hozzá és lehunyta a szemét.

- Ébredj fel, Mancs – suttogta – az ikrek már mennek vagy is inkább totyognak. Szavakat mondanak. Neked látnod és hallanod kellene. Nem szabadna ezt is kihagynod. Gyere vissza hozzám rettenetesen hiányzol – gyűrte meg a férfin a mellkasán a pizsamát.

- Bells – motyogta a férfi rettentő halkan és Liz azonnal felült és a férjére nézet, akinek a szeméből kifolyt pár könnycsepp.

- Sirius. Egek. Hallasz? Kérdezte a nő, de a férfi nem válaszolt – Bastian! Rorik! Üvöltött a nő. – Kedvesem, mondj még valamit nekem könyörgöm. Adj jelet, hogy itt vagy velem – fogta a tenyere közé a férje arcát.

- Mi a baj? Rohant be Rorik ijedten, majd nem kitépve az ajtót a helyéről - mi a gond Iza?

- Sirius megszólalt. Azt mondta Bells és könnyezett. Rorik esküszöm, hogy ez történt – ragadta meg az oda siető férfit ingét Liz.

- Nyugodj le Iza elhiszem – vette elő a kis lámpácskáját a zsebéből és szétfeszítve Sirius szemét bele világított.

- Látsz valamit? Lépet oda Sebastian, aki időközben beérkezett. – Liza lehet, hogy csak képzelted...

- Nem – szólalt meg Rorik – Reg gyógyszerre lehet, beválik. Mintha reagálna a fényre. Sőt az ingerekre. Liz beszélj, mondj valamit neki.

- Mancs, szeretlek. Hiányzol. Liz az ajkába harapott és könnyes szemmel nézet a férfiakra – igazat mondtam... esküszöm Rorik. - mondta remegő hangon. A férfi a nőre, majd vissza Siriusra nézet, majd felsóhajtott.

- Black ágyba viszem a nejed, ha nem reagálsz – mondta komoran Rorik. Sebastian és Liz legnagyobb meglepetésére Sirius szeme megrebbent és a szemöldöke kissé megmozdult. Rorik vigyorogva Lizre nézet – hatásos a gyógyszer hála égnek. A fene a formáját Blacknek, hogy csak így lehet ki csikarni belőle valamit... de Iza valóban el kell ide Reg segítsége, mert ide én már kevés vagyok.

- Hihetetlen. Suttogta Sebastian és közelebb hajolt Siriushoz, mire a szem megrebbent – rám is reagált. Hallod te szemét jobban jársz ha így maradsz mert ha nem TonTon akkor én viszem az ágyba a nejed. Sirius szeme újra megrebbent és Sebastian Lizre nézet - Jó jel.

- Egek. Sírta el magát Liz és arcon csókolta a férjét - hallasz minket és értesz is. Olyan boldog vagyok. Szólnom kell Emilynek.

- Iza nyugodj meg. Ugyan ez egy nagyon biztató jel, de csak óvatosan. Ne hamarkodjuk el akármilyen nagy lépés ez az állapotában. Csitítgatta a nőt Rorik.

- De hát...

- Reagált igen, de mi van, ha ezután már nem fog? Ne keltsünk reményt Emilyben, ha végül baj lesz. Ha már biztos a javulás szólhatsz neki. Most első sorban ide kell hoznod Reget. Értesz engem Liza? Kérdezte halkan a férfi, miközben Liz kezébe vette a férje kezét és magához húzta.

- Igen, de még nem tudtam elintézni, hogy biztonságba ide hozzam.

- Hát akkor éppen itt lenne az ideje.

- Rendben – bólintott a nő és a férjéhez hajolt és megcsókolta – visszajövök hamarosan.

Regulus felpillantott a jegyzeteiből és kiegyenesedett ültében. Kezébe vette a pálcáját és leintette a hintaszékben álmosan feltekintő nejére, aki közelebb húzta magához legkisebb gyermekét.

- Reg – suttogta a nő remegő hangon. Regulus az ajtóra szegezte a pálcáját és várt. Halk kopogtatás hallatszott.

- Liz vagyok – szólt kintről a hang. Zoe felsóhajtott és fel kelt volna, mikor a férje a fejét ingatta – engedj be, kérlek.

- Milyen színű kő volt abban a boka láncban, amit harmad éves koromban adtam neked?

- Mi? Hördült fel Liz – életedben nem adtál nekem boka láncot főleg nem harmad évesen. Talán a pitypang lánc annak számít? Mert akkor sárga volt te igen hülye. Regulus leeresztette a pálcáját és a nejére nézet.

- Ez csak is Liz lehet – ment ajtót nyitni, de ahogyan kitárta az ajtót egy pálca nyomódott a képbe és úgy hátrál. Zoe felsikoltott.

- Most én kérdezek te igen marha. Ki adta Alex fiad nevét?

- A féleszű bátyám.

- Miért kaptál tőlem pofont először? Kérdezte a nő és Regulus a nejére nézet, majd zavartan felköhintett.

- Ezt most komolyan? Miért nem tudtál volna mást kérdezni? Itt a nejem. Pirult el a férfi és Zoe szemöldök ráncolva nézet a férjére.

- Hová? Kérdezte Liz és Regulus halkan elkáromkodta magát.

- Tizenhárom éves voltam Zoe  - nézet a nejére Regulus, majd Lizre - azért kaptam, mert a kezem eltévedt... úgy a mellkas irányában.

- Hála te vagy – sóhajtott fel Liz és lerogyott a közeli székre, majd egy hanyag pálca mozdulattal becsukta az ajtót, amin számtalan zár jelent meg.

- Még is ki lehetnék, mond? Nekem lehetne igazán izgulnom, mert ide hozattál a családommal együtt ebbe a házba, ami elvileg levédet.

- Jogos az észrevétel – bólintott a nő.

- Apa? Jelent meg Alexander a szomszéd szobából egy gyertyával a kezében mögötte Benjamin és Shopia álltak.

- Tűnés vissza a szobátokba!

- De, apa...

- Tűnés vissza! Sziszegte Regulus.

- Nincs, semmi gond gyerekek csak apukátokkal akarok beszélni – mosolyodott el rájuk, de azok nem viszonozták.

- Múltkor is így kezdődött. Jöttek a csatlósaid és el kellett hagynunk az otthonunkat. Most mi lesz?

- Alex azt mondtam tűnés a szobádba! Csattant fel Regulus.

- Milyen szobámba öreg? Egy kis szar szobán osztozok a többi testvéremmel, mert ide kellett jönni. Ő miatta! Mutatott Lizre Alex.

- Alex – próbálta megnyugtatni az öccsét Bejamin, de az lerázta a kezét.

- Hagyjál! Miatta kellett ott hagynod a barátnőmet, akivel azt sem tudom, mi van.

- Ő is védelem alatt van, mint ti – szólalt meg Liz – mert ha nem így lenne, már nagy eséllyel halott lenne, ahogyan ti mindannyian.

- Liz! Csattant fel Regulus és a kislány Zoe kezében pityeregni kezdett – drágám kérlek, vidd ki a kölyköket – fordult a nejéhez, aki felpattant a székből. Idősebb gyerekei már elindultak ki a szobából, de Alex nem mozdult akkor sem, mikor az anyja tarkón legyintette.

- Nem megyek ki, amíg nem mondja, el mi van Essievel.

- Jól van. Ő és a családja, most a Tonkin birtokon vannak. Az iskolátok és a Minisztérium úgy tudja nagyon csúnya és veszélyes betegséget kaptak el tőletek és most el vagytok valahol zárva velük.

- Rendben – bólintott a fiú – összepakolok oda is vihetsz engem.

- Biztos vagy te abban, hogy oda akarsz menni ahol az apja is van? Vonta fel a szemöldökét Liz – figyelmeztetésül mondom, hogy Matthew adott egy nevelő célzatú pofont Mikenak, aki összecsuklott ettől miközben ő hibrid és két órán át az sem tudta melyik világ része. És te nem a fia vagy, ha nem a lánya udvarlója és egy szimpla ember. Ásunk el utána a kertbe a bokrok alá? Pislogott ártatlanul Liz a fiúra, aki csak fújtatott.

- Menj a francba te és a kis nyüves hálózatod– fordult ki Alex és becsapta maga mögött az ajtót. Zoe vissza nézet a nőre.

- Majd beszélek vele – mondta halkan és kiment a szobából.

- Siriusra emlékeztet a fiad.

- Nekem mondod – indult el a szekrény felé fordult, hogy kivegyen két poharat és a whisky-s üveget - És ez bosszant a legjobban – tette le az asztalra az üveget a poharakkal. Miért jöttél ide? Nyújtotta a poharat a nőnek.

- Sirius megszólalt – mondta halkan a nő és Regulus megdermedt a mozdulatában.

- Tessék?

- Reagál – nézet a férfira és forgatni kezdte a poharat a kezében – azt mondta, hogy Bells. És reagál ha nem is olyan erősen, ha beszélünk hozzá. Oda kellene jönnöd.

- Még nem tökéletes a gyógyszer. Az a reakció lehetett véletlen...

- Bastian szerint is, de oda kellene jönnöd. Van, a birtokon egy kisebb épület együttes oda tudnálak titeket vinni és van egy kisebb labor a pincében, amit berendeztem. Reg már csak te benned bízom. Nem akarom a férjemet elveszteni... kérlek, segíts. Regulus lehúzta az italát és az asztalnak támaszkodott, majd a nőre nézet.

- Tonkinon, Bastianon és Sharlotteon kívül nem láthat senki engem. Nem bízok Lupinban és a többiekben különösen nem Pitonban és Dumbledoreban.

- Senki nem fogja tudni, hogy ott vagy ígérem – bólintott a nő és oda ugrott a férfihoz és megölelte szorosan és fullasztóan, majd felzokogott.

- Köszönöm, Reg. Köszönöm, Regulus.

Mark a kandalló előtt ült és figyelte az apró kis gömböcskét, amiben apró kis villámok cikáztak ide-oda. Kék szemei lassan aranyszínűre változott és úgy eredt a gömbre. A tűz felé fordította, majd megrázta és a villámok mintha dühösebben aktívabban cikáztak volna.

- Hát nem tudtál nyugton maradni, ahogyan figyelmeztelek – mondta sötéten Mark – hát akkor viseld ennek az összes következményeit – dobta a tűzben a gömböt, ami hatalmas lila lánggal fellobbant és bevilágította az egész klubhelyiséget hatalmas árnyékokat vetve a falra köztük egy fogait kivillantó rókáét.

 Fuuu, csesze meg valóban nagyon, de nagyon régen írtam ide. Hónapok óta... hát nem volt ihlet most sincs olyan erős, de mivel vagy kétszer elolvastam a történetet és a kommentek amiket kaptam azért megtette a hatását. Bízok benne, hogy ez így is marad és jövök rövid időn belül a következő fejezettel. Remélem tetszett nektek a fejezet/szösz vagy minek nevezem. Bízom benne, hogy nem okoztam nektek csalódás :)