Harry megtorpant Hermionéval az erdő szélén, mikor felbukkant Ron nyomában sietett Ginny, Neville és Luna. Barátaiknak a külseje eléggé leharcolt volt. Ginny arcán több karmolás csúfította, Neville lila monoklija a jobb szeme fölött egyre jobban sötétült, Ron szája pedig elég jól felrepedt és mindannyiak arcán büszke mosoly ült.

- Hogyan menekültettek el? Döbbent meg Harry.

- Pár kábító átokkal, egy lefegyverző bűbájjal, és Neville is bemutatott egy szép hátráltató ártás – mondta vigyorogva Ron és oda adta Harrynek és Hermionénak a pálcájukat.

- Oh, de Ginny volt a legjobb a rémdenevér-rontásával. Malfoy képe tele volt olyan nagy, csapkodó izékkel. Tök jól nézet ki kár, hogy nem láttátok – sóhajtott fel Neville.

- Láttuk az ablakból, hogy az erdő felé mentetek, úgyhogy utánatok jöttünk. Mit csináltatok a banyával? Kérdezte Ginny kíváncsian, de megfordult, mikor meghallotta a nevét – Na, Emilyék is befutottak. Hol voltatok eddig?

- Egek ne is kérdezd - legyintett a lány és hátra simította kússza rendezetlen haját. Harry a lány szakadt ruhájára nézet, ami véres volt.

- Mi történt veled? Kérdezte aggódva.

- Ránk támadt egy kettő hülye banya fan és átkozódtak az egyik vágott meg. A barmot meg Matt és Mark – bökött a mögéje érkezőkre – mi lett a varangyal?

- Elhurcolta egy csapat kentaur. Felelte Harry.

- Elengedtek titeket? Döbbent meg Ginny.

- Hát nem önként – húzta el a száját Harry – Gróp segített ebben.

- Ő meg ki? Kérdezte Luna.

- Hagrid öccse – válaszolta egyszerre Ron és Emily.

- Mit derítettél ki, Harry? Mert mi semmire nem jutottunk Milly tükrével. Senki sem válaszol. Mond neked sikerült elérned Siriust vagy... kezdett vele Matt, majd a fiúra nézve elkáromkodta magát. – miért nem tudd nyugton maradni?

- Ne... - rémült meg Emily.

- Ne aggódj Sirius még életben van, de fogalmam sincs, hogy juthatnánk el Londonba, hogy meg mentsünk. Nyugtatta Harry a lányt.

- Egyértelmű repülnünk kell – mondta Luna.

- Hogy? Villant meg Harry szeme - Ám előtte nincs olyan, hogy repülünk, mert ti nem jöttök. A seprűből is kevés van...

- Nekem van – szólt közbe Ginny.

- Valóban, de te nem jössz – ingatta a fejét Ron.

- Milyen jó, hogy nem te döntesz. meg aztán Sirius nekem is ugyanúgy a barátom, mint neked! Sziszegte Ginny – szóval kuss!

- Igaza van Ginnynek. Mind megyünk főleg, mert ti fiúk rémesen szörnyen párbajoztok. És ne feledje itt senki, hogy neki köszönhetjük, hogy Malfoyt rémdenevérek csipkedik Umbridge szobájában. Kulcsolta össze a kezeit Emily – és én is megyek, akinek ellenvetése van, szóljon és meggyőzöm az ellenkezőjéről – emelte fel kissé a pálcáját.

- A DS-ben együtt edzettünk, hogy legyen esélyünk Tudjukkivel szemben. Most van rá alkalmunk, hogy tényleg tegyünk is valamit.

- Igaza van Nevillnek segíteni akarunk – mondta dacosan Mark.

- Bizony! Helyeselt Luna.

- Legyen, de még így sem tudunk eljutni Londonba. Tárta szét a karjait Harry.

- Luna már mondta repülünk – vont vállat Matt.

- Még is hogyan? Lehet, hogy seprű nélkül szoktál röpködni, de mi sajnos nem tudunk szárnyat növeszteni. Gúnyolódott Ron.

- Te olyan sötét vagy Weasley, hogy arra még az én nyelvemen sem találok rá szót. Nem csak seprűn lehet repülni – forgatta a szemét Mark.

- Ja persze, mert felugrunk egy Szarvas Szipirtyóra és irány a messzeség?

- A morzsás szarvú szipirtyó nem tud repülni – húzta ki magát Luna – de ők igen. Hagrid szerint bárhova eltalálnak

- Igazad van Luna, te zseni vagy – lelkesedet Emily – thesztrál a megoldás.

- Valóban – mosolyodott el szélesen Harry és el is indult a szárnyas lovag felé lelkesen, akik megmentik a helyzetüket – fenséges csodás állatok vagytok – paskolta meg a legközelebbinek a nyakát.

- Oh, jaj nekem azok a ló szerű izék? Nyögött fel Ron.

- Hány van itt? Kellene 5 legalább. Gondolkodott Hermione.

- Van itt annyi – tette zsebre a kezét Mark – jó kis táv lesz.

- Ez nem egy kirándulás lesz!

- Tudjuk Harry nyugi.

- Az apád nem örülne neki, ha bajba kerülnél és anyukád sem. Te...

- Megyek, Harry ne kezd. Matt és Mark vigyázz rám, de az apámért magam is elmegyek. Mit kezdenél nélkülünk te hülye? Az első kanyarban megölnének. Ne néz rám így Harry így igaz. El kell fogadnod, hogy nem érsz sokat. Fortyan fel a lány, majd a többiekhez fordult - Úgy lenne jó, ha azok, akik nem látják a thesztrált azzal menjen, aki látja is. Matt mindjárt össze szedi őket. Mivel Harry és Hermione csupa vér arra nagyon jól jönnek. Élő csalik letettek tiszta ügyesek vagytok – vigyorgott rájuk a lány csípőre tett kézzel – mentsük meg apámat aztán ha szerencsénk van mind haza érünk vacsorára.

- Valamit bevettél, hogy ennyire pozitív vagy? Kérdezte Ron.

- Nem, csak ha sok pozitív energiát gyűjtünk, akkor szerencsék lesz... na jó – horkant fel nőietlenül Emily – eddig bírtam. El akarok innen húzni, ha kell „V" alakzatban is akár, de el innen, de messzire, hogy aztán megmentve az apámat addig rugdossam, ami mozog. Csak is azért kerülhetett szar helyzetbe, mert kiszökött és most az anyám tiszta ideg pedig nem szabadna. Kész eldöntöttem új apát akarok egy normálisát – dühöngött, toporzékolt Emily.

- Ezt nem mondhatod komolyan – ráncolta a szemöldökét Harry és hagyta, hogy a ruhájáról lenyalogassa a thesztrál a vért.

- Sirius nem meggondolatlan... Matt olyan harsányan nevetett fel hogy Harry összerezzent – ő gondol a családjára.

- Oh, igen ezt tudom azért nevelt fel Sebastian, Remus és Rorik, akik apám helyet apáim voltak. Gúnyolódott Emily – én itt most felfüggesztem ezt a vitát és induljunk el, amíg van biológiai apám, akiről le tudod üvölteni a keresztvizet. Szállt fel a mellette lévő thesztrálra – ki jön velem? Senki sem mozdult.

- Luna – fordult a mögötte lévő thesztrálon ülő lányhoz, aki elegánsan mindkét lábát egy oldalon tartotta, mintha női nyeregben ülne és olyan lelki nyugalommal igazgatta a talárján, mintha csak egy minden napos lovaglásra készülne thesztrálháton. – pattintsd fel őket valamelyikre. Repüljenek szólóban.

- Rendben – mondta vidáman. Ron, Hermione és Ginny, akik dermedten álltak tátott szájjal, ahogyan a semmiben ülnek meg sem mozdultak.

- Mit bambultok? Kérdezte Harry.

- Hogy üljünk fel valamire, amit egyszerűen nem is látjuk? Csattan fel dühösen Ron.

- Gyertek, segítek! Fogta kézen a kis társaságot és egyenként felsegítette őket egy-egy jámbor jószág hátára. - kapaszkodjatok erősen sörényükbe.

- Tiszta téboly – motyogta rémülten Ron - Őrület... Bárcsak látnám őket... bárcsak maradtam volna valahol máshol.

- Tudják hová menjenek, ha elmondjuk? Kérdezte idegesen Harry és Emilyékre nézet.

- London, Mágiaügyi Minisztérium, látogatók bejárata – mondta határozottan Mark szemet forgatva, majd alig halhatóan mormogott – komolyan hogyan maradtatok eddig életben?

Emily megszemlélte az imént kapott kitűzőjét: „Emily Black, mentőakció" és megnézte a mellette álló Mattét.

- Kissé bizarr nem? Mentőakció néven simán beengednek főleg úgy, hogy az eredeti nevemmel.

- Hát igen, de engem az rémiszt, hogy Harry emlékszik az eredeti vezetéknevemre – vonta fel a szemöldökét Matt és figyelte az jelvényen lévő nevét? Matthias Valter.

- Az enyémre bezzeg nem – emelte eléjük a sajátját Mark – Hakuro lettem pedig Hokudo vagyok. Mérgelődött.

- Túl sokat vártál – vont vállat Emily és Harry felmordult – gyakorold még ezt tesó és talán meg is ijedek tőled egy nap.

- Moderáld magad – szólt rá Matt és felcsipeszezte a kártyát magára.

- A minisztérium látogatójaként önök kötelesek motozásnak alávetni magukat, és pálcájukat regisztráció céljából átadni a fogadószint túlsó végében található asztalnál. Szólt a női hang.

- Tudjuk! Mehetnénk már! Türelmetlenkedett Harry és Emily mire a telefonfülke padlója megremegett és ereszkedni kezdett a mélybe és az üvegfalak mentén emelkedni kezdett a járda.

- Azt hiszem elindultunk – mondta boldogan Mark.

A hatalmas üres és kihalt csarnok tárult eléjük, mikor a lift ajtaja kinyílt és kiléptek a félhomályból. A csendet szökőkút békés csobogása törte meg és Emily elhúzta a száját, ahogyan megnézte a díszítést.

- Mindig is utáltam ezt, annyira szörnyű. Életemben nem láttam ennyire felsőbbrendűséget hirdető szimbolikát, mint ez.

- Oh, akkor még nem hallottad apámat prédikálni – húzta el a száját Mark és jobban körül nézet – mennyire másabb most.

- Ezt úgy mondod, mint ha nagyon régen jártál volna itt. Mikor voltál erre? Kíváncsiskodott Luna.

- Régen. Válaszolt kurtán Mark és semmi pénzért nem világosította volna fel a lányt milyen régen is járt utoljára e falak között. Belegondolva társainak a szülei sem léteztek akkor még, mikor egy másik időben egy másik korban járta a folyosókat.

- Itt volt az őr, aki a pálcáinkat ellenőrizte – szólalt meg Emily – mindig aranyos volt velem. Kaptam tőle cukorkát – mesélte a lány, ahogyan elhaladtak az asztal mellett.

- És most nincs itt senki ez gyanús – ráncolta a szemöldökét Ron.

- Szerintem is. Egyre gyanúsabb a dolog ez nincs így rendjén – mondta halkan Ginny.

- Én így gondolom – állt meg a lift előtt Harry és várta, hogy kinyíljon, majd egymás után besorjáztak ahogyan nagy csattanással kinyílt.

- Kilences – mondta Matt.

- Tudom – sóhajtott fel idegesen Harry és megnyomta a gombot. A lift őrjítően hangos csikorgás és zörgés közepette ereszkedni kezdett – ha eddig nem tudták, hogy itt vagyunk, azt hiszem most már igen – húzta el a száját Harry és a barátaira nézet.

- Nyugalom, Harry ne vonzd a bajt – morgolódott Emily és összerezzent, amikor megállt a lift.

- Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály – mondta a női hang és a liftben tartózkodok kiléptek a fáklyával megvilágított folyosóra.

- Ha ez egy horror lenne, azt hiszem, hamarosan bajba kerülünk – szólalt meg Mark és Matt rámordult – most mi van? Nem így van? És tudom, hogy én kerülök a legnagyobb szarba. Mindig így volt és lesz is. Ez egy hülye karma. Mondta sóhajtozva a fiú, majd megkeményítette a tekintetét – de nem adom olcsón a bundámat. Nem én.

Mark és Matt, minden ideg szála veszélyt jelzet, ahogyan megtalálták végre a kereset termet. Emily idegesen szimatolt és Harryre nézet, aki néhány lépést után belesett két polc közé. A hatalmas teremet talán a plafonig érő polcokkal volt tele, amiken üveggömböcskékkel pihentek telezsúfolva, amiket kék apró lángocskák fénye világított meg. Leheletük pára felhőt keltett és minden halotti csendességbe volt, aminél ijesztőbb volt, hogy az üvegcsékben kavargó köd.

- Kilencvenhetes sort keressük ugye? Kérdezte suttogva Hermione.

- Igen – bólintott a fiú és mellette lévő polc oldalára nézet – ez az 53-as.

- Jobbra – indult el Mark mire mindenki döbbenten rá nézet és a fiú felsóhajtott – 54-es. Mutatott az ezüst számra – indulunk vagy megvárjuk amíg Sirius kinyuvad?

- Pálcát a kézbe - adta ki a parancsot Harry és óvatosan elindultak a polcok között, amit elnyelt a rémisztő sötétség.

- Mik ezzek a gömbök? Kérdezte Ron suttogva. Mark üveggömböcskéhez közelítette a pálcájának a fényét és az elsárgult címkéket próbálta kiolvasni.

- Jóslatok – felelte halkan Mark és figyelte különösen izzó gömböket melyek néha sötétek vagy vakok voltak – nagyon régiek és névre szólnak. Oh, szegény Gustavnak is volt – állt meg a nyolcvanötös polc mellett és rá nézet a sötét gömbre – lehet, hogy hallgatnia kellett volna rám, mikor mondtam, hogy ne vegye fél várról a Minisztérium leveleit. Kár érte jól kártyázott. Indult el Mark.

- Ő ki volt? Kérdezte gyanakodva Matt – az egy nagyon régi gömb.

- Oh, senki – intette le a fiút.

- Kilencvenhét! Suttogta Hermione remegő hangon.

- Apa! Rohant a folyosóson Emily, akinek a szíve sok ütemet kihagyott és minden egyes megtett méter után arra számított, hogy megpillantja az apja testét a földön – nincs itt!

- Lehet, hogy... talán – dadogta remegő hangon Harry és benézet a szomszéd folyosóra.

- Harry, szerintem... Sirius nincs itt – mondta Hermione halkan.

- Akkor mi volt az a látomás? Kérdezte remegő hangon Emily és kétségbe esetten nézet körbe miközben Harry elindult a polcok sora mentén, és minden egyes folyosóra benézett, majd a másik irányba is megtette ugyan ezt.

- Harry! Kiáltott Ron a barátja után, aki csak leintette – Harry!

- Mi van? Fordult vissza Harry.

- Láttad ezt? Kérdezte Ron miközben a polcra mutatott egy poros gömböcskére. – Ezen rajta van a neved – mondta Ron.

- Nocsak? Villant meg Mark szeme és figyelte a tompán fénylő gömböt, amin, vastagon ült a por. – micsoda meglepetések vannak itt. Vajon mi áll benne? Harry?

- Nem tudom – ingatta a fejét és Ron mellé sétált. Lábujjhegyre állva a nyakát nyújtogatva már eltudta olvasni a gömb alatt lévő címkét:

- S.P.T.-től A.P.W.B.D-nak Sötét Nagyúr és (?) Harry Potter – olvasta fel Harry.

- Mi lehet ez? Hogyan került ide? Kérdezte Ron,

- Nincs itt a mi nevünk – nézte végig a polcszakasz többi címkéjét Ginny.

- Hidd el addig jó – szűkült össze Mark szeme – Matt?

- Érzem – suttogta a fiú.

- Szerintem ne nyúlj hozzá - szólt rá Hermione.

- Ne fogd meg, Harry! Emelete fel a hangját Neville.

- Szerintem sem – szólalt meg Mark – mivel csak te veheted le biztosan ez a cél. Érzem.

- Miért ne vegyem le! Nekem szól! Rajta a nevem! Csattant Harry és a gömb felé nyúlt, majd lassan leemelte a polcról. Mark és Matt felsóhajtott és egymásra nézve megszorították a pálcájukat.

- Ügyes vagy, Potter! Most pedig lassan fordulj meg, és add oda nekem a gömböt! Szólalt meg Lucius Malfoy mögöttük.

- Annyira bűzlött, hogy ez egy átkozott csapda – mondta mártír hangon Mark – miért nem tudnak a haladók nyugton maradni és békességben élni egymás mellett? Fordult meg Mark a férfi felé miközben szemei narancsosan elszíneződtek, és ahogyan elvigyorgott kivillantva az agyarait – ejej, ma itt valaki talán fűbe harap.

Mivel nem tudom, hogy holnap mennyire fogok rá érni így ma tettem fel a szöszt. Remélem tetszett nektek **--** a következő szösz is izgalmas lesz és remélem várjátok majd azt is. Mark vonalát pedig nem bírtam nem kihagyni ezért ment velük... nagyon a szívemhez nőt a róka fiú :)

Szerintetek ki harap fűbe vagy mi lesz?