Firenze meg állt a földön alvó Emily mellett, mire Matt oldalba vágta a lányt. Osztálytársak ültek fel az elvarázsolt avaron és mosolyogva figyelték Emilyt, aki halkan szuszogott.

- Bocsásson meg neki professzor úr – nézet fel a kentaurra Matt – kicsit nehéz hete volt.

- Hallottam - felelte csendesen a férfi – találkoztam is az édesanyával. Ő is nagyon zaklatott volt pedig nem szabadna fel izgatnia magát – indult ez az egyik fatörzsre terített pokrócért, majd mikor visszatért betakarta vele Emilyt – hadd pihenjen, mi pedig addig csendben szemléljük a csillagokat.

Liz letette az asztalra Emily levelét és folytatta a kötögetést, míg a mellette ülő Remus a pergamenlap fölé hajolva olvasta a rajta lévő jelentést, miközben időnként kivett a tálcából egy csokis kekszet.

- Mi volt ilyen vidám Emi levelében? Kérdezte végül a férfi.

- Csupán élmény beszámolt milyen jó ízűen alszik, a jóslástanon mióta Firenze tartja. Kellemesen nyugtató hangja. Bevallom én is így gondolom. Egyszer kétszer találkoztam vele és igen kellemes személyiség bár homályosan beszél mindenről.

- Kentaur mit vártál – mosolyodott el a férfi – és Emi nem panaszkodod a banyára?

- Azt írta nagy ívben kerüli őt és a lányokat meg persze Mattet. Nagyon helyes. Nem szeretnék még egyszer bemenni, hiszen annyi dolgom van itthon. Három gyereket nevelek egyszerre, a másik kettőért meg aggódhatok.

- Három? Ja, Sirius – legyintett Remus – mi lesz belőle? Bökött a kötésre.

- Apának mellény. Múltkor mondta örülne egynek. Meglepem.

- Biztosan örülni fog neki. Igazán csinálhatnál nekem is – könyökölt az asztalra Remus és ábrándosan nézet a somolygó nőre – vagy már kész?

- Annyira ünnep rontó vagy akárcsak Rorik.

- Hát neki is készült? Ráncolta a szemöldökét a férfi.

- Őszintén nagyon bele lendültem – sóhajtott fel az asszony – rengeteget készítettem az elmúlt hetekben és apa ekkor kezdett sápítozni mennyire fázik. Pedig szerintem tudta, hogy neki is készülni fog, de zokon vehette, hogy Matt, Harry a Weasley gyerekek, Rorik és Mancs előbb kaptak. Bár megjegyzem a két marha nem kapta volna meg, de lecsaptak rájuk és majd nem egymásnak estek az egyik darab láttán, mert azt mondtam az lett a legjobb.

- És mi lett vele?

- Oda adtam Josephnek – vont vállat a nő, majd gonosz sötét mosollyal a férfira nézet – ő tőle próbálják elvenni. Veszedelmes varázslóvá tudd válni, ha kell épp ezért tartom őt a legjobb munkatársamnak és barátomnak.

- Joseph veszedelmes? Döbbent meg Remus – komolyan előbb hiszem el a pár hónapos kicsikről, mint róla.

- Annyira hitetlen vagy – ingatta a fejét a nő – pedig egyik külföldi utunkon megmutatta milyen fából faragták. Olyan mesterien kezelt egy ügyet, hogy köpni, nyelni nem tudtam egyébként más sem. Csak reppentek a paragrafusok, törvények és kiskapuk szóban tettben, a teremben. Ha nem romboltam volna a hírnevemet biz isten ott helyben megöleltem volna. Büszke voltam rá... nem hiába az én kezeim között vált azzá, akitől rettegni fognak.

- Komolyan mérgező vagy a jó lelkekre – sóhajtott fel fájdalmasan a férfi – miért kell megrontani minden lelket, aki a közeledbe kerül?

- Nem rontottam meg. Pislogott ártatlanul – már így kaptam ahogyan minden hozzám csapódó lelket köztük téged is. Hol van, már azaz ártatlan Remus, aki még kicsiként megismertem? Igaz ami igaz nem fordultál nagyon le az útról csak férfi lettél egy igen vonzó pasas. Ideje lenne lépned, hogy ne szólóban nyomd, ha nem duóban hogy egy nap trióvá váljatok. Szánalmasan festesz egyedül, főleg mert egy értékes jó pasi vagy – ingatta a fejét Liz és Remus elhúzta a száját.

- Ahogyan neked is ideje lenne duóban nyomnod a házassági életet nem pedig trióba.

- Nagy kár, hogy monogámiát tartják elfogathatónak pedig milyen buli már poligámia. Sajnálkozott a nő miközben szorgalmasan kötögetett.

- Kétszeres gondod lenne.

- Ez igaz. A fenébe is az egésszel mindenkit kihajítok és le van a gond. Morgolódott a nő és Remus jót terült a nőn – utálom, mikor élő lelkiismeretként és észérvekkel tetszelegsz.

- Cirip-cirpi – nevetett fel Remus és Liz a szemét forgatva ingatta a fejét, majd felsikoltott.

- Harry! – kiáltotta ijedten az asszony eldobva a kezéből a kötését. Remus összerezzent Liz kiáltására, és a kandalló felé kapta a fejét.

- Harry?- kiáltott fel döbbenten a varázsló is. – Mit keresel itt? Mi történt? Jól vagy? Valami baj történt? Emily?

- Nem történt semmi nyugalom, csak gondoltam... – pillantott félre zavartan a fiú - Szeretnék beszélni Siriusszal.

- Szólok neki rögtön. – állt fel a férfi, aki még mindig nem eszmélt fel teljesen a váratlan megjelenésből. – Felment megkeresni Siport.

- Tudod kincsem, már megint napok óta nem láttuk szegényként. Állt fel Liz és a kandalló felé lépet, miközben Remus kisietett a konyhából – kényelemtelen így beszélni ugye? Kérdezte Liz a fiútól, akinek arcáról leolvasta az érzelmeit.

- Hát Sirius nem említette, hogy ilyen kényelmetlen dolog fejjel a tűzben beszélgetni. Fáj a térdem – nevetett halkan Harry zavarába.

- Én is éppen ezért utálom – suttogta cinkososan Liz, majd hátra pillantott a berontó Remusra és Siriusszra.

- Valami történt ugye? – kérdezte rögtön Sirius hátravetette hosszú fekete haját, majd lekuporodott Liz mellé a tűzhely elé.

- Jól vagy, Harry? Segítségre lenne szükséged? Térdepelt le a barátai mellé Remus is.

- Nem – rázta a fejét Harry és a keresztapjára nézet. – Csak beszélni akartam veled vagy is veletek...

- Miről? Kérdezte Liz.

- Az apámról. A két férfi egymásra nézet, majd Lizre pillantottak meglepetten, aki ugyan olyan döbbenten nézet rájuk.

- Hallgatunk – hajolt közelebb Liz és Harry mély levegőt véve mindent elmondott nekik, amit a merengőben látott. Mikor befejezte a konyhában tartózkodók mély csendbe burkolóztak, de végül Remus törte meg a csendet.

- Ígérd meg, hogy nem ezek alapján ítélnéd meg az apádat, amit láttál, Harry. Tizenöt éves volt...

– Én is annyi vagyok! - csattant fel Harry.

- Figyelj - szólt békítően Sirius – James és Piton az első találkozásuktól fogva gyűlölték egymást. Ez nem titok bárkit megkérdezhetsz a korunkbeliektől.

- De...

- Van úgy, hogy emberek ellenszenvesek egymásnak – szólt közbe Liz – neked is meg van ez nem? Draco például?

- Lizbeth – kezdett bele Harry – az nem ugyan az. Én nem tettem ellene semmi rosszat. Még is miért volt ez apám és Piton között?

- Jamie közkedvelt volt, szinte mindenben tehetséges, remek kviddicsjátékos, jó család sarja és szép arcú, akiért rajongtak a lányok, amire Perselus csak sóvároghatott. Magyarázta Liz.

- Mert Piton meg egy furcsa kis különc görcs volt, semmi más nem érdekelte, csak a fekete mágia, James pedig gyűlölte azt. Folytatta Sirius nem törődve felesége szemöldökráncolásával.

- Rátámadt Pitonra, miközben semmi oka nem volt erre! Csak az, hogy... csak az...

- Mert Mancs unatkozott - fejezte be Liz szomorúan.

- Szégyellem is a dolgot – felelte Sirius.- igazából becsületszavamra – mondta a férfi, mikor barátja és a neje rá nézet szemrehányóan.

- Meg kell értened, Harry. Apád és Sirius mindenben a legjobbak voltak, de tényleg mindenben, amibe csak belefogtak nem túlzok. Az egész iskola csodálta őket... és ha néha túlzásba estek is... húzta el a száját kínosan Remus.

- Remus úgy érti, hogy néha arrogáns, egocentrikus kis szörnyetegek voltak – szólt közbe Liz. Harry halkan felnevetett.

- Felborzolta a haját – mondta csendesen Harry, mire a két férfi felnevet és Liz felsóhajtott.

- Tényleg – mosolyodott el nosztalgiától fátyolosan Sirius.

- A cikesszel játszott? – kérdezte lelkesen Remus.

– Igen, nekem... úgy tűnt, hogy nem teljesen normális.

- Jamie, soha nem volt az. Ahogyan ezek ketten sem – bökött a fejével a férfiak felé.

- Remus, talán kevésbé – helyesbített Sirius.

- Nem mintha sokra mentem volna az észérvekkel felétek vagy egy percig is arra szenteljetek a figyelmeteket, hogy meghallgassátok a véleményemet.

- Néha elérted, hogy elszégyelljük magunkat – felelte Sirius – de Bells hatásosabb volt.

- Igen ezért fordultam sokszor hozzá. Kacsintott Liz felé Remus - mit láttál még?

- Folyton a tóparton ülő lányok felé tekingetett? Figyelte, hogy nézik-e őt? Kérdezte Harry.

- Mindig bolondot csinált magából az a mamlasz, ha Lily a közelben volt. Olyankor meg állt az agya... az a kevés is, ami a normális viselkedésért felelt. Nem bírta megállni, hogy ne vágjon fel. Forgatta a szemét Liz – bolond volt.

- És anya még képes volt hozzá menni? Nem utálta?

- Dehogy – mondták egyszerre.

- Hetedikben kezdtek el járni – mondta Remus – addigra megszelídült többé-kevésbé. Tudod benőtt a feje lágya. Akkor már nem küldött rontást szórakozásból az emberekre, akik az útjába álltak– merengett le Remus.

- Pitonra se? – kérdezte Harry.

- Hát... – felelte habozva Remus. – Piton az más dolog volt.

- Mindig megátkozta Jamest, ha alkalma volt rá. Nem lehetett elvárni Jamestől, hogy ezt szó nélkül tűrje. Háborgott Sirius.

– És anya? Mit szólt hozzá?

- Ő nemigen tudott ezekről az incidensekről – felelte Sirius.

- De én igen – bökött a mellkasára Liz – mindent elkövettem, hogy a simlisségeit eltakarítsam, mert egyiket sem akartam hallgatni, ahogyan másik után sír – csattan Liz előtörve belőle a múlt sérelmei.

- Elhiheted James nem vitte magával a randinkra Pitont, és nem Lily előtt bánt el vele. Sirius szemöldök ráncolva nézett Harryre. – hidd el az apád tényleg kiváló ember volt, és a legjobb barátom. Fiatalság, bolondság. Apád kinőtte a legtöbb hibáját.

– Persze, értem, csak tudod, sose hittem, hogy egyszer sajnálni fogom Pitont.

- Hát ne tedd – felelte Sirius és Liz dühösen oldalba könyökölte ellenben Remus kissé összevonta a szemöldökét.

- Mit szólt Perselus, mikor megtudta, hogy láttad ezt a dolgot?

– Azt, hogy nem tart nekem több okklumenciaórát – felelte Harry. – Mintha az olyan nagy bünte...

– Micsoda!? – kiáltott fel Sirius és Liz egyszerre. Harry hátrahőkölt ijedtében miközben benyelt egy marék felkavart hamut.

- Ezt komolyan mondod? – kérdezte rémülten Lupin. – Nem ad több órát neked?

– Nem – felelte Harry - De nem baj. Még meg is könnyebbültem...

– Elmegyek és beszélek Pitonnal! – háborgott Sirius és készült is felállni, de Remus és Liz visszahúzta.

– Ha valaki beszél Pitonnal, az én leszek – jelentette ki.

- Ha pedig nem mész semmire akkor én – bólintott Liz – ám mindenekelőtt te fogsz odamenni hozzá kisfiam –mondta ellentmondás nem tűrően az asszony - Megmondod neki, hogy mindenképp folytatnotok kell az okklumenciát.

– Nem mehetek oda hozzá Lizbeth, leharapja a fejem! – ellenkezett Harry. – Nem láttátok, hogy viselkedett, miután kihozott a merengőből tisztára megörült!

– Mindennél fontosabb, hogy okklumenciát tanulj – jelentette ki szigorúan Remus. – Megértetted? Mindennél!

- Megpróbálok beszélni vele, de nem hiszem, hogy meg fog hallgatni. Utál engem.

- Dehogy utál, csupán nem kedvel téged Harry. De akkor is próbálkoznod kell – mondta Liz.

- De Lizbeth – nyafogott Harry, majd elhallgatva fülelt - Sipor jön lefelé?

- Nem – felelte hátrapillantva Sirius. – A te oldaladon lehet valaki.

- Mennem kell, viszlát! – hadarta, és már húzta is kifelé a fejét tűzből.

- Én kitekerem Per nyakát, ha nem tanítja, tovább a fiamat esküszöm – dohogta az asszony.

- Ezt annyiszor hallottam már Bells nem lehetne valami új?

- Oh, menj a fenébe Black – állt fel a férje vállára támaszkodva – mind a hárman gurkók vagytok és egy nap mindannyiitokat alaposan elverem a terelő ütőmmel, amit Jamietől kaptam. Így méltón emlékszem meg róla és kiélhetem rajtatok az évek alatt felgyülemlett haragomat.

- Még is én mit követtem el? Kérdezte döbbenten Remus – Siriust megértem és talán Perselust is, de én?

- Megetted a csokimat, amikor Bastian eltiltott tőle. Pofátlanul csócsáltad előttem.

- Oh, tényleg – nosztalgiázott mosolyogva – de csak a te érdekedben volt. Nemes önfeláldozás volt a szeretett nevében.

- Egy büdös francokat! Emelte fel a hangját Liz – mohóság és torkosság volt nem pedig szeretett.

- Sírnak a kölykök – szólt közbe Sirius mire a neje gyilkos tekintettel nézet rá – gondoltam szólok, mert az elmúlt napokban anyások lettek és engem nem viselnek el.

- Megyek – szikrázott a nő szeme – és utána írok Per-nek. Rohant ki a nő és Sirius boldog mosollyal sóhajtott fel.

- Leszedi róla a keresztvizet. Mindig imádom, amikor mással üvölt, főleg ha az úgy nevezett barátaival teszi. Szerinted, ha elégé megsérti, visszaadja a keresztapasági jógát valaki másnak?

- Kizárt – felelte Remus – tudja, hogy rühelled, hogy Belle keresztapja.

- A fenébe.

Hosszabb részt hoztam,mert ritkábban jelenek meg. Igazából igyekszem, de vagy a meló fáraszt ki esetleg az egészségem nem létező része hátráltat vagy minden más. Most volt ihlet, aminek nagyon megörültem és bízok benne, hogy tetszett nektek.

Kérdésesek/kérés feltétek

Ha minden jól megy hozok egy ilyen karakter kérdéses izét, amire egy vagy több szereplő fog válaszolni. Valamikor a wattpad face csoportban láttam. Na, szóval az a kérdésem ki legyen a válasz adó?
Illetve rajzolnák. Kiről vagy kikről legyen rajz? Sőt igazából ti, hogyan képzelitek el Lizt, Rorikot, Millyt, Matt, Jayt vagy Markot? Bátran küldhetek képet általatok elképzeld szituációban. Nagyon kíváncsi lennék erre és talán vissza tudtok rántani ebbe a világba újra.