Újabb nap, újabb hétfő. December első napját vastag hóréteg köszöntötte. Amint reggel felkeltem, az ablakhoz rohantam. Valahogy megéreztem, hogy én ki kell nézzek, ezért is súrolta az állam a padlót. A hó még hullott, de a földön szinte térdig érő hó hullott az éjszaka közepén. Ámuldozásomból a laptopom pittyegő hangja zavart meg jelezve, hogy üzenetem érkezett. A laptopot felnyitva kattintottam az E-mailekre. A suli igazgatónője írt bizonyára mindenkinek, köztük nekem is, hogy a mai tanítások elmaradnak és a többi napon is, mivel egy hétre bezárják az iskolát az idő miatt.

Szemeim felcsillantak, ahogyan a sorokat olvastam, szinte visítva pattantam fel helyemről és szedtem ki a szekrényemből vastag ruhát, hogy felvehessem. Gondoltam kimegyek a hátsókertbe egy hóembert építeni. Amint felöltöztem már rohantam le a lépcsőn, majd a folyosónkon, aztán a hátsóajtón ki a kertbe. Csodálattal figyeltem, ahogyan nagy pelyhekben hullt a hó, pár az orromra hullva, ahol azonnal elolvadt.

Kinéztem magamnak egy tökéletes helyet és elkezdtem építeni a hóemberem. Már az alsó fele kész volt, ezért egy újabb adagot vettem volna a kezembe, ha nem csapódik telibe a fejemre valami kemény. Egy hógolyó, remek. Az erős becsapódástól hasra estem, arccal a hóba. Nagyon fájt, hiszen kőkemény volt a meggyúrt hógolyó, ráadásul az esésem se volt kellemes. Nehezen felállva törölgettem szemeim, amikből pár könnycsep csordult ki, égetve a  két, hidegtől kicsípett orcám. Nem kellett megforduljak, hogy tudjam, kinek volt mersze engem eltalálni. Jungkook nevetése csak úgy csengett a sötét kertben, amit csak a kinti égő világított meg úgy, ahogy.

Dühösen lehajolva gyúrtam egy jókora hógolyót, ami alig fért el apró tenyeremben és Jungkook felé dobtam, de ő egyszerűen, kinevetve kikerülte. Kinevetett engem. Kicsit sem sajnált és itt telt be a pohár. Elegem van, hogy ő mindenhol ott van és elrontja a kellemes pillanatot.

- Te szemét. - kiáltottam rá könnyeimet eleresztve, mellkasát ütlegelve. - Rohadj meg!

Jungkook vigyora lehervadt, amint meglátott engem kiterülni a földön. Forgott velem a világ. Letérdelt mellém, majd felhúzott álló pozícióba, de lábaimból kiszállt  az erő. A fejemen a nemrég megsérült pont nyilalni kezdett. Jungkook gyorsan utánamkapva akadályozta meg, hogy újra elessek.

- Ya!- fogta közre hatalmas tenyereivel arcom. Szemei aggódóan csillogtak, de betudtam annak, hogy halucinálok. Végülis, szédültem.

- Miért kellett? - néztem fel rá szomorúan. - Nagyon fáj. - szipogtam, fejemet lehajtva.

Jungkook hirtelen magához húzott, mire én kétszer átgondoltam, hogy biztos-e, hogy én Jungkookkal vagyok vagy a félig kész hóember ölel magához hátulról.

- Hol fáj? - hangja lágyan csengett, olyan kedvesen, hogy még én is elhittem.

- Itt. - szipogva mutattam meg hátul a fájó pontom, mire ő ajkát a kisebb búbra nyomta és egy lágy puszit nyomott rá. Szokatlan tettétől megrezzentem. Jól esett, ahogy a meleg ajkai a fejbőröm érintették. - Mit csinálsz?

Jungkook mennyasszony pózban kapott fel az ölébe, majd elindult a bejárat felé. Magamat meglepve, kezeimmel benyúltam kabátja alá, hogy meleg mellkasára helyezzem tenyereim. Fejemet színtúgy a mellkasára hajtottam és lehunyt szemekkel élveztem izmos karjait testem körül. Teljesen megőrültem, azt hiszem a hógolyó miatt van.

- Na és te mit csinálsz? - nézett le rám felvont szemöldökkel. Éjfekete íriszei csak úgy csillogtak a sötétben. Ajkai a megszokottnál is teltebbek és pirosabbak voltam. Egy pillanatig azon merengtem, hogy mennyire csókol jól. - Tetszem?

- Nem, fúj. - nyújtottam ki nyelvem fintorogva.

- Pedig de. - kuncogott fel halkan, hogy azért ne keltse még fel a szüleim. Bár anyám sokkal jobban örülne annak, ha Jungkook keltené minden reggel és nem az ébresztője.

Hümmögtem egyet nemlegesen, de tekintetem minduntalan a fiú ajkain állapodott meg. Nyáladzva figyeltem, ahogyan nyeléskor becsukja száját, majd újra kinyitja, hogy levegőhöz jusson. Jungkook észrevette, hogy őt bámulom, ezért eleresztett egy halvány mosolyt, majd fejét lehajtotta, hogy közelebb kerüljön hozzám. Ajkait kissé csücsörítve nyomta enyéimhez egy másodpercre. Egy halk, finom és óvatos puszit nyomott ajkaimra, aminek hatására beleborzongtam.

- E-ezt most miért? - sosem dadogtam, erre meg pont Jeon előtt jön rám.

- Mert annyira nézted, hogy majd' kiesett a szemed. - húzta fel szemöldökét, majd belépve a szobámba, lelökött az ágyra.

Morogva vettem le a cipőm, majd kabátom és a szekrényhez lépve vettem ki egy melegítő nadrágot és egy pullóvert. Jungkook előtt megállva néztem rá kérdőn, ugyanis zsebredugott kézel figyelt engem mindvégig.

- Elfordulnál? - emeltem fel a kezemben lévő ruhadarabokat, hogy értse, miért is akarom, hogy elforduljon.

- Öhm, nem? - biccenti oldalra fejét. Miért is gondoltam én azt, hogy kedves lesz?

- Aish, ez a kölyök! - csattantam fel, lábammal dobbantva egyet.

Fújtatva kerültem ki és trappoltam be a fürdőbe. Még hallottam Jungkook elégedetlen morgását, aztán végleg bezártam az ajtót és még kétszer elfordítottam a kulcsot. Amint sikeresen letusoltam és rendbe szedtem magam, beléptem a szobámba, ahol Jungkook még mindig ott tartózkodott. Az ágyamon feküdt, egy szál felsőben és alsóban.

- Mégis honnan szereztél másik pólót? - fogtam meg a fehér felső alját.

- A szekrényedből, erre még a hülye is rájönne. - forgatta meg szemét, majd betakarta magát.

Ráhagytam. Egy nyugodt reggelt szerettem volna veszekedés nélkül.

Sóhajtva visszabújtam ágyamba és Jungkookról lehúzva a takarót fordultam a másik oldalamra, neki háttal. De sajnos Jungkook volt olyan szíves és lerántva rólam a takarót, elérte azt, hogy azzal együtt a hátamra guruljak.

- Add vissza! - rántottam ki kezéből az anyagot.

- Ez az én részem! - kezeivel felém nyúlt.

- Akkor hagyd abba és hagyj nekem is! - förmedtem rá, majd elengedve a takarót, hátat fordítottam neki.

Már épp, hogy áttértem volna csodás álmaim világába, amikor rájöttem, hogy én bizony egy olyan személlyel vagyok egy ágyban, aki mindenáron azt akarja, hogy még ennél is fáradtabb legyek.

- Kérdezhetek valamit? - suttogta.

- Nem. - adtam a rövid választ, de tudtam, hogy akkor is kérdezni fog.

- Szűz vagy még? - kérdésétől összeszorítottam állkapcsom, hogy még véletlenül se csússzon ki számon olyan, amit később megbánnék.

- Tudtommal, mi már lefeküdtünk. - szólaltam meg nyugodtan, magamat is meglepve ezzel.

- Szóval igen. - lelki szemeim előtt láttam, ahogy bólint egyet.

Jungkook közelebb csúszott hozzám és jobb kezét derekamra simította, onnan pedig le a hasamra. Megremegtem érintésétől, mégsem szóltam semmit. Pár napja ugyanez volt, csak most nem volt erőszakos. Úgy látszik, ha én kedvesen viselkedem vele, akkor ő is úgy tesz.

Néha.

Lábait összekulcsolta enyéimmel, arcát hajamba fúrta és nagyot szippantva szorított jobban magához.

- Kérlek szépen, engedj el. - hála Istennek olyan lánytípus vagyok, aki nem jön zavarba, ha egy fiú megérinti. Bár Jungkook, furcsa mód elérte azt, hogy zavarban legyek.

- Nyugodj meg, nem bántalak. - suttogta lágy hangon. - Muszáj valamit öleljek alvás közben, másképp nem tudok aludni.

Nagyot sóhajtva engedtem neki tovább, hogy magához ölelve aludjon, még ha én nem is tudtam álomra hajtani a fejem. Inkább aludjon ő, ilyenkor legalább csendes.

Jungkook a hüvelykujjávval apró köröket kezdett el rajzolgatni a póló alatt a csupasz hasamra, aminek hatására olyannyira melegem lett, hogy ki kellett takarózzak. Percek múltán fokozatosan lassult a fiú mozgása és egyre jobban hangosodott szuszogása. Hihetetlen. Képtelenség ilyen hamar elaludni.

Óvatosan szembe fordultam vele és arcát kezdtem el tanulmányozni. Alvás közben olyan kisfiús arca van. Pofija kissé felpuffadt, ajkai elnyíltak. Még az arcéle is visszahúzódott. Olyan angyali, amikor alszik.

Orvosra van szükségem. Ez nem normális, hogy ilyenekre gondolok.

Teljesen kizárva mindent körülöttem, fúrtam fejem vőlegényem mellkasába. Jungkook izmos, ölelő karjai szorosabban húztak engem teste felé. Remegő kezemet felemeltem és Jungkook derekát átölelve hunytam le szemeim. A fiú szívverését és szuszogását hallgatva hamarabb elaludtam, az eddigieknél is hamarabb és nyugodtan.