Az idő csak repült a fejünk fölött, hogy szinte észre sem vettük. Holnap lesz az utolsó középsulis napunk, emiatt pedig minden a feje tetejére állt. A tanárok igyekeztek minket mindenből lezárni, mi pedig azon igyekeztünk, hogy egy fergetes búcsuztató bulit összecsapjunk. Szinte hihetetlen, hogy az utolsó sulis évünknek is vége, innentől kezdve pedig sokakat vár a nagy betűs élet. Persze mi tervezünk tovább tanulni és egyetemistaként élni életünk. A mi kis csapatunk pedg ismét teljes lesz, hiszen ugyanazon az egyetemen leszünk hallgatók, ahol Yoongi, Namjoon és Jin is.

Sajnálatos módon már megint hajnalban ébredtem fel. Az utóbbi napokban álmatlanságban szenvedek és sokszor felébredek éjjelente. Nagyon jól tudom, hogy a stressztől van, na meg a rettegéstől, hiszen még ha együtt leszek a többiekkel, attól még rendesen rettegem az egyetemtől. Folyamatosan azon kattog az agyam és egy perc nyugtom sincs tőle.

Valahogy muszáj volt lenyugtassam magam, ezért lesiettem a konyhába, hogy megigyak egy pohár hideg vizet. Próbáltam Jungkookot nem felébreszteni, hiszen ő úgy aludt, akár egy újszülött kisbaba, miután jól lakott. Amikor kellőképpen lenyugodtam és sikerült minden rossz gondolatot kiűzzek a fejemből, visszamentem a szobába és óvatosan befeküdtem Jungkook mellé. Szinte azonnal korbeölelt karjaival, majd közelebb húzódott.

- Már megint nem tudsz aludni? - dünnyögte a párnába, mire egy halk igennel válaszoltam. - Gyere ide.

Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott fejem tetejére, majd derekamat kezdte el ujjaival cirógatni, ami nagyon jól esett. Fejemet mellkasába fúrtam és megpróbáltam elaludni, ami nem volt nehéz dolog úgy, hogy közben Jungkook simogatott.

▪️▪️▪️

Reggel az ébresztőre keltünk és tőlünk nem megszokott tempóban készültünk el az utolsó sulis napra. Kicsit sem volt kedvem két órán át az igazgatónőt hallgatni és azt, hogy mennyien lettek kíváló tanulók, akik közt Jimin is ott volt, na meg persze én is. Amikor minden befejeződött, még fel kellett mennünk az osztálytermünkbe, hiszen az összes itt maradt cuccainkat haza kellett vigyük. Szerencsére nekem alig voltak itt dolgaim, kivéve a torna felszerelésem, ami a szekrényemben lapult.

- Neked sincs sok cuccod, úgy látom - lépett hozzám Jimin, majd egy szoros ölelésbe vont. - Mehetünk akkor?

- Várjuk meg Jungkookot - biccentetem barátom felé, aki felénk rohanva mutagott kezeivel. - Őt meg mi lelte?

- Fussatok, ti bolondok! - kiáltott a folyosó végéről.

- Miért? - kiáltott vissza Jimin, de választ nem kaptunk, hiszen hirtelen meghallottuk az igazgatónő kiáltását.

- Jeon JeongGuk!

Amint Jungkook elért minket, észrevettem a folyosó végeről az igazgatónőt, aki csurom vizesen próbált utolérni minket, magassarkújában. Jungkook a csuklómat megragadva húzott maga után, Jimin pedig futott utánunk, egészen a parkolóig, ahol barátom kocsija állt. Fél évvel ezelőtt megszerezte a jogsit és egy kocsit is kapott, úgymond ballagási ajándékként. Lihegésünk közepette hajoltam előre Jungkookhoz, mivel a hátsó ülésen jutott nekem hely. Amikor Jimin is velünk utazik, folyton hátra vagyok száműzve, amit nagyon nem díjazok.

- Mi volt ez az egész? - kérdeztem, mire hirtelen felnevetett. - Mi van már?

- Egy vízzel teli vödröt állítottam az ajtó tetejére. - szólalt meg még mindig röhögve, mire Jimin is elnevett magát es lepacsizott Jungkookkal, én pedig hitetlenül pillantottam hol Jiminre, hol a barátomra.

- Óvodások - forgattam meg szemeim, majd hátradőltem.

A búcsúztató buli hat órakor kezdődött, így elég időnk volt ahhoz, hogy kényelmesen elkészüljünk. Bár mondhatnám azt is, hogy nekem éppen elég volt, mert Jungkook öt perc alatt elkészült. De két és fél óra készülődés megérte, hiszen nagyon is tetszett a végeredmény. Derékig érő hajamat a kontyból lett hulámokkal díszítettem, a sminkem pedig kissé erőteljesebb volt, mint amiket eddig készitettem. Ajkaimat bordó rúzs fedte, ruhám pedig szintén bordó színben pompázott némi csillógó anyaggal befedve.

Elégedetten és egy széles mosollyal lépkedtem le a lépcsőn, ahol a szüleim, Jungkook szülei és persze a legjóképűbb férfi a Világon várt rám. Jungkook testét egy fekete öltöny fedte, a hozzá illő nyakkendővel, kissé lenőtt haját homlokánál elválasztotta, így látni lehetett gyönyörű, csokoládébarna szemeit, amik igézően mértek engem végig tetőtől talpig.

- Istenem, drágám - könnyezett be egyből anya, mire apa szemeit megforgatva ütögette meg ügyetlenül a nő vállát. - Olyan gyönyörű vagy és olyan büszke vagyok rád. - sírta el magát hirtelen, majd egy szoros ölelésben részesített.

- Nem jutok szóhoz - harapta be alsó ajkát Jungkook, amikor szemei a melleimre vándoroltak. Persze, sosem lehetett egy olyan nap, amikor ne lenne perverz. - Mehetünk, édes?

- Naná! - vigyorodtam el, majd a szüleinktől elköszönve pattantunk be a kocsiba, egyenesen a suli felé véve az irányt.

A többiek már ott voltak és a teremből is kihallatszódott már a zene, így már tudtuk, hogy rég elkezdődött a buli. Mielőtt beléptünk volna, körbenéztem, szemeimmel Jimint kutatva. Amint kiszúrtam, meglepve figyeltem végig, ahogy összekulcsolt újakkal lépdelt felénk a suli egyik legszebb lányával. Nem gondoltam volna, hogy vele fog eljönni. Folyamatosan nyafogott, hogy hogyan is kérje meg őt, hogy vele menjen és a végén már reménytelennek hitt mindent, de úgy látszik mégis sikerült neki összehoznia és emiatt rettentően büszke voltam rá.

- Igyuk le magunkat és táncoljunk reggelig! - nyújtotta fel mindkét kezét Taehyung, mire fejemet megingatva legyintettem egyet, hiszen két feles után már azt sem tudja, hogy kicsoda.

Voltak asztalok, ahova leülhettünk és finomabbnál finomabb ételek is. Nem is én lettem volna, ha nem pusztítottam volna el három adag kaját egyes egyedül. Amikor pedig a kedvenc számom csendült fel, mindent otthagyva ragadtam meg Jungkook kezét és húztam a táncparkettre a többiekhez. Életem egyik legjobb estéje volt, hiszen mindannyian ott voltak, akik számítottak, három személy kivételével. Szinte az egész estét végig táncoltuk és még ha nem is ittuk le magunkat, egy-két pohár pezsgőt elfogyasztottunk.

Mikor már kezdett lappangani a hangulat, mi is visszafogtuk magunkat és leültünk a helyünkre, hogy valamennyit pihenhessünk.

- Hova lett mindenki? - tette fel a kérdést Hoseok, mire körbenéztem és tényleg már csak páran voltunk jelen.

- Hajnali egy van, haver - szólalt meg Jungkook miután ránézett telefonjára. Döbbenten meredtem magam elé és mondtam el magamban százszor is, hogy itt van vége mindennek. Még ha utáltam is suliba járni, hiányozni fog. Itt leltem barátokra, itt lettem szerelmes és itt találtam meg a gyerekkori legjobb barátomat. Rengeteg dráma volt a suli falai között, sokat sírtam és sokszor bíztattam magam, hogy holnaptól jobb lesz. Sok minden történt az elmúlt évek alatt és egy percét sem bántam meg, hiszen olyan barátaim vannak, akiket semmi pénzért nem cserélnék le.

Észre sem vettem, hogy kicsordult egy könnycsepp, csak akkor, amikor Jungkook aggódva szólongatott.

- Jól vagy, Eunsoo? - kérdezte, miután letörölte könnyeimet.

- Persze, csak visszaemlékeztem az összes olyan jó emlékre, amiket veletek tölthetem - néztem felváltva a többiek szemébe, mire Hoseok felnevetett.

- De hiszen nem válunk el, ugyanúgy ott leszünk egymásnak az egyetemen is - közölte az igazságot, ami kissé jobb kedvre derített.

- Igazad van - bólintottam válaszul. - Csak hiányozni fog a középsulis életem, ez minden.

- Jaj, te lány - húzott szorosan magához Jimin, majd a többiek is követték legjobb barátom példáját, míg nem egy kisebb csoportos ölelés alakult ki.

- Mindig is a mi kis érzékeny hugicánk leszel - szólalt meg Taehyung, mire még jobban elsírtam magam.

- Ezzel csak azt éred el, hogy sírjon! - szólt rá Hoseok. - Ne sírj, EunSoo-yah.

- N-nem sírok - csuklott el hangom, majd nagy nehezen megtöröltem szemeimet, így a többiek is eltávolodtak tőlem. - Most, hogy ez a korszak lezárult, kezdődhet valami új! - álltam fel nagyon is elszántan, mire Jungkook felkiáltva karolta át vállamat.

- Ez a beszéd! Ő az én csajom! - intézte szavait a teremben tartózkodóknak, miközben felém kezdett mutogatni.

- Jól, nem kell kínossá tenni a helyzetet - motyogtam zavaromban, mire Jungkoomegy egy cuppanóssal lezárta a témát.

————————

Mint látjátok és talán érzitek is, hogy közeledünk a történet végéhez. Eredetileg több részt terveztem ehhez a történethez, de őszintén szólva már nincs mit beleírjak, ez már így tökéletes, ahogy van. Szeretném, ha tudnátok, hogy már csak egy rész és az epilógus maradt hátra. Sajnálom, hogy most szólok, de én is nem rég gondolkodtam el mindezen és erre a döntésre jutottam. Nekem is nehéz lesz elengedni egy újabb könyvemet🥺

Remélem tetszett a rész és találkozunk a következőben.

Sziasztok!💜