Suli után Jiminnel együtt hazaindultam. Megbeszéltük, hogy ma nálam alszik, ezért már reggel egy nagyobb táskával jött suliba. Az út kifejezetten csendesen telt. Kézenfogva sétálgattunk a hidegben dideregve. Sokan, akik ismertek megbámultak minket, amiért egymás kezét fogtuk. Pedig csak egy hétközanpi, baráti gesztus ez, miért kell felháborodni?

Szinte megváltásként ért, amikor házunk elé értünk. Nagyot sóhajtva nyújtottam kezem a kilincshez, de valami, inkább valakinek az irritáló hangja megakadályozta ezt.

- Aztán csak okosan. - Jungkook szórakozott hangja irritálta hallójárataim.

Szememet forgatva fogtam meg Jimin kezét és húztam magam után be a nappaliba. Először levettük a cipőnket, mint a jó kisgyerekek, majd végül beléptünk a nappaliba.

- Szia, Byul! - intett Jimin vidáman anyámnak, akinek szemei felcsillantak Jimin láttára.

- Szervusz, Jiminie! - pattant fel a kanapéról és egy szoros ölelésbe vonta Jimint, majd egy jókora cuppanós puszival üdvözölte őt. Bezzeg nekem sosem ad.. - Éhesek vagytok?

- Nem, köszi. - ráztam meg fejem. - Fáradtak vagyunk, ezért, ha nem haragszol mi felmegyünk pihenni.

Anyám bólintott egyet, majd visszült a kanapéra, hogy tovább olvassa a nyáltól csöpögő, romantikus könyvét. Jimin felé fordultam, azonban ő nem volt ott. Vállat rántva indultam el az emeletre, biztos voltam benne, hogy már fent van. Túlságosan is otthonosan mozog a házban. Amint felléptem volna az első lépcsőfokra, Jimint vettem észre, aki két bögre, gőzölgő teával a kezében sétált el mellettem. Mint mondtam, otthon érzi magát. Örülök neki, hogy nem feszeng mellettem, ráadásul a házban, ahol lakom.

A szobámban befeküdtünk az ágyba, majd lassan kortyolgatni kezdtük forró italunk. Nem szóltunk egymáshoz, csendben iszogattunk, csak néha pár szürcsölés törte meg a kettőnk között kialakult kellemes csendet. Szerettem Jiminnel lenni, ráadásul így nagyon is. Csendben, közel egymáshoz, kettesben. Külső szemlélőként félreérteném a helyzetünk, de akik ismernek minket, tudják, hogy szinte családtagok vagyunk egymás számára.

- Fáradt vagyok. - sóhajtott fel a fiú, aztán bögréjét lerakta az éjjeliszekrényre és nyakig betakarózott.

Időközben felkapott magára egy kényelmesebb felsőt, így már csak egy szál alsóban és egy fehér pólóban feküdt mellettem. Miután én is megittam a teát, leraktam azt az éjjeliszekrényemre. Kiszálltam az ágyból és az ablakhoz sétálva kezembe vettem a sötételő függönyt. Ám, amint behúztam volna azt, Jungkookot vettem észre, aki az udvarán álldogált zsebredugott kézzel, miközben jóízűen kóstolgatta a halálos bűzrudat, ami a szájából lógott ki. Fekete öltözéke kiemelte karcsú, ám férfias alakját és egyben hófehér, makulátlan bőrét. Párszor összehúzta magát, a hideg miatt. Hát, máskor megtanulja, hogy vegyen fel egy kabátot, ha mínusz fokban akarja tönkretenni a tüdejét. Utálom az embereket, akik egy olyan értelmetlen rúddal oldanak meg mindent, legyen az stressz, jókedv vagy vagánykodás. Nem szeretem nézni, ahogy egy nap elszívnak egy dobozzal a körülöttem lévők, egyenes írtózom a látványától és attól a gondolattól, hogy ezzel a saját sírjukat ássák. Mégis szeretem a szagát. Szavakkal nem tudom elmagyarázni, hogy miért szeretem. Szimplán csak megőrültem, bár Jungkook mellett nem is csodálom.

Ahogy felébredtem gondolataimból, szemeimmel bebarangoltam Jungkook mindn egyes kis testrészét, a feje búbjától a márkás cipője talpáig. Szemeim lassan arcára vezettem, aminek láttára majdnem felnyögtem. Most tudatosult bennem, hogy a vőlegényem kimondottan jóképű. Ahogy a szemöldökét és szemeit összehúzva szívott bele a két ujja közt lévő szálba, szinte felbezsdítette a vérem.

Jungkook egyenesen felpillantott rám, mintha tudta volna, hogy őt kukkolom. Ajkait szétnyitotta és mélyen szemeimbe nézve eresztette ki ajkai közül a szürkés füstöt, ami kisebb felhőben jelent meg a hideg levegőben, majd egyből szerte is foszlott. Számat eltátva estem akaratom ellenére is fogságba az ő éjfekete szemei által. Szinte húzott magához, mintha egy láthatatlan láncra lettem volna kötve. Ilyen messziről is kitudtam venni, ahogy a huncutság megcsillant íriszeiben, majd egy féloldalas mosollyal elhajította az elhasznált rudat es hátat fordítva besétált a házba.

Reszketegen kifújtam a levegőt és próbáltam lenyugtatni hevesen verő szívem. Az ablaktól ellépve levettem magamról felsőm és nadrágom, majd tiszta alsóneműt véve bújtam bele a túlméretezett pólómba, amiben aludni szoktam. Jimin miatt nem aggódtam, mivel háttal feküdt és még azt sem hallottam, hogy megfordult volna, így nem láthatott semmit.
Fáradt léptekkel elindultam az ágyhoz, majd óvatosan bebújtam legjobb baratom mellé.

- Ugye tudod, hogy a tükörből mindent láttam? - szólalt fel rekedtes, mégis szórakozott hangja.

Az ajtóm mellett lévő tükör felé fordítottam fejem és lemondóan konstatáltam, hogy bizony Jimin rálátott a hátsómra.

- Aludj inkább, ha jót akarsz. - forgattam meg szemem.

- Csak, ha idebújsz. - emelte fel karját, majd feje alatti lévőt is, hogy közrezárja testem. Mosolyogva csúsztam hozzá közelebb, majd mellkasába fúrva fejem, hunytam le szemeim. - Uh, nincs rajtad melltartó! - tettetett döbbenettel suttogta, mintha egy titok lenne.

- Fogd be. - ütöttem meg gyengéden mellkasát kuncogva.

Nem kellett egyébként sokat várni, hogy mély álomba szenderüljek. Elég volt Jimin illata és meleget árasztó ölelése, hogy pillanatokon belül elaludhassak.

▪️▪️▪️

Reggel erős fényre ébredtem, ami egyenesen csukott szemeimet égette. Bizonyára Jiminnel átaludtuk a délutánt és az egész éjszakát is, ha már világos volt.
Csukott szemekkel fordultam a másik oldalamra, ahol beleütköztem egy igen izmos mellkasba. Illatát nem tudtam felismerni, de mivel csak Jiminnel lehettem egy ágyban a tegnap, így bizonyára biztos, hogy ő fekszik mellettem.

- Chim. - dünnyögöm, miközben kezemmel átölelem derekát és mélyet szippantok a felsőjéből kiáramló illatból. - Hm...Tetszik.

Jimin felsóhajtott, majd kezeit fejem tetejére téve simogatni kezdte, mint egy kiscicának. Halványan elmosolyodva fogadtam a hatalmas kezét fejemen, amely szüntelenül simogatta hajam.

Várjunk..
A hatalmas kezét.
A HATALMAS kezét.

Szemeim kipattantak, mire az illető elkuncogta magát.

- Jungkook! - ugrok el tőle, mintha tűzbe nyúltam volna.

- Igen, úgy hívnak. - vigyorgott rám.

- Mit keresel itt? - álltam fel a földről, ahova az imént leestem. - Hol van Jimin?

- Na szép. - tátotta el száját. - Már egy puszit sem adsz a vőlegényednek?

- Már miért kéne? - tettem csípőre kezem, miközben állam is felszegtem.

- Nézd már, milyen aranyos. - nevette el magát furán, majd felállt és félem indult. - Ha te nem adsz, akkor majd én.

Szemeim kitágultak, ahogy megláttam csücsörítő ajkait egyre közeledni felém. Szemeit lehunyta, száját már elnyitva közelítette enyémhez, míg nem pár centi lett köztünk. Számat összeszorítva fejeltem le és míg ő felkiáltva a fenekére huppant, addig én kifutottam a szobámból.

- Anyuuu! - kiáltottam elnyújtottan. - Jungkook megakart csókolni!

Lábaimat szélsebesen szedve lépcsőztem le és beszaladtam a konyhába. Anyám már ott ült a kávéját kortyolgatva. Miután észrevett, egy mosolyt küldött felém.

- Elismételnéd, kérlek? Nem hallottam, sajnálom. - pillantott rám aggódóan, amint meglátta döbbent tekintetem. - Mi történt veled, drágám?

- Az a faragatlan Jeon. - sziszegtem. - Megakart csókolni.

- De hát ez nagyszerű édesem! - lelkesült fel. - Viszonoztad?

- De még mennyire. - bólogattam hevesen. - A fejemmel, mivel telibe fejeltem azt a pofátlanul jóképű fejét.

Anyám ciccegve egyet állt fel a helyeről, hogy a kiürült kávés csészéjét a mosogatóba rakja. Eközben hangos lábdobogást hallottan meg. Míg anyám felcsillant szemekkel, addig én összerított pillákkal vártam a vőlegényem, akinek kezei már azonnal derekamra simultak.

- Eressz el, te faragatlan! - vergődtem ki magam karjai közül, majd a lábára lépve felfutottam a szobámba.

Jungkook hangosan feljajdult, amit én nevetve fogadtam, miközben szobámba siettem. Még hallottam, ahogy szitkozódva tűri az enyhe fájdalmát és szemeim előtt láttam, ahogy anyám segít neki leülni az egyik székre.

Úgy kellett neki. Most már tudni fogja, hogy Kim EunSooval senki sem kezdhet ki.