-Jungkook szemszöge-

- Nem jösz be? - biccentettem a házunk felé. Ki akartam valamivel engesztelni a lányt, hiszen tényleg nem volt szép dolog amit tettem. Bár nem bántam meg, hogy Taehyungot úgy elrendeztem, mivel megérdemelte, ám mégis bűntudatom volt amiért annyi év barátság után úgy elvertem. EunSoo pedig halálra rémült miattam és csak hosszú percek múltán tudtam lenyugtatni őt.

Bevallom, életemben nem láttam még olyan keservesen sírni, sőt. A szívem szakadt meg, ahogy a hangját hallgattam és tűrtem, ahogy öklével gyenge ütéseket mér mellkasomra. Szinte remegett az egész teste és mérhetetlenül sajnáltam, hogy miattam volt olyan, mert voltam hülye magammal vinni és hagyni, hogy végignézze, amint bevadulok. De egyszerűen nem tudtam mit tenni, mivel a düh annyira eluralkodott rajtam, hogy úgy éreztem, felrobbanok, ha nem vezetem le.

- Na? - hajlítottam be térdeim, hogy egy magasságban legyek EunSooval. - Gyere.

Kezét megfogva húztam magam után, be a meleg házba, ami az ürrességtől és csendtől kongott. A szüleim munkában voltak, mint minden nap, így ismét enyém a ház. Kabátomat és cipőmet levéve vártam meg a lányt, hogy ő is ezt tegye, majd együtt indultunk meg a konyha irányába. Úgy döntöttem, hogy csinálok neki valami édeset, hiszen jól ismerem, édes szájú lánnyal van dolgom.

- Ülj le, míg csinálok valami nasit. - fordultam volna hátra, de meglepetten fogadtam, hogy odalépett mellém és nemes egyszerűséggel felült a pultra. - Vagy várd meg itt.

- Mit csinálsz? - nézett a hozzávalókra, amiket elővettem.

- Valami édeset, amivel kiengesztelhetlek. - mosolyodtam el halványan, majd egy ollóval felbontottam a barna rizs csomagolását.

- Oh... - meglepte, nem csodálom. - És ezt nekem csinálod? Miattam?

- Hm.. - bólintottam. - Kinek másnak?

Ezután EunSoo szótlanul figyelte, ahogy cukros vízben kifőzöm a rizset és amint azt késznek tippeltem, összekevertem egy kis tálban az aszalt gyümölcsökkel és pár darab gesztenyével, majd letakartam, hogy álljon egy kicsit. EunSoohoz fordultam és derekára simítottam kezeim, mire ő megugrott, de automatikusan kulcsolta karjait a nyakam köré. Mosolyogva figyeltem megszeppent és ártatlan arcát, amint közelebb hajoltam hozzá.

- Mit csinálsz? - suttogta, így ajkaink enyhén súrolták egymást.

Nagyot szusszantottam, majd közelebb hajoltam hozzá és orrommal játékosan megböktem az övét, amit halk nevetéssel fogadott. Kezeim hátára csúsztak, ezzel magamhoz ölelve a lányt.

- Próbállak megcsókolni, vajon mit csinálnék? - tettetett felháborodással válaszoltam neki, majd válaszát meg sem várva tapadtam olyan gyengén szájára, mintha bármelyik pillanatban darabjaira törhetnének ajkai. Nem kezdtem el mozgatni számat, csupán csak hagytam, hogy ott pihenhessen az övén, míg mélyen EunSoo szemébe néztem.

Rabként vesztem el íriszeiben, amik mintha lánccal húztak volna a nagy mélységbe. Képtelen voltam elszakadni tőle, olyan gyönyörű szemei voltak, hogy akár szüntelenül azokat figyelném elveszve mélységükben. Úgy éreztem eleget vártam EunSoora, így saját magamtól mozdítottam volna meg ajkaimat, ha nem túrt volna kezeivel a hajamba és nem csókolt volna meg olyan erőszakosan, hogy még én is meglepődjek rajta. Szemeim döbbenten kitágultak és alig bírtam felfogni, hogy EunSoo épp rajtam csüngve csókolt olyan hévvel, hogy kissé meg kellett tartsam magam, ha nem szerettem volna, hogy hátraessek. Másodpercek múltán karjaimmal magamhoz öleltem törékeny testét és viszonoztam szenvedélyes csókját, amivel életemben először találkoztam. Nyelve figyelmeztetés nélkül nyomult át az enyémhez, vad táncba hívva azt. Jobb kezemmel végigsimítottam a lány oldalán, egészen combjáig és kisse megemelve jeleztem neki, hogy kulcsolja össze lábait a derekamon.

Nem terveztem őt felemelni, sem jobban rámászni és ágyba vinni, nekem csak arra volt szükségem, hogy hajamba túrjon, lábaival belém kapaszkodjon és megállás nélkül, fulladásig csókoljon. Erre vágytam abban a percben és kipirulva, széles mosollyal az arcomon realizáltam magamban, hogy mindezt megkaptam. Szívem szaporán kalimpált, alig tudtam lecsillapítani, kezeim remegtek, ahogy EunSoo arcára simítottam őket. Ajkaim bizseregtek a csók alatt, többre és többre vágyva, de kényelenek voltunk elválni, hiszen nem csak ő, de még én is szaporán lihegtem. Homlokomat övének döntöttem és lehunyt szemekkel koncentráltam szívem heves kalimpálásának a lenyugtatására, de mit sem ért ez egy olyan személy mellett, aki a legfontosabbat jelentette a számomra.

-EunSoo szemszöge-

Heves csókcsatánk után mindketten lenyugodva ültünk asztalhoz, hogy az általa készített édességet elfogyasszuk. Nagyon finom volt és szomorúan vettem észre, hogy csak egyetlen egy tállal volt. Jungkook csupán csak megkóstolta, hiszen elmondása szerint nekem készítette, hogy ne haragudjak rá. Bevallom, meghatódtam. Megenyhült a szívem ettől és szinte már el is felejtettem, hogy miket tett a mai nap folyamán.

Jungkook próbálta rejtegetni a sebektől vörös kezét, de elég éles látásomnak köszönhetően észrevettem, hogy milyen csúnya sebeket szerzett. Szó nélkül fogtam kezembe az övét, majd magam után húztam a fürdőbe, ahol könnyen megtaláltam az elsősegély
dobozt. Jungkookot vállánál fogva lültettem a kád szélére, majd gondosan lefertőtlenítettem a kézfején lévő sebeket, amit a srác rezzenéstelenül tűrt. Mintha meg se érezte volna a csípő érzést, amit a fertőtlenítő hagy maga után. Egy kis dobozból elővettem két sebtapaszt, majd a kezére ragasztottam és rapusziltam az ellátott sebre. Magam sem értem, mi ütött belém. Egyszerűen csak gondját akartam viselni és vigyázni rá, hogy ne tegyen több meggondolatlanságot.

- Ha mégegyszer verekedni fogsz, ideges leszek. - néztem szemébe morcosan.

- Nagyon félek. - emelte fel kezeit, amiket meg is rázott a levegőben.

- Többet nem engedem, hogy megcsókolj. - fontam össze karjaimat mellkasom előtt, mire Jungkook kitágult szemekkel nézett rám.

- Ez zsarolás! - kiáltott fel, majd készült felállni, ha nem tolom vissza őt.

- Nem zsarolás, csak tudom, hogy mennyire imádsz figyelmeztetés nélkül rámtapadni és ezért..... - azonban nem tudtam befejezni a mondatot, mert Jungkook ezt a pillanatot várva tapadt ismét az ajkaimra.

Erőszakosan csókolt, szinte tépte az ajkaim, amik már bizseregtek a fájdalomtól. Jungkook a hajamba túrt és kissé megmarkolta tincseimet, hogy közelebb húzzon magához, de megyjegyzem, hogy a legvékonyabb papír sem fért volna el közöttünk, olyan szorosan voltunk egymáshoz préselődve. Jungkook hevesen mozgatta száját enyémen, amit esetlenül, de úgy ahogy letudtam utánozni, így már kevésbe volt nyálas még az állam is. A fiú hirtelen felállt a combjaimat megragadva, ezzel jelezve, hogy ugorjak fel. Lábaimat dereka köré fontam és el nem tudtam képzelni, hogy mi ütött belém. Nem tudtam eldönteni, hogy a kívánatos ajkai vagy érintései babonáztak meg annyira, hogy könnyen hagyjam neki, hogy az ágyra dobjon. Hangosan lihegve néztem végig, ahogy Jungkook fölém mászik és két kezével lefogja a kezeim a fejem mellett. Tekintetét enyémbe fúrta és hosszú masodpercekig bámultuk egymást, szinte elveszve a másikban. Percek múltán újra megcsókolt, azonban ajkai lentébb vándoroltak nyakamra, amit sokáig kényeztetett, jóleső sóhajokat kicsalva belőlem. Végül áttért kulcscsontomra, amit nem hagyott folt nélkül és megkínzatlanul. Csípőjét szüntelenül ringatta, ezzel éreztetve velem, hogy mennyire felizgult. Reszkettem a bennem felgyülemlett feszültségtől, mégis hagytam, hogy végigcsókolja felsőtestem azokkal a telt, édes ajkakkal.

Akkor tértem észhez, amikor egy hangosabb nyögés szakadt fel torkomból, mivel hasamra nyomott egy nyálas puszit. Hirtelen minden kitisztult körülöttem és olyan erővel taszítottam el Jungkookot előlem, hogy a fiú rendesen megszédült.

- É-én... - próbáltam egy rendes mondatot összetenni, azonban akármennyire is koncentráltam, képtelen voltam megszólalni.

- Ne haragudj, elment az eszem. - rázta meg fejét Jungkook, hitetlenül felnevetve. - Sajnálom.

- S-semmi baj... - dadogtam, majd kezéből kikapva a felsőmet, hamar magamra húztam. - Azt hiszem jobb, ha megyek.

Jungkook bólintott egyet, majd lekísért engem egészen a kapuig. Megálltam egy pillanatra, mivel elszerettem volna köszönni tőle, de fogalmam sem volt, hogy hogyan tegyem. Öleljem meg? Csókoljam meg? Vagy csak integessek? Fogalmam sem volt az egészről és ez a tudatlan helyzet is rátett egy lapáttal. Végül ránéztem Jungkookra és némán, egy mosoly kíséreteben intettem neki. Azonban ő nem elégedett meg csupán ennyivel, mert csuklómat megragadva rántott vissza, hogy ismét számra tapadjon.

Kivételesen most lágyan csókolt, minden percét kiélvezve és elraktározva magában, hogy míg nem lesz rá lehetőség erre, addig emlékezhessen ezekre a pillanatokra. Hüvelykujjával szemem alatti vékony bőrt simogatta, míg másik keze még mindig csuklómon nyugodott. Abban a percben Jungkook elérte, hogy mégjobban megkedveljem és szép lassan, fokozatosan végleg beleszeressek.