Levakarhatatlan vigyorral a képemen léptem be a hatalmas pláza egyik ruhás üzletébe. Jungkook unottan, zsebre dugott kezekkel cammogott mögöttem, ám ez mégsem lombozta le a kedvem. Túlságosan rég vettem ruhát, - helyesbítek- vettek nekem. Kicsit izgatott voltam, hiszen először jöttem el az állítólag általam utált személlyel vásárolni, ami kicsit sem volt zavaros.

Á, nem.

Mindezt félretéve ragadtam meg Jungkook kezét és szapora léptekkel húztam bentébb az üzletbe, a sok habos-babos és csillogó ruhák közé.

- Segíthetek valamiben? - jött hozzánk egy kinézetre kedves lány, de a szebbnél szebb ruhák nem terelték el a figyelmem annyira, hogy ne vegyem észre az amúgy nálam fiatalabb lány viselkedését. Konkrétan levetkőztette a háttamnál álló fiút. Undorítónak tartottam, amit csinált, így válaszra sem méltatva húztam tovább Jungkookot.

Szegény srác prüszkölve hessegette el a fodros szoknyákat az arcából, amikbe beleütközött. Jót nevettem volna rajta, ha nem lettem volna dühös. Nem is tudom, mit éreztem. Egy enyhe féltékenységet és keserű ízt a számban. Jól láttam, hogy Jungkook rá sem hederített a lányra, én mégis annyira felhúztam emiatt magam, hogy észre sem vettem, hogy Jungkook kezét egyre szorosabban szorítom. A fiú fájdalmas szisszenése húzott ki a felettem gomolygó vörös ködből.

- Bocsi, nem direkt volt... - motyogtam lehajtott fejjel.

- Egyáltalán miért rángattál ide? - kérdezte enyhe felháborodással.

- Ha úgy tetszik mehetsz is vissza, nyugodj meg, nem fogsz unatkozni. - szinte köptem a szavakat felé, tudván, hogy nem az ő hibája volt ez az egész, de jó érzés volt hibáztatni.

- Most komolyan amiatt a kislány miatt vagy ilyen? - kérdezte hitetlenül, enyhe gúnnyal a hangjában.

- Milyen? - fordultam vele szembe. - Feltékény? Hisztis?!

Egyébként nem is értettem, hogy miért lettem ennyire hirtelen haragú. Nem vallt rám. Nem értettem saját magamat, sem azt, ahogy Jungkookkal szemben vislkedtem. Egyszerűen csak a sok ideig felgyülemlett dühömet akartam kiereszteni magamból, de kicsit sem akartam ezt Jungkookra hárítani, hiszen kivételesen most az egyszer ártatlan volt.

- Komolyan mondom, mintha a feleségem lennél... - motyogta orra alatt, arra gondolva, hátha nem hallom meg.

Hát meghallottam.
És ez nem jött jól neki.

Mindeközben a ruhákat nézegettem mérgemben, de amikor meghallottam, hogy mit is mondott, teljesen nyugodtan, szinte a leglassabban fordultam felé, miközben a legeltökéltebb arckifejezésem villantottam felé, aminek láttán, tudta, nem sok kell, hogy robbanjak. Arcom pillanatokon belül felvette a vöröses színt, elmémet ellepte a nemrég Jungkook által elzavart vörös köd.

- Mivel, hogy az leszek! - emeltem fel a hangom teljesen jogosan. Senki sem mondta, hogy motyogjon az orra alatt, amikor jól tudta, hogy abból az apró kis hibájából vita lenne. De ő ebből él. Belehalna, ha nem dühítene fel engem. - A rohadt feleséged leszek, akarva akaratlanul és minden áldott nap el kell fogadjam azt, hogy az arcodat fogom látni, hogy el kell majd viseljelek téged, hogy tőled várjak majd gyereket, hogy veled éljem le az egész életem! - keltem ki magamból, aminek köszönhetően nem kevés szempár szegeződött ránk, legföbbképp rám. Jungkook kitágult szemekkel figyelt, kissé hátrahőkölve. - Szóval ajánlom, hogy ne merj felhúzni engem, mert ennél rosszabb is tudok lenni!

- Rendben... - tartotta fel mindkét kezét mellkasához. - H-ha szeretnéd, elmegyek és én is nézek neked valami szép ruhát.

- Azt megköszönném. - mosolyogtam rá úgy, mintha semmi sem történt volna azelőtt pár másodperccel.

Megmagyarázhatatlan viselkedésemet még én sem voltam képes felfogni. Napok óta voltam ilyen...hirtelen haragú. Nem is tudom. Lehetséges, hogy azóta, amióta Jungkook megcsókolt. Azóta számtalanszor elkövette azt a hibát, engem teljesen összezavarva. Fogalmam sem volt arról, hogy komolyan gondolta-e vagy csak játszott velem. Nem szeretném, ha hamis reményeket táplálna felém, ezzel elérve, hogy beleszeressek, majd enegm is ágyba dugjon, hogy aztán végre valahára megkapjon engem, majd eldobjon és menne máshoz. Egy jobb, csinosabb és szebb lányhoz. Az életem hátralevő részében fontos szerepe lesz majd neki, hiszen kényszerből házasodnánk. Egy megtervezett házasság az egész és az a gond, hogy egy megtervezett házasságban nem játszik szerepet a válás. Ezért is próbáltam jobban megkedvelni a fiút, hogy ne legyen nehéz dolgom a házasság után. De féltem, hogy mindezt kihasználné és tényleg eljátszaná velem azt, amire az előbb is gondoltam. Teljesen kikészít idegileg és méghozzá pluszban a jóképűsége is hozzájárul zavartságomhoz.

Egyszerűen szar az életem.
Ennél rosszabb már nem is lehetne.

Sóhajtva léptem egy másik ruhához, de eddig egy sem tetszett. Vagy azért, mert túlságosan elkalandoztam a gondolataim legtávolabbi szigetére vagy csak simán nem jöttek be a túl fodros és csillogó ruhák. Jobb kezem a hajamba túrtam, majd kissé megborzolva azt, engedtem ki tincseim közül végtagom.

- Találtam három ruhát, ami szerintem jól fog állni. - jött hátam mögül a gondolataim főszereplője. Kezeiben tényleg három ruhát tartott, amiknek színéből ítélve nem is voltak olyan rosszak. - Tessék, próbáld fel őket!

Meglepett a kedves hangleejtése, de betudtam a nemrég történt dühkitörésemnek.
Elvettem tőle a ruhákat, majd halványan elmosolyodva megköszöntem neki, aztán beléptem a mellettünk felsorakozó próbafülkék egyikébe.

- Szólj, ha kész vagy. Szeretném látni, hogyan áll rajtad, persze, ha nem gond. - tette hozzá hamar, kissé félve, hogy mit fogok válaszolni.

Magamban jót szórakoztam szegény fiún, de lelkem legmélyén teljesen megsajnáltam.

- Oké. - szóltam vissza neki.

Az egyik legszimpatikusabb ruhát lekapva a vállfáról helyeztem először magam elé. Tűrkízkék volt, ujjatlan, mégis a legszebb. Nem szerettem az ujjatlan ruhákat, hiszen mindig is úgy voltam vele, hogy túl sokat mutat. Azért még felpróbáltam és kétszer megfordultam, hogy láthassam magam hátulról is a tükörben.
Lassan elhúztam a függönyt, hogy megmutathassam Jungkooknak a ruhát. Vőlegényem velem szemben ült egy fotelben, kezében telefonját tartva. Amint észrevette, hogy előtte állok, felkapta a fejét és szemei megakadtak rajtam. Mellette még volt három lány, akik szebbek voltak  és csinosabbak, mégsem figyelt fel rájuk. Hiába voltak kihívó ruhába felöltözve, hiába látszott a karcsú és hosszú lábuk, kecses derekuk és elegáns magatartásuk. Jungkook csakis rám nézett. Rám, aki kissé esetlenül, görnyedt háttal, kócos hajjal és smink nélkül állt előtte egy szinte teljesen átlagos ruhába öltözve.

Szemeiben megcsillant valami. Valami más, amit eddig nem láttam. Lehet csak a fény vagy a telefon kijelzőjének fénye volt az, mégis  annyira elvarázsolt, hogy percekig csak álltam előtte mozdulatlanul és szemeit néztem.

- Szép... - ejtette ki az apró szót halkan, mire halványan rámosolyogtam.

- Köszi..

Amint kimondtam, szélsebesen fordítottam neki hátat és húztan be a függönyt. Hevesen verő szívvel ültem le az oda állított székre. Nagyot nyelve helyetem tenyerem a mellkasomra, ahol a legerősebben éreztem szívem szapora dobogását. Szabályosan hallottam a saját füleimmel, ahogy a vért pumpálja, fel az orcáimba, hogy azok paradicsom vörös színt vegyenek fel zavaromban.

Lassan felálltam és óvatosan lehámoztam magamról a tűrkízkék ruhát. Egy másikért nyúltam, ami egy fehér csipkéből álló, kissé átlátszó anyagú ruha volt. Elhúztam a szám és reménykedtem, hogy a harmadik jobb lesz. Ennek a ruhának viszont volt ujja, nekem mégsem jött be. Annyira...ártatlan volt. Oké, én is az voltam félig, de úgy néztem ki benne, mint egy kibaszott angyal, ami nagyon-nagyon nem tetszett.

Sóhajtva léptem ki a függöny takarásából, Jungkook elé. Szemeit ismét rám vezette és ujjával jelezte, hogy forduljak körbe. Tettem, amit némán kért és csak figyeltem elgondolkodó arcát, testemet fürkésző szemeit. Ajkai halvány görbületre nyúltak.

- Szép... - láttam az arckifejezésén, hogy neki sem tetszett a ruha, aminek örültem, hiszen ezek szerint egyre gondolunk. De még, ha nem is egyre, legalább neki sem tetszett.

Alsó ajkam beharapva fordultam vissza az eredeti helyemre, majd gyorsan lekapva a ruhát magamról, a másikért nyúltam. Hevességem miatt majdnem elszakadt, amitől néman felvisítottam, amit fogalmam sincs, hogyan voltam képes. Jobban megnézve, nem volt rossz a ruha. Mélybordó színben pompázott, itt-ott csillogó valamikkel, amik inkább a ruha alján díszelegtek, ezzel egy kissé feltüzelve az amúgyis gyönyörű szép ruhát. Kerek és mély dekoltázsa nem riszatott el, hamar fel is kaptam magamra. Elégedetten bólintottam egyet, miközben végigsimítottam kezeim a ruhán. Ujjai könyökömig értek. Teljesen az én stílusom volt, még az a csillogó is tetszett a ruha alján.

Széles mosollyal léptem ki a függöny mögül. Jungkook szeme az eddigieknél is nagyobbra tágult, amint meglátott. Ajkait szinte kínzó lassúsággal nyitotta szét, majd felállva a fotelből, vállaimra fogott. Egyszer megpörgetett, majd még egyszer. Körülbelül négyszer forogtam körbe előtte, mire megelégelve tettét, elléptem tőle.

- EunSoo... - motyogott. - Most...Most nagyon szép vagy...

- Mi? - kérdeztem értetlenül.

- Szép vagy, nagyon. - mosolygott le rám.

- Tényleg? - viszonoztam mosolygását, majd zavaromban lesütöttem szemeimet.

- Tényleg. - mutatóujjával egy szemembe lógó hajtincset söpört el az utból, majd szinte csontomig fúrta tekintetét. Percekig csak bámultuk egymást, rabként elveszve a másik tekintetében. Jungkook sötétbarna íriszei sötétebbre váltottak, ami alapból megrémísztene, ám akkor csakis arra gondoltam, hogy annál szebb színt sosem láttam a Világon. Fejével kissé közelebb férkőzött, mire bennem rekedt a levegőt. Orrával megbökte az enyémet, majd eltávolodott. Megrebbenő pillákkal adtam a tudtára, hogy egyáltalán nem ezt vártam tőle, azok után, hogy nem egyszer csókolt már meg.

- Menjünk, míg meg nem gondolom magam és nem teszlek magamévá abban próbafülkében. - suttogta ajkaimra, direkt úgy, hogy párnácskáink érintsék egymást.

Megdermedtem. Nem voltsm tapasztalt, mégis olyan piszkos gondolatok cikázta fejemben, hogy a gyomrom borsó méretűre zsugorodott.

Nagyot nyeltem, majd észhez térve bólintottam egy aprót, szinte észre sem lehetett venni, ám Jungkook annyira figyelt, hogy tudtam, tisztán látta. Lassan ellépett tőlem, miközben végigsimított derekamon, ezzel libabőröket varázsolva bőrömre. Pár pillanatig még mozdulatlanul álltam, majd párat pislogva befutottam a próbafülke falai közé. Amilyen gyorsan csak tudtam, levettem magamról a ruhát, majd felöltözve megragadtam a vállfát és a ruhával együtt kiléptem a takarásból. Jungkook ugyanúgy ott állt vágyakozó tekintettel, de figyelmet sem szentelve rá fordultam jobbra, hogy a kasszához érjek. Minél hamarabb.
Csak el tőle.

El Jungkooktól és a már iránta érzett, kibontakozó szerelmem halvány szikráitól.

———————————

Nagyon szépen köszönöm az 5,86K megtekintést, azt a sok kommentet és vote-ot! Hihetetlenek vagytok!🙈♥️