- Gyerünk már, Park Jimin! - emeltem fel hangom, miközben legjobb barátomat próbaltam az ajtón kitolni.

Mivel otthon volt Jimin anyjának a pasija, ezért legjobb barátom totálisan pipa lett és képes volt a szobájába zárkózni addig, míg a férfi el nem megy. Én pedig kíváncsi voltam már, hogy milyen ember is, hogy Jimin ennyire utálja.

- Hagyj békén, nem megyek ki! - válaszolt ugyanolyan hangemben, mint ahogy én.

- De pedig... - mondandóm félbe lett szakítva, ahogy az ajtó kicsapódott.

- Diminie~! - szaladt be Jimin kishúga, karjait kitárva, majd bátyja lábát átkarolva. Ajkamat beharaptam, hogy elfojtsam széles mosolyom, hiszen a kis JiAh még nem tudja helyesen kiejteni Jimin nevét. - Gyere reggelizni! - utasította bátyját sejpítve a kis csaj, majd Jimin kezét megfogva húzni kezdte.

Tudtam jól, hogy Jimin képtelen a húgát elutasítani, ezért elégedetten mosolyogva követtem őket a konyhába. A konyhapultnál bizonyára Jimin anyjának pasija tevékenykedett, gondolom a reggelit csinálta. Mi, mint a szót fogadó gyerekek, az asztalhoz ültünk és megvártuk, hogy tálalva legyen a reggeli. Az asztalon könyökölve, fejemet tenyeremen támasztva figyeltem a férfit, akinek fehér ingje feszült a hátán, vállai pedig szélesek voltak. Amint a férfi megfordult, nyálamat félrenyelve kezdtem el hangos köhögésbe. Hirtelen azt hittem, hogy álmodom és nemsokára felébredem, de valamiért nagyon valóságosnak tűnt, hogy egy idol van Jiminék konyhájában.

- Szia, az arcodat elnézve, bizonyára ismersz engem - nyújtotta kezét felém egy kedves mosoly kíséretében, mire én még mindig meglepődve viszonoztam gesztusát.

- A-azért majd egy k-képet csinálhatnánk? - kérdeztem még mindig sokkoltan, mire a férfi felnevetett és bólogatva tudatta velem, hogy majd csinálunk egyet.

Hirtelen Jiminre néztem, aki grimaszolva figyelt hol engem, hol a férfit.

- Jimin, anyukád azt mondta, hogy a szalonnás rántotta a kedvenced - fordult legjobb barátom felé. - Ezért készítettem neked egy adaggal.

Jimin szótlanul elfogadta az ételt, majd enni kezdett, mire én rosszallóan megingattam a fejem. Az tény, hogy inkább az apját szeretné itt látni, de el kell lassan fogadnia, hogy ez nem fog megtörténni.

JiAh ügyetlenül fogta a kanalat és nagyon látszott rajta, hogy mindjárt eldobja mérgében, ezért úgy döntöttem, hogy segítek neki és megetetem. Jihyunt sehol sem láttam, de nem is kérdeztem meg Jimintől, hiszen nagyon is jól láttam, hogy most cseppet sem kíváncsi a körülötte lévőkre. Csendben eszegette a reggelit és amint befejezte, elmosta a tanyérokat.

- Még, még, még! - csapkodta JiAh az etetőszék tetejét, mire én észhez térve a szájához emeltem a kanalat.

▪️▪️▪️

Jimin egész nap szótlan volt és folyamatosan rossz szemmel nézett rám, ami nem hogy rosszul esett, de egyszerűen kihúzta nálam a gyufát. Úgy döntöttem, hogy akármi is lesz, kihúzom belőle, hogy mi is a baja velem. Amikor JiAht lepasszoltam az apjának, akit egyébként már nagyon rég láttam, majd felmentem Jimin szobájába és magam után kulcsra zártam az ajtót, a kulcsot meg a zsebembe mélyesztettem.

- Mit akarsz? - kérdezte ridegen, mire én sóhajtottam egyet.

- Miért nem mondtad, hogy Choi SeungHyun az anyád pasija?! - ugrottam az ágyára és kíváncsian figyeltem reakcióját.

- Mert nem tartottam fontosnak - válaszolta a vállát megrántva.

- Ezért nem bírod őt? - kérdeztem tőle halkan, mire ő sóhajtott egy aprót, de bólintott. - Mi abban a baj, hogy anyud és egy idol szeretik egymást?

- Az, hogy sosem lehet tudni, mikor hagyja el anyámat egy jobbért - válaszolt. - Na meg kevés ideje van, hiszen ő egy rohadt idol.

- Jimin - sóhajtottam, majd a vállára fogtam. - Ne törődj az ilyen dolgokkal. Ez csakis SeungHyun és anyukád dolga. Te azzal törődj, hogy mivel is tudnád azt éreztetni vele, hogy kevésbé utálod őt. Ma is a kedvencedet készítette reggelire. Látszott rajta, hogy szeretne veled jól kijönni, de te esélyt sem adsz neki. Bizonyára neki is nehéz lehet beilleszkedni.

- Jó. - felelte durcásan, majd telefonját előkapva kezdett el azon játszani.

- Én most megyek - szólaltam meg. - Te pedig gondolkozz el egy kicsit. - pusziltam meg halántékát, majd a cuccaimat felkapva kiléptem a szobája ajtaján, majd a házat is elhagytam.

Egyáltalán hogy lehetséges, hogy Choi SeungHyun a legjobb barátom anyjának a pasija? Egész úton azon járt az eszem, hogy netalán behaluztam az egészet és valójában nem is egy idollal találkoztam. Hihetetlennek tartottam az egészet, azt hittem álmodom, de ott állt előttem és túlságosan is valóságos volt. Choi SeungHyun nagyon nagy kedvencem és ha jól tudom, akkor Jugkook is nagyon szereti a BigBang-et, végülis a szobája háromnegyede tele van poszterekkel és legtöbbje csak a bandáról van.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, de már a bejárati ajtón léptem át. A szüleim szokás szerint dolgoztak, ezért magam kellett kaját csinálnom, de igazán meglepett, hogy kész kaja várt otthon. Anyám egy cetlit hagyott hátra, amin leírta, hogy szeretett volna a kedvemben járni, ezért a kedvencemet főzte. Mondtam már, hogy mennyire szeretem az anyukám? Akármennyire is haragszom rá, amiért keveset látom a munkája miatt, jól tudom, hogy az én érdekemben dolgozik keményen. Nagy mosollyal az arcomon kezdtem el enni és nem hazudok, ha azt mondom, hogy öt perc alatt mindent megettem.

Az órára pillantottam, hogy tudjam, mennyi is az idő, aztán kiszámoltam a nagy matek tudásommal, hogy Jungkooknál hány óra. Ha nem tévedek, Jungkook nemsokára hívni fog. Annyira hiányzik az a fiú. Hiányzik a hangja, az arca, a nyuszi mosolya, az érintései, szinte mindene hiányzik. Épp Jungkookot szerettem volna magam elé képzelni, amikor is telefonom jelezte, hogy hívásom van.

- Szia, kincs - Jungkook széles mosolya és általa használt, új becenevem engem is mosolygásra késztetett.

- Annyira hiányoztál már - biggyesztettem le ajkamat, mire ő is így tett és közölte velem, hogy nemsokára láthatjuk egymást. - Minden rendben veled?

- Minden a legnagyobb rendben. Inkább azt mondd, hogy milyen a nyári szünet

- Unalmas, mert nem vagy itt - sóhajtottam, mire Jungkook felnevetett. Ha jól tudom, neki egész nyáron órái lesznek, mivel az apja így rendezte el. - De még két hónap van hátra, aztán pedig láthatjuk egymást.

- Na igen - sóhajtott gondterhelten. - Az van, hogy lehet nem megyek haza olyan hamar.

- Mi? Miért?

- Az van, hogy augusztus végén vizsgáim lesznek és nem tudnék addig hazamenni, míg meg nem lesznek az eredmények. - hangján hallani lehetett, hogy ő sem szeretne tovább maradni.

- Oh... - motyogtam döbbenten, hiszen nrm igazán számítottam erre.

- De így is hamar eltelik az idő, ne aggódj - hajolt közelebb a kamerához, mire halványan elmosolyodtam, amint belenéztem hatalams, gombszemeibe - De most mennem kell, mivel itt már este van és aludnom is kéne. Ne aggódj azon, hogy nem fogok hazaérni időben. Ígérem, hogy a szülinapodra otthon leszek. Légy jó kislány - kacsintott, mire muszáj volt felnevessek.

- Én mindig az vagyok - mosolyogtam rá, majd egy hosszas elköszönés után Jungkook bontotta a vonalat, én pedig nagyot sóhajtva dőltem hátra a széken.

——————————
Remélem még mindig szeretitek ezt a sztorit😟 Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott ezt az összecsapott részt megírni😔
Ígérem, legközelebb mindent beleadok!💜
———————————

Köszönöm a kihívást, drága _TheyCallMeIdol_ 🖕🏻💜

1. Heteró

2. Nő

3. Néha☺️

4. Lee Hi ft. B.I - No one😍

5. Festett szőke🙄

6. Nyilas🏹

7. Az öt hónapos unokatesóm👧🏼

8. Fekete, vörös, lila

9. Ázsiai és olasz kaják

10. 69% 😏😏

11. Min Yoongi

12. Paprika

13. Nappal világoskék, éjszaka sötétkék

14. 36 xd

15. Író

16.
besserlebenmitjikook
aboywithamask (tőlem is megkaptad most🙄)
antisocialprincess06
BlondeBaby97
BTS_Alexa095
kiweystyle
katicakatica
Park__SungGi

Többet nem tudok, bocsi🙊