-Jungkook szemszöge-

Lassan EunSoo elé értem, aki mosolyogva nézett fel rám, kíváncsian csillogtatva sötét barna íriszeit. Nem igazán tudtam kiejteni egyetlen egy szót sem, ezért közelebb léptem hozzá és lehajolva, megcsókoltam. Ezzel is időt nyerek gondolkodni és még jól is esik ajkait enyéimen érezni. Egy hosszú csók volt csak, amit félbe is szakítottunk pár pillanat után, de én kétségbeesetten kaptam ajkai után, hogy hevesebben faljam azokat az édes párnácskákat. EunSoo a kezeimre helyezte övéit, míg ujjammal szüntelen cirógattam a szeme alatti vékony bőrt és míg nyelvemmel az övét kényeztettem, addig próbáltam a fejemben mindent megfogalmazni, hiába nem azt mondanám később.

- Mi történt veled? - szemei csillogtak, akár az ajkai a csókunktól. Mosolyogva pillantottam szájára és nyomtam rá még egy puszit. - Megijesztesz..

Nagyot sóhajtva fogtam meg kezét és néztem a lehető legmélyebben a szemeibe, amik csak úgy sugározták az értetlenséget.

- El kell mennem egy időre - hajtottam le fejem. EunSoo csendben volt, ezért folytattam. - Amerikába kell költöznöm fél évre és suliba járnom.

- Mi? - suttogta.

- Amerikában leszek a következő hat hónapban. - néztem szemeibe, amit már akkor megbántam. Szemei csillogtak a könnyektől, amik ki is buggyantak, arcán lefolyva, ezzel bőrét áztatva. - Eun-ah...

- Mondd, hogy csak viccelsz - vágott szavamba remegő hanggal. - Mondd, hogy viccelsz és röhögj a képembe! - kiáltott, míg kezeivel kabátom szélét szorongatta kétségbeesetten. - Még csak most jöttünk össze, Jungkook! Most kezdtünk el mindent, annyi idő után! Ne csináld ezt velem!

A szívem szakadt meg, ahogy sírni láttam. Kezeimmel közrefogtam arcát, majd felelemeltem a fejét, hogy szemeimbe nézzen. Ajkait összepréselve nézett fel rám, könnyei szüntelenül potyogtak. Nagyot sóhajtottam, majd leültem a melettünk lévő padra. EunSoot magam után húztam és ölembe ültettem, hogy közelebb legyen hozzám.

- Vigyél magaddal, menni akarok! - szólt végül, többé-kevésbe határozottan. Megnosolyogtam mondatát, de szomorúan megkellett ráznom a fejem.

- Ez nem így megy, te is tudod. - helyezkedtem el kényelmesebben.

EunSoo csak félrenézett és az eget kémlelte gyönyörű, most könnyektől csillogó szemeivel. Tarkómon lévő kezének szorítása erősödött, míg nem hirtelen a lány, szinte belém csapódott testével. Szorosan húzott magához, egy pillanatra sem elengedve, mintha az élete múlott volna rajta. Fejét nyakamba fúrta, így nedves arca csiklandozta bőröm, halk kuncogást elérve nálam.

- Ígérd meg, hogy minden nap hívni fogsz! - nézett rám könyörgően.

- Megígérem - mosolyogtam, miközben lassan feléhajoltam és ajkaira tapasztottam enyéim.

Képtelen voltam elválni tőle, szorosan húztam magamhoz és addig csókoltam, míg nem már az orrán sem tudott levegőért jutni. Homlokomat övének döntöttem és csak lehunyt szemekkel hallgattam halk szipogásait és megborzongva fogadtam a remegő kezei által círógató érzést a tarkómon. Testemmel jobban magamhoz húztam a lányt, hogy fejemet mellkasára hajtva élvezzem a hangoskodásunk utáni, hirtelen, kellemes csendet.

-EunSoo szemszöge-

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett. Ugyanis mindig tudtam, hogy Jungkook egyszer ígyis-úgyis el kell, hogy menjen külföldre. Tudtam, mégsem szóltam neki. Titkon reméltem, hogy kivételesen nem fog az apja ilyen döntést hozni.
Jungkook apjáról tudni illik, hogy amit a fejébe vesz, azt halálos fenyegetéssel sem másítaná meg. Mégis reménykedtem abban, hogy ha észreveszi, mennyire jól elvagyunk Jungkookkal, akkor nem küldi el őt olyan messzire. Féltem minden egyes nap, még ha magamnak sem mertem bevallani, de tisztában voltam az érzéseimmel és még, ha utáltam is volna a fiút, akkor is hiányzott volna. Fél év nagyon sok, ha a számodra legfontosabb személy nélkül töltöd.

Ezért is sírtam addig, míg szemeim vörösre nem duzzadva kezdtek el égni. Jungkook nem győzte törölgetni könnyeim. Neki sem kelett sok, egy hajszálon múlt az ő kiborulása is. Tartotta magát, visszafogta a könnyeit, hogy engem támogasson és megnyugtasson, amiért hálás voltam neki.

Közel egy óra múltán úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Nem volt értelme már ott ülni a hidegben és fagyoskodni, még ha egymás, meleget adó karjai között is voltunk. Jungkook elmondása szerint holnap kora reggel indul, ezért felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk valahova bandázni.

- Bandázni? - néztem rá értetlenül.

- Aranyos vagy ilyenkor. - csípte meg a hidegtől kipirosodott orromat. - És igen. Úgy értem, hogy Yoongiékkal. Hoseok mondta, hogy Taehyungot már rég kiengedték a korházból. Jimin is összebarátkozott velünk, szóval miért ne bandáznánk egy kicsit?

- Biztos? - ez a bandázás szó inkább hasonlított a bűnözésre, minthogy arra, amire eredetileg Jungkook célzott.

- Nyugi már, csak beülünk valahova.

Azért hét fiú és egy lány, elég durva. Tudom jól, hogy nem bántanának és Jimin is ott lesz méghozzá, akkor is van bennem egy olyan érzés, mint minden lányban. Nekem a hét fiú túl sok, még ha jóban is vagyok velük, de mivel ez Jungkook utolsó estéje itthon és majd csak fél év múlva tér vissza, ezért mosolyogva rábolintok az ötletre.

Egy gyors csókot nyom a számra és utamra ereszt, hogy végre átlépjem a ház kapuját és besiessek a jó melegbe. Alig, hogy bevetettem magamat az ágyba, már rezgett is a telefonom. Fáradtan felnyögtem és szemeimet a plafonra szegeztem, hogy egy nagyot sóhajtva mozgásra bírjam testem. Alig voltam kint egy órát, de már annyira lefárasztott, nem is beszélve a majdnem fél órás sírásomról, ami öt percenként jönne elő, ha nem türtőztetném magam.

Karomat kinyújtva nyúltam a telefonomhoz, majd oldalamra fordulva kapcsoltam be azt, hogy megnézzem, ki mer ilyenkor zavarni.

Mochi🐣
Te is hallottál erről a bandázásról?

Hercegnő👑
Aha
Jungkook találta ki

Mochi🐣
Nekem Jin-hyung mondta
Te ott leszel?
Mert ha nem akkor én se megyek

Hercegnő👑
Ott leszek, úgyhogy te is jösz!

Vigyorogva raktam el a telóm és nyúltam el a két személyes ágyamban. Szinte felfoghatatlan, hogy alig fél órával ezelőtt még a lelkemet is kisírtam Jungkook vállán, most meg vigyorogva fekszem az ágyamban. De úgy vélem, hogy nehéz időszak lesz ez a számomra, de mivel Jungkook nem örökre megy el és ráadásul tudom, hogy hol lesz, nem lesz gond. Ki fogom bírni, itt van nekem Jimin, akit mostanában nagyon elhanyagoltam, de most lesz elegendő idő, hogy mindent bepótoljunk és legjobb barátjaként viselkedjek és törődjek vele, mint ezelőtt. Ott vannak Jungkook barátai is, akik közül csak három személlyel beszélgettem eddig személyesen, de úgy érzem, hogy a többivel is jóban leszek és kialakulhat egy szoros barátság, annak ellenére is, amiket ezelőtt velem műveltek.

Észre sem vettem, hogy pilláim nehezednek és lassacskán szemeim lecsukódnak. Olyan érzésem támadt ébredés után, mitnha csak pislogtam volna egyet, hiszen, amikor kinyitottam a szemem már sötét volt kint és én izzadtan feküdtem, nyakig betakarózva Jungkook mellett. Ki sem kellett nyitnom a szemeim, szinte rögtön felismertem őt az enyhén menta és enyhén csípős, férfi parfümjének illatától. Fogalmam sincs, hogy mikor jött, de ezt a felesleges kérdést félretéve bújtam mégjobban a fiúhoz, aki nem volt resz viszonozni.

- És ha egy vadidegen feküdne melletted, őt is így ölelgetnéd? - kérdezte rekedten.

- Tudtam, hogy te vagy - dünnyögtem mellkasába. - Az illatod elárul, meg a lapát kezed, amivel simogatsz.

Keze megállt a hajam simogatásában, majd eltolt magától, mire kénytelen voltam résnyire nyitni a szemeim.

- Lapát kezem van? - kérdezett rá kissé elgondolkodó fejjel, miközben tenyerét az enyémre csúsztatta, hogy megnézhesse, mekkora különbség van a kettő között. - Lehetséges

Jungkook ezután összekulcsolta ujjank és kézfejemre nyomott egy puszit. Felkuncogtam aranyos viselkedésén, ami még szokatlan volt a számomra, de azon voltam, hogy minél hamarabb megszokjam és elfogadjam az új Jungkookot.

- Na készen állsz egy kis bandázásra? - kérdezte szórakozottan.

- Ne mondd már folyamatosan, hogy bandázás - szóltam rá, ugyanis irritált a szó, mindig a legrosszabb jutott az eszembe, akaratlanul is.

- Akkor.... - gondolkodott el a plafont bámulva. - Baráti összejötevel?

- Sokkal jobb. - bólintottam, majd nyakába bújra kértem tőle még öt perc pihenést, amiből két óra alvás lett a vége, mivel még Jungkook is bealudt mellettem.

—————————

31,9K....Wow, szóhoz sem jutok🥺♥️♥️