Sarah egy sötét pincében tért magához. Kezei a háta mögött össze voltak kötözve, iskolatáskája pedig tőle pár lépéssel arrébb hevert. A helységben lévő sötétséget, csak a keskeny ablakon beszűrődő fény törte meg. Sarah kétségbeesetten próbálta kiszabadítani a kezeit, de a kötél szorítása nem engedett. Miután nagy nehezen talpra egyensúlyozta magát, azonnal a táskájához sietett és megpróbálta kinyitni. Végül sikerült akkora résnyire elhúznia a cipzár, amin már befértek a kezei. Óvatosan benyúlt a táskába és a telefonja után kezdett tapogatózni. Hosszas keresgélés után eszébe jutott, hogy a reggeli sietségben az ágyán felejtette a készüléket. Hát ez szuper -gondolta -nem elég, hogy egy régi pincébe van bezárva isten tudja hol, de még esélye sincs segítséget hívni. Ebben a pillanatban nyikorogva kinyílt a pince ajtó, és a bőrdzsekis fiú lépett be rajta.

-Helló szépségem! -köszönt gúnyos vigyorral az arcán- már azt hittem sosem ébredsz fel. Út közben jól beüthetted a fejed, mert vagy 3 órát eszméletlen voltál.

-Nem vagyok a szépséged! -vágta rá Sarah gyilkos tekintettel -És elmondanád, hogy miért hoztál ide? És miért van a kezem megkötözve?

-Nyugalom kislány nem foglak bántani, hacsak nem kényszerítesz rá. -mondta és fenyegetésként lépett egyet a lány felé.

-Ne gyere közelebb! -kiabálta Sarah és próbált hátrálni,de a falnak ütközött.

-Mert hanem mi lesz? -vigyorodott el gúnyosan a fiú -átdöföd a szívem a tekinteteddel?

-Még az is meglehet -vágott vissza a lány.

A fiú nevetett.
-Hát szerintem meg nem valószínű, mivel engem nem tud bárki csak úgy megölni. Még te sem, Angyal.

-Hogy mi? -kérdezte Sarah meglepetten. Biztos hogy nem százas -gondolta- Minél hamarabb kiszabadul innen, annál jobb. Ki tudja mire képes egy ilyen ember..

-Jaj, hogy te nem tudod? Ez édes. -nézett szánakozva a fiú Sarah felé- Úgy tűnik, hogy a drága Natalie nem számolt be neked róla. Hát akkor megteszem én..

Azzal hátat fordított és az ajtó felé indult. Sarah agyában kavarogtak a gondolatok. Mit is kéne neki tudnia? Miről beszél ez a fiú és honnan ismerte az anyját? Annyira értelmetlennek tűnt ez az egész..

Sarah feszülten hallgatta a fiú lépteinek kopogását, amik egyre távolabbról hallatszottak, majd hirtelen elhallgattak. A lány kihasználta az alkalmat és elindult az ajtó irányába. A falon lévő kampó, amihez a kötelet rögzítették nyikorogva jelezte, hogy nem tudja tovább engedni. Nagy nehezen sikerült eljutnia az ajtóig. A kezei köré tekert kötél megfeszült, de a lány nem mozdult. Óvatosan kilesett a kulcslyukon. Egy hosszú folyosó tárult a szeme elé, melynek végén egy lépcső ívelt felfelé. A plafonon és a falakon már a félig lehullott vakolat és pókhálók ezre díszelgett. Hirtelen lépések hangja törte meg a pince nyomasztó csendjét. Sarah elrántotta a fejét a kulcslyuktól és gyors, de halk léptekkel próbáld minél távolabb kerülni tőle. A nagy sietségben megbotlott egy földből kiálló beton darabban. Nagyon kevés választotta el attól, hogy közelebbről is megismerkedjen a pince köves talajával. Mázlija volt, mert sikerült a falnak dőlve visszaszerezni az egyensúlyát, még pont időben. A régi fa ajtó nyikorogva kinyílt és a fiú lépett be rajta, de nem volt egyedül...

-Lena!-kiáltotta döbbenten a lány, amikor megpillantotta nagynénjét elrablója karjaiban- Mi ez az egész? Engedj el minket!- a lány gondosan ügyelt arra, hogy ne remegjen a hangja. Ez elég nehéz feladatnak bizonyult, mivel már a kétségbeesés határán volt.

- Nyugi kislány, nem lesz semmi bajod. Ellenben az, hogy neki sem lesz-biccentett Lena felé szórakozottan- az rajtad áll...
Sarah kétségbeesetten figyelte nagynénjét, aki összekötött csuklókkal és rezzenéstelen arccal állt a fiú mellett.

-És mégis mit akarsz tenni velem?- kérdezte Lena, de hangja nem remegett, sőt! Egyáltalán nem tűnt ijedtek, inkább nyugodtnak és kissé gúnyosnak hatott.

-Nicsak, végül mégis megszólaltál- kúszott gúnyos vigyor a fiú arcára.- nyugodt lehetsz kedves Lena, semmi olyat, amit a mi kis angyalkánk ne tudna helyre hozni- vigyorgott Sarah felé.

-Mi már megint ez az angyalos duma? Igazán elmondhatnád, hogy mit akarsz tőlem és a nagynénémtől! Miért hoztál ide minket?- kérdezte a lány türelmetlenül és a fiúra meredt.

- Mindent a maga idejében kislány. Most nincs kedvem válaszolgatósat játszani.
Azzal a mellette álló Lena-t a földre lökte. A nő az oldalára esett és nyögve összegömbölyödött a fájdalomtól.

-Ne! Ne csináld!-kiáltotta Sarah, és oda akart rohanni, de a kötél szorítása nem engedett...

Ha tetszett:
-vote-olj✯
-kövess be az oldalt,hogy ne maradj le a következő részekről sem.✔️
-ha szeretnél írj véleményt a történetről kommentben vagy privátban✎

köszönöm, ha végig olvastad!♡

Folytatás a következő oldalon;)
☟