Beszálltam a kocsiba, majd ránéztem a telómra. A táskámat csak bedobtam hátra, aztán felhívtam Wildent. Egyszer ki csöngött.
- Halló, szia Emillia.
- Szia! Jaj, tudod, hogy utálom ha Emilliának hívsz. De miért kérdezte halkan?
- Baj van?
- Nincs. Miért?
- Azért, mert írtál smst hogy gyorsan menjek egy megadott címre.
- Na de Em, most le teszem. Jó? Aha, na, majd talizunk szia. - le tettük a telefont. Lassan elfordítottam a kulcsot, elővetem a távirányítót, ami a garázs ajtaját nyitja, és lassan kigördültem a kis szerelmemmel. Kinyílott a nagykapu, én meg kihajtottam. Olyan furán éreztem magam. Elindultam a Wilden által megadott címre. Egész végig azon járt az eszem, hogy vajon mit akarhat, de nem tudtam rájönni, hogy vajon milyen terveket szövöget.
Lassan oda értem ahol Wilden várt. Hatalmas épületet láttam. Ahogy meg érkeztem le parkoltam, majd hátranyúltam a táskámért. Erre az ablakon valaki kopogtatott. Úgy meg ijedtem a szívem majd megállt. A telómért nyúltam és világítottam vele. Wilden volt az. Meg fogtam a táskám és kiszálltam az autóból. Wilden szorosan magához ölelt
- Mi történt veled? Jól vagy? - néztem rá furcsán - Mi van a kezedben, mit dugdosol a hátadnál?
- Á semmit - nézet rám a nagy tengerkék szemével.
- Megijesztesz. Én megyek haza.
- Na, maradj már - rám nézet oda lépkedet, lassan elkapott, megfordított - Most bekötöm a szemed
- Mi van? Mi folyik itt? – fordultam meg.
- Jajj, hallgass már Em. Meglepetésem van a számodra
- Na, jó mutasd meg
- De előbb a szemed be kötöm
- Na, jó Wilden meg győztél. – lépett oda, megfogta az arcom, és végig simított rajta lágyan. Nagyra nyitottam a barna szemem, nem értetem mi történik. Lassan odahajolt hozzám, s bekötötte a szemem. Meg fogta a kezem, s összekulcsolta az enyémmel. El kezdett vezetni engem. Mentünk és én megbotlottam.
- Jajj Wilden, vedd már le ezt a vackot. - elkapott és befogta a szám és meg csókolt. Az ajkai puhák voltak. A csókja édes, mint a méz. Be léptünk az ajtón, mert picit a kendő alatt kiláttam. Lépkedtünk kéz a kézben.
- Hol vagyunk?
- A liftbe lépünk be Em - s erre a karjába fölemelt. Lassan lerakott a liftbe és elindultunk föl felé. Egész idő alatt néma csend uralkodott körülöttünk.
- Na Emili, megérkeztünk. Most egy szobába vezetlek be.
- Jó - vágtam rá halkan megszeppenve. Beléptünk az ajtón, levette a kötést a szememről, megfordított és átölelt.
- Most már kinyithatod a szemeidet. – lassan ki is nyitottam és körbe néztem. Az ágyon virágszirmok voltak, és illatos gyertyákkal volt tele az egész szoba.
- Wilden ez mi?
- Ez a meglepetés.
- De hát miért csináltad? – kérdeztem, mire rám mosolygott és átadott nekem egy szál vörös rózsát.
- Tudod Emili. Azért csináltam ezt a meg lepetést, hogy a mai győzelmedet megünnepeljük.
- Jajj de aranyos vagy Wilden.
- Igyunk egy kis pezsgőt. Jó? – kérdezte és odalépett az asztalhoz és kinyitotta a pezsgőt. Aztán rögtön öntött nekem egy pohárral. – Tessék, itt a pohár pezsgő. Öntök magamnak is. - ezzel kezembe nyomta a poharat.
- És mire kocintunk? – kérdeztem.
- Hát a győzelmedre Emilia
- Jó. Jajj, Wilden még ezt az oldalad nem is ismertem – szólaltam meg, mire megához szorított és átnyújtott nekem még egy szál rózsát. Hófehér volt. Le ültünk az ágyra beszélgetni. Képzeld megsütöttem a kedvenc cukrászdádban a kedvenc csokis tortádat.
- Na ne csináld már – erre ki is ment és behozta. Letette a kis asztalra, amin gyönyörű hófehér csipkés terítő volt
- Gyere Em vágd fel a tortát - a torta gyönyörű volt. Hatalmas rózsák voltak rajta csokiból.
- Wilden, add ide kérlek a kést - a kezembe nyomta a kést, én meg felvágtam a tortát. Tányért elvette Wilden. Leültetett az ágyra.
- Megetetlek, Em. Ma szeretnélek kényeztetni - le ültünk az ágyra s vett egy villát és megetetet, a tortával- Meg csókolhatlak? - kérdezte sunyi mosollyal. Mire válaszoltam volna. Meg fogta az ajkam az ujjával, végigsimította és meg csókolt. Szóhoz se tudtam jutni
- Mi történt veled Wilden?
- Hát te nem veszed észre? Hát amióta ismerlek, halálosan szeretlek téged.
- De hát az, hogy létezik. És soha nem vettem észre, hogy akarsz tőlem valamit. Most ez nagy meg lepetés a számomra. Amúgy hol vagyunk Wilden?
- Hát egy nagy szállodába, amit ma csak neked béreltem ki. Önthetek még pezsgőt neked Emili?
- Persze – ezzel jobban körbe néztem a szobába. Mivel Wilden szemébe nem mertem bele nézni. A szoba gyönyörű volt. Rózsaszín virágos tapéta volt a falon, egy hatalmas francia ággyal. Nagy plazma tévével. Felkeltem az ágyról és kinéztem az ablakon, mesés volt a kilátás. Mindent vörös rózsaszirmok borították, illatos gyertyák ölelték át a szobát. Nagyon meghitt pillanat volt.
- Hallod Em gyere, körbe vezetlek téged. Jó?
- Persze oké menjünk - megittam a korty pezsgőt és a poharat letettem. Wilden nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni az ágyról. Megcsúszott a kezem és beestünk az ágyba. Úgy elpirultam, mint egy kis tini lány. Wilden nevetése törte meg a csendet.
- Na, mi van? Nem tán szégyenlős vagy?
- Á, én nem, csak furán érzem magam. Úgy érzem fejembe szált a pezsgő - elindultunk az ajtó felé. Wilden kinyitotta előttem az ajtót. El is indultunk körbenézni ebbe a hatalmas hotelbe, ami ma estére csak a miénk.