Mikor a zászló elsuhogott a kocsik előtt feleszméltem gondolatmenetemből. A pálya kanyargós volt. A szurkolók kiabálása 1 km-res körzetben hallatszott Mindenki a nevem kiabálta A por csakúgy szállt az autó mögött. Nagy fölénnyel vezettem, de egyszer csak egy mély motor hang ütötte meg a fülem. Egyre erőteljesebben hallatszott. Begyorsítottam. Be kapcsoltam a nitróm csak úgy hasítottam. 220 felet járt a mutató. Már láttam a célt. Erre egy nagy suhanást hallottam. Az ellenfelem hajtott el mellettem"Na, ezt nem hagyhatom"- gondoltam. majd rátapostam a gázra. Nem túl messze volt már a cél. Begyorsítottam még jobban. Egy orrhosszal nyertem. Megálltam. Mindenki üvöltötte a nevem. Ki szálltam, majd Sandra oda lépett hozzám és megölelt.- Jaj! Tudtam, hogy nyerni fogsz!- üvöltötte túl Sandra a tömeget. Visszamentünk a parkolóba. Gúnyos mosoly éktelenkedett az arcomon.- Megmondtam, hogy porig alázlak!- a vigyor ördögivé változott. Ekkor az ellenfelem felém fordult. Jobban áttanulmányozhattam. Dühös pillantást vetett rám.Oda léptem a fiúhoz. Meg veregettem a motorháztetőt.- Na, ki se szállsz? Meg ijedtél?- nevetve néztem. Mikor kiszállt a kocsiból oda lépett hozzám, majd kezet nyújtott.- Ha már meg vertél be mutatkozok. Jack a nevem - ingerültnek nem mondanám, csak egy kicsit sértődöttnek- Emili - nyújtottam a kezem barátságosan. Egy kis bizonytalansággal, de elfogadta. Megrázta és rögtön elengedte- Kemény csaj vagy - huncut mosoly jelent meg ajkain. Ahogy rá néztem a szívem hevesen vert- Mire gondolsz? - kérdeztem furcsállón.- Semmi különösre - rántotta meg a vállát. Gyanakvón néztem rá, majd ott hagytam. Ahogy sétáltam, egy kéz megérintette a vállam. Megrázott a hideg. Hátrafordultam és Jack állt velem szemben.- Mit szeretnél? - kérdeztem flegmán és oda lépet hozzám.- Nem adnád meg a számod?- kérdezte mosolyogva.- Majd még meggondolom - kacsintottam és ott hagytam őt. Szívem szerint meg adtam volna, de nem tettem, mert félelem lett úrrá rajtam. Nem lehetek szerelmes. Ez a gondolat járt a fejemben. Csak ő jár a fejembe. Oda léptem Sandrához.- Gyere, ülj be menjünk pizzázni. Sandra rám nézet.- Fura vagy. Baj van? - kérdezte tőlem.- Nincs semmi, csak éhes vagyok.Be pattantunk a kocsiba és elindultunk.- A megszokott helyre megyünk? - kérdezte San.- Nem, próbáljunk ki valami mást.Útközben csak Jack-en járt az agyam. Gondolkodásomból Sandra zökkentett ki- Hé! Túl léped a sebesség korlátot! - bokszolt a karomba. Mire lelassítottam.- Mi bajod van? - kérdezte gyanakvón.- Mi? Semmi.- De. Nagyon is van valami.- Mondtam már. Semmi - hangsúlyoztam ki a semmi szót.-Ó! Tudom már - huncut mosoly jelent meg arcán- Te szerelmes vagy! És kibe?- Senkibe - kezdett kínos lenni ez a beszélgetés.- Wilderbe? Vagy az új fiúba?- Senkibe - szögeztem le. Próbáltam határozott lenni.Az út további része csendesen telt. Nem szóltunk egymáshoz. Az autóm begördült egy szinte dugig tele lévő parkolóba. Kerestem egy helyet és leparkoltam- Azt mondják itt a legjobb a kaja az egész városban - próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Bementünk és leültünk egy asztalhoz. Pár perc múlva egy felszolgáló lány jelent meg az asztalunknál.- Na, Sandra mit rendelünk? - kérdeztem mosolyogva.- Én pizzára gondoltam meg egy nagy kólára - válaszolt a kérdésre. Én is ugyanazt kérem. Le adtuk a rendelést, majd vártuk, hogy megjöjjön a rendelés.Némán ültünk egymással szemben A csönd már kínos volt. Sandra meg haragudott rám.- Sandra tessék - nyújtottam oda neki a tányért és a poharat, mikor meghozta a pincér.Csöndben falatoztunk. Egy idő után megszólaltam:- Olyan furán érzem magam, amikor Jacket meg láttam.- Te szerelmes vagy... - nem folytathatta mivel befogtam a száját.- Nem is! - nevettem fel kínosan.- De, de!- Nem is! Én meg a szerelem! Na, ne nevettess! Nekem egy szerelmem van csak: az autók, a száguldás és az utak meghódítása.- Na, ne csináld már Emili. Úgy ragyog a szemed mikor szóba hozom Jacket - kaján vigyor jelent meg ajkain.- Nem is! - felpattantam majd kimentem az ajtón. Beszálltam a kocsiba, a barátnőmmel mit sem törődve. Egészen hazáig kattogott az agyam.Mikor már otthon voltam be léptem a kapun. Leültem egy kis lócára, amely a kertünk végén terült el egy fa alatt. Hatalmas a birtok tele szebbnél szebb rózsával. A kutyám oda szaladt hozzám, én megsimogattam. Elszaladt, majd hozta a kedvenc labdáját. Eldobtam neki. Nagy örömmel rohant utána. Kb. 30 percet labdáztunk, mikor apa hazajött. Oda mentem hozzá, megöleltem majd csókot nyomtam az arcára. Rám nézet.- Mi a baj? - kérdezte.- Nem tudom - feleletem.- Értem. Szóval nem akarsz róla beszélni.- Valahogy úgy.- Na, majd ha úgy érzed, el mondod.- Jó apa. Na, megyek a szobámba.- Rendben kislányon. Szeretlek!- Én is apa! - még egyszer puszit nyomtam az arcára.

Elindultam a ház felé. Beléptem az ajtón, majd fel a lépcsőn és végül a szobámba mentem. Tele volt autós poszterekkel. Pár versenyző is ott virított a falon. Az asztalomon pár kép a családomról és a versenyekről. Leültem az ágyra, lehajtottam a fejem. Elkezdtem gondolkodni a nap eseményein. A telefonom jelzett, hogy üzenetet kaptam. Wilden írt. Kikerekedtek a szemeim és elkezdtem lerohanni a lépcsőn. Egy "el kell mennem apa!"-t kiáltottam és kimentem a kocsimhoz. Beszálltam, majd elindultam.