*Felnéztem és a falban egy lyuk tátongott! Hatalmas öröm áradt szét bennem. De csak sötétség fogadott. Nem láttam semmit, elszomorodtam kicsit. De eszembe jutott, hogy otthon volt egy elemlámpám, azt tudnám használni. Úgy hogy elnapoltam a kutatást. Éreztem, hogy a sötétségben rám fog találni a fény és segítségen fog nyújtani. Gyors vissza osontam a könyvtárba, majd mentem is vissza a többiekhez. Nem firtatták merre kószáltam. Elvoltak foglalva a maguk kis beszélgetésével.

Csöndben mentem haza, majd egész este csak a titkos termen járt az eszem, hogy mik lehetnek ott. Mosollyal az arcomon feküdtem le, és azzal a tudattal, hogy talán találtam valamit.*

Reggel szinte kipattantam az ágyból. A kis eszközömmel a táskámban indultam útnak a mai napnak. Nemigazán tudtam az órákra figyelni. Meg az írás olvasást, amit vesznek azt én már rég tudtam, szóval végig unatkoztam. Csak szuggeráltam az óra mutatóját, hogy gyorsabban mozogjanak.

Utolsó óra után, mintha ágyúból lőttek volna ki, szaladtam a könyvtárba. Bent már lelassítottam, nem akartam felhívni magamra a figyelmet.

Lassan hátra mentem figyelve arra követ e valaki, vagy figyelnek e. De egy lélek se volt a helyiségben. Oda léptem a polchoz lehajtottam, azt a bizonyos könyvet és a titkos kapu újra kitárta szárnyit előttem. Gyors bebújtam a polc mögé majd beléptem a sötétségbe. Amint betettem a lábam, a fény gyorsan fogyni kezdett mögöttem. Az ajtó bezárult. Most hogyan fogok én innen kijutni?? Nyugi , nyugi minden rendben lesz!! Most inkább nézzünk körül, utána foglalkozom majd a kijutással.

A táskámban kutakodtam a lámpa után. Már azt hittem, hogy nem találom meg, mikor végre a kezembe akadt. Bekapcsoltam. Semmi rossz dolgot nem láttam, de halál félelem kerített hatalmába. A belső hangom azt súgta, fuss menekülj. De nem figyeltem rá.  

Először csak könyves polcokat pillantottam meg. Gyors oda is szaladtam, hogy megnézzem találok e valami használhatót. Mind régi könyv volt, amik porosan feküdtek a polcokon. Mágiával foglalkozó és sebészeti könyveket is találtam, amit elég furcsának tartottam. Kezemet végig futtattam a könyv gerinceken. Az egyiknél megakadt a kezem, mintha odaragasztották volna.  A finom puha lila kötése arany csillagokkal hívogató volt. A címe nekem nem ismert nyelven volt. Amint belelapoztam különleges lényeket de ezek mellett főzeteket is találtam.Szerencsére ezek már számomra is olvasható formában. Gyors becsúsztattam a táskámba. Tökéletes éjszakai olvasmány lesz.

 Már készültem indulni, amikor megpillantottam egy másik ajtót is a terem másik oldalán. Félve nyitottam be. Egy folyosóra jutottam, ami hasonlított a pincében látottal. Ajtók sorakoztak mind két oldalán. De ezeken felirat is volt: Kórterem. Egyszerre a műtétre tudtam csak gondolni, e szó láttán. Félve nyomtam le a 01-es Kórterem kilincsét és csodálkozásomra kinyílt az ajtó. Fény árasztotta el a szobát. Egy lány feküdt vagyis inkább lebegett az ágy felett. Az arca meg se rezdült, mintha mélyálomban lenne.  A nyakához egy cső volt kötve és az oldala be volt kötözve. Egyszerre a nyakamhoz kaptam, de nem tudtam miért. Elborzasztott a látvány.

Közelebb merészkedtem hozzá. Az ágy mellett egy vödörszerű dolgot találtam. Kíváncsian néztem bele, de egyszerre elhátráltam. Remegés futott végig az egész testemen, nem akartam elhinni amit látok. A vödörben a szervei voltak!

Mi folyik ebben az átkozott iskolában??  Velünk is ezt művelik? Lehet Sophiát is erre készítik fel??

Vissza rohantam a könyvespolcokkal teli szobába, majd találomra húzogattam őket remélve, hogy bentről kifele is beválik. Ekkor hangokra lettem figyelmes, amik közeledtek. A fal mellett lévő vaskos polc mellé bújtam el. Nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne sírjam el magam. 

Az ajtó feltárult. 2 tanár jött be. Mind a kettő tanított engem. Tehát ők is benne vannak!! Összeszorított szájjal és becsukott szemmel álltam a sarokban és próbáltam lecsillapítani magam. Ajtó csapódás után, mikor át mentek a kórtermekkel teli folyosóra, gyors kisuhantam a még nyitott nyíláson. Szerencsére a könyvtár még mindig kihalt volt így feltűnés nélkül távozhattam el. A szívem a torkomban zakatolt. Mit csinálnak itt az emberekkel?? Mit csinálnak velünk?? Kísérleti nyulak vagyunk?? Mindegyikünkre ez a sors vár?

A lány vécéig bírtam. Ott berohantam az első fülkébe neki dőltem a falnak és többé már nem tudtam vissza tartani. Utat engedtem a könnyeimnek. Nem tudtam abbahagyni.

Meg kell mentem a testvéreimet, a többieket és magamat ! 

Meg kell tanulnom látni, milyen az igazi világ körülöttem. Le kell hámozom az álcát!

~••~

A szobánkban ültünk a padlón. Én középen a többiek meg körülöttem.

- Erős koncentrációt igényel,hogy láss! Ürítsd ki az agyad semmin ne gondolkodj!-mondta Sophi.

Hát ezt igen nehéz volt megtenni azok után amiket ma láttam. Próbáltam, de nem igazán ment. Bambultam egy pontra és mintha derengeni kezdett volna valami. Mintha a szép rózsaszín fal fekete lenne.De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt. Szomorúan hajtottam le a fejemet.

- Nem sikerült?

Megráztam a fejem. De igazából nem ez okozta a szomorúságomat.

-Sok gyakorlást igényel. Elsőre nem szokott sikerülni.De ne aggódj neked is menni fog.-mondták kedvesen.

Már készültem elmondani a történteket, de rájuk néztem és ezt a boldogságot most még nem akartam letörölni az arcukról.

Egész este próbáltam túl látni a szépen. Néha újra feljött a derengés de túlnyomó részben ugyan az maradt minden.
Eléggé kimerített, de nem tudtam aludni, tudtam, hogy keresnek kell valamit ami megmenthet minket. Ezért villanyoltás után bele is kezdtem az olvasásba.

Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat találtam benne. Különféle lényekről olvastam. Bő egy óra olvasás után megakadt a szemem az egyik oldalon. 

Faj: Detrionok. A kép viszont egyáltalán nem hasonlított a testvéreimre avagy rám. Tehát így nézünk ki valójában?  Meg tapogattam az arccsontomat, ahol valamiféle bemélyedésnek kellene lennie. A szeme pedig égszínkékben pompázott a lapon lévő képnek. És ilyen karcsú testem lenne? Gyönyörűen nézett ki a képen látható lény. A leírást többször is elolvastam:

 A Detrionok már évezredek óta népesítik be a Poterisz-erdőt és a mellette elterülő Tartiosz-völgyét. Egy vezető áll felettük, kinek utasítása szent és sérthetetlen. Gyermek korukban harci kiképzést kapnak, mind a hím, mint a nőstény egyedek. Lesből támadnak, de jellemző rájuk az elcsábítás módszere is. A nagy szem és a megváltoztatott arccsont is ennek sikerességét szolgálja. Jellemző rájuk a csapatban vadászás. A családok tagjainak  jobb alkarjára gyermekkorukban család címerüket vésték fel. 

Gyors megfordítottam a jobb kezem, de bármennyire is néztem nem láttam rajta semmit. Bár nem tudom mit is gondoltam. Miért lenne bármi is a kezemen??

Folytattam az olvasást.

Igen harcias nép, amitől nem árt óvakodni, azonban igen fontos alapanyagát képezik egy csodaszernek, ami miatt vadásznak rájuk. Ez pedig nem más mint a Nervia szérum, aminek elfogyasztója a világ legsötétebb dolgait is képes lesz elkövetni. Ő lehet az úgynevezett Fekete Sátán. Emiatt a világ minden részéről felbukkannak lények, hogy megkaparintsanak valamennyit a vérükből. Nehéz a felfedezésük, hiszen tökéletesen tudnak a környezet részévé alakulni, beleolvadni.

Ledermedtem. Ez lenne a célja a mi gazdánknak és a tanároknak is velünk?? A többiek ezt már mondták korábban, de elengedtem a fülem mellet, mert azt hittem hülyeség. De ez a könyv megerősítette az állás pontjukat. De Sophiék és itt is csak a vérünkről írnak. Akkor a szervek mire kellhetnek??

 Visszafordítottam tekintetemet a megkopott oldalra és a jobb alsó sarkában egy sárga pecséthez hasonló dolgot pillantottam meg. Amit viszont nem tudtam értelmezni. Valami szó lehetett rajta, de nem ezen a nyelven. Leírtam magamnak ezt a kis szócskát, hogy majd utána tudjak keresni.

Rá néztem az órára : hajnali három. Lekapcsoltam a kis lámpám és leraktam a könyvet. De az álom sehogy sem akart a szememre jönni. A ma látott események és a könyvben lévő dolgok pörögtek a szemem előtt. A félelem átjárt teljes egészében, szinte féltem lecsukni, a szememet, mert arra gondoltam lehet akkor többet már nem ébredek fel. 

Most már annyit tudtam, hogy mi a céljuk legalább. Ki kell derítenem mire kellenek a diákok szervei. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy vissza kell mennem a titkos szobába!!  

Végül egy órányi szenvedés után a szemem a nagy fáradság terhe alatt lecsukódott.

*-*-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*-*

Sziasztok! :D 😍

Hoztam nektek az új részt ! Remélem nem várakoztattalak meg titeket nagyon:)

Tetszik nektek?:)^^ A történetről szívesen olvasnék véleményt, hogy jó-e vagy sem, vagy hogy érdemes e folytatnom?:) 

És ha szereted a csillagokat a fejed felett , akkor a képernyőn lévő kis sárga csillag megnyomással közelebb hozhatod magadhoz az eget :D ;)

Igyekszem a következő részt hamar hozni!! 

A következő részek tartalmából...: Hát még azt nekem is ki kell találnom :D

Szép péntek estét és hétvégét!^^ Köszönöm, hogy elolvastad :3 😍

Pusziii😍😍