Holnap kezdődik az iskola!!

Mindenki sürgött forgott a lakásban, vidáman tették a dolgukat és be nem állt a szájuk egész nap. Én is feloldódtam és vígan cseverésztem a többiekkel bár a jó kedv mellé kicsi szorongás is társult nálam, mivel idegennek számított nekem az iskolába járás. 10 éves voltam  ezért 3. osztályba kellene mennem, de mivel még nem jártam iskolába, ezért első osztályba fogom kezdeni  Savanaval együtt, aki a mellettem lévő szobában alszik. Mindenkit kifaggattam, milyen az iskolába lenni. Jó dolgokat mondtak róla, de pár rosszat is megemlítettek. Elmesélték, melyik diákokat kerüljem el, avagy melyik tanárokat. Azt is, hogy kitől kérhetek bármikor segítséget ha bajban vagyok.

~Másnap reggel~

Egyből kipattant a szemem. Sokkal kipihentebbnek éreztem magam, mint valaha. Felkaptam az első ruhát, amit találtam. Megnéztem magam a tükörben és hát el kellett ismernem, hogy nem a legszebben festek a kissé koszos rózsaszín ruhámban. De ez se tudta letörni a kedvemet. Iskola busszal mentünk. Tűkön ültem, nem bírtam várni. De mikor már mondták ,hogy mindjárt ott vagyunk,ez a jó kedv átcsapott menekülésbe. Belesüppedtem a székbe és mikor megállta a busz nem akartam kiszállni. Kinéztem az ablakon és valami veszélyt éreztem bentről. Azt sugallta kerüljem el messziről ezt a helyet. A többieknek úgy kellett kirángatniuk engem a buszból. Félve léptem be az elsős terembe Savanával kézen fogva. Kiválasztottunk magunknak az utolsó sorban egy megfelelőnek tűnő padot. Kipakoltam az íróeszközeimet majd a maradék időben a barátnőmmel firkálgattunk egy lapra.

Az első nap-mint megtudtam- ismerkedés lesz a többiekkel és az osztályfőnökkel. A tanárnéni , aki bejött nagyon kedvesen mosolygott ránk és valami aranyló csillogást véltem felfedezni a tanárnő körül, de egy pislogással el is múlt. Ez többször megismétlődött, úgy hogy elmondtam Savanának és kérdeztem ő is látja e vagy csak én képzelgek. Mikor meghallotta, hirtelen elment a jó kedve falfehér lett majd csak bólogatott, mint egy bólogatós kutya, hogy ő is látja. Megsimogatta a kezemet és mondta, hogy azt hitte én legalább más vagyok. Ezt nem igazán értettem. Az óra után Savana kiszaladt a teremből a többi "testvéremhez" és mondott valamit, ami után mindegyikük szomorúan fordult felém. Oda botorkáltam hozzájuk mert nem értettem mi történik itt. Mondták, hogy majd otthon beszélniük kell velem. Kicsit megijedtem. Féltem, hogy valami rosszat csináltam , és most nem lesznek a barátaim és egyedül kell majd megküzdenem mindennel.

Az első nap izgalmasan telt. Megismertem a többi elsőst és nagyon aranyosnak véltem őket. A tanárnéni is segítőkész volt. Rengeteg játékot játszottunk és együtt nevettünk miközben megismertük egymást. Az osztályban a lányok többségének hegyes füle volt ilyet még sose láttam, de nem mertem rákérdezni. A hazafele úton megnémultam . Nem tudtam belefolyni a testvéreim közt zajló párbeszédbe. Csak a görcsben élló hasamat szorítottam és arra gondoltam csak essünk túl rajta, bármit is akarnak velem közölni. 

Miután haza értünk és lepakoltunk semmi sem történt. Egyikük sem jött oda hozzám és nem is beszéltek velem csak együtt pusmogtak valamiről. Lehajtott fejjel bandukoltam fel a szobámba és bebújtam a takaróm alá. A bejárati ajtó becsapódott gondoltam Emília néni ment el. Ebben a szent pillanatban a gyerekek beözönlöttek a szobámba és becsukták az ajtót majd mind bámulni kezdtek miután kibújtam a takaró alól.

- Mi rosszat csináltam ? -kérdeztem szomorúan.

A legidősebb lány oda rohant hozzám és szorosan megölelt.-Nem a te hibád -suttogta a fülembe

-Mindent elmondunk neked, amit mi is tudunk. Furcsa lesz így első hallásra, de lassacskán megfogod érteni és hinni benne. Először is nem véletlen ,hogy ilyen furcsa dolgokat látsz. Gondolom már máskor is tapasztaltál ilyet csak eltemetted magadban. Mi mind látjuk ezeket. Tudjuk kezelni a tisztalátást. Erre téged is meg fogunk tanítani. A ház amiben lakunk igazából nem egy csodálatos ház, hanem a börtönünk. Mi itt mind foglyok vagyunk. Az iskola az egyedüli hely ahova kijárhatunk. De az is egy kiszabott iskola. A legtöbb diák szintén a varázsvilág  lakója.

-Akkor ezért volt az elsősöknek hegyes fülük?- kérdeztem.

-Pontosan.-válaszolta. Ők a Nepán törzsbe tartoznak. Veszélyesek de nagyon értékesek ezért nagy rájuk a kereslet, de már csak pár százan élnek belőlük. Ha lehet ne nagyon kezdj el velük veszekedni.

-És akkor mi is ilyen Nepánok vagyunk?-érdeklődtem

-Nem nem. Hát látsz rajtunk hegyes fület?

Nemet intettem a fejemmel.

-Mi egy nagyobb törzs képviselői vagyunk. Minket Detrionnak neveznek. Az angyali és démoni vér keveredik bennünk.A vérünk nem sima vörös, hanem arany színű túlnyomó részben. És emiatt jöttek el mind a szörnyek, mind az emberek el a világunkba és kezdték el az elrablásunkat , felhasználásunkat.- mondta szomorúan Sophia.

-Miért mi különleges a vérünkben?- kérdeztem félénken.

-Egy ellenszer mindenféle betegségre. Öregedés gátló is, ezért a gazdag emberek igen sok pénzt kifizetnek érte. De ennél van sokkal rosszabb is. Ha a  gonosz lények kaparintják meg a vérünket akkor egyre hatalmasabbak lesznek míg át nem alakulnak a Kutulnává, aki a világ tejhatalmú ura.És utána az emberiséget is elpusztítják, ezért egyezkednek az emberekkel olyan nyugodtan, mert tudják, hogy utána semmit sem hagynak belőlük. Ezért vagyunk mi is itt és gondoljuk , a mi gazdánk is erre készül.

Megdermedtem. Leesett állal ültem majd elkezdtem sírni .A többiek odasereglettek hozzám és megöleltek és együtt csitítgattak, és mondták hogy egy ideje már próbálnak kiutat keresni de eddig nem jártak sikerrel.

-A leves is amit estére kapunk az is valami gyógyszerféle lehet . Éjjel meg valami történik velünk , de nem emlékszünk rá egy kis emlékfoszlányra sem. Csak viszkető nyakkal ébredünk és vattacukor illattal az orrunkban.

-Én is ugyan ezt tapasztaltam.-mondtam nekik.

-Akkor már veled is elkezdték a kísérleteket.- mondta és megsimogatta a fejemet Léna a legidősebb lány.

A lányok hirtelen szétszéledtek és átmentek a saját szobáikba vagy máshová, nem értettem miért. Aztán ordibálásra lettem figyelmes így ár minden világos volt a bestia visszatért.

Köszönöm hogy elolvastad ^^