(Koszos-köszönöm. Automatikus javitó)

Ma magyaron elemeztük a Walesi bárdokat.
Tanárnő: Ki jött be az ajtón?
Norbi: Én.

Tegnap tamburán:
Kriszti: Laci! Az Alex átjöhet kontrázni?
Laci: *bólint*
Alex felkel.
Alex: Sziasztok!
Juli: Szia fiam, menj. De ne gyere vissza soha.

Tamburán Edina nem játszott.
Én: Mi a baj?
Edina: Unom a fejem.
Én: Unjad inkább a lábad, az érdekesebb.

Robi: Tudjátok a Pityedárét?
Mindenki: Igen.
Robi: És játszani is tudjátok?
Mindenki: Nem.

Multkor üvegeztünk: Bea, én, Kristóf, Viki és a 2 Kitti. Az út másik felén Feri meg Sanyi mentek haza suliból.
Kristóf: Szia apuu *integet Ferinek*
Feri: Szia fiam. Tudod, egyszerre csak 1 lánnyal.
Kristóf: Jóó.
(Feri 2 évvel idősebb, mint mi, tehát nem az igazi apja Kristófnak).

Bea, Balázs, Kitti és én beszélgettünk törin.
Töritanár: Lányok, csendesebben.
Balázs: Há' de én fiú vagyok.

Oszi: Réka, hogy van a kistesód?
Réka: Igen.

Ma bioszon Sziszi felelt, és minuszt kapott(3 minusz 1 egyes).
Tanár: Hát Sziszi, ez sajnos minusz.
Valaki: És aznap Sziszi...nem kapott pluszot...
*epic sad music*

"A mensi olyan, mint a jumpscare; váratlan pillanatokban ugrik be a képbe"
                                          Kitti, 2018