A Fal¹
784-et írunk. Egy égetően forró nyári éjszakán egy magányos bányász utat próbált ásni a Sina fal alá, hogy belépést nyerhessen a Falon belüli területre. Pár nappal korábban a bányász aprócska ásóját lengette a szénbányában, mikor hirtelen ötlete támadt: lehet, hogy jó élet vár rá a Sina falon belül. Hatalmas felismerés volt ez számára. Ezután napokat töltött a bányász az ásáshoz megfelelő hely keresésével, míg el nem ért egy fal menti, sűrű erdőbe. Senki sem járt arrafelé, a fák lombjai pedig tökéletesen eltakarná a munkálkodását a Fal tetejéről figyelő őrök szeme elől. Ezeket figyelembe véve úgy határozott, hogy a rákövetkezendő estén életbe lépteti tervét. A bányász a már jól ismert ásojaval a földbe túrt. A munka jó tempóban haladt. Nem sok időbe telt, míg mélyebb lett a lyuk, mint saját maga. Ahhoz, hogy a kiásott földtől megszabaduljon, rongyba kellett tekerjük, felmásznia a létrán, majd a lyukon kívül kiürítenie a rongyot. Amikor csak ereje engedte, a bányász szünet nélkül ásta és ásta a lyukat. Csak néha hagyta abba, hogy igyon egy kis vizet. A bányász teljesen biztos volt jövőbeli sikereiben, hiszen az utóbbi húsz évet ásással töltötte. Megtanult gyorsabban, hatékonyabban és mélyebbre ásni, mint bárki más. Olyan alagutakat tudott könnyedén felnyitni, melyre mások nem voltak képesek. De ez a nap kicsit más volt, mint a többi. Órák teltek el, de még látni sem lehetett a vélt. Az ásott lyuk oldalainál is próbálkozott, de nem járt sikerrel. A Fal alapjai mélyebben gyökereznek, mint azt ő gondoltam De a bányásznak a Fal meghódítása volt a kitűzött célja. "A h7sz éves lyukásási tapasztalatomra esküszöm, hogy megfogom hódítani ezt a falat!" Ezt a kijelentést tette a bányász, miközben szüntelenül folyó izzadságát törölte magáról. De mikor a saját magasságának négyszeresére leásott, a bányász ásója szolid fekükőzetbe ütközött. "Fekükőzet?"- gondolta a bányász. Ugyanazon anyagnak tűnt, mint amiből a Fal saját alapzata is készült. A bányász minden erejével ütötte az anyagot, de az ásója még azelőtt betörött, hogy akár megkarcolta volna azt  Végül akkorát sóhajtott a bányász, hogy az mélyebb és hatalmasabb lett bármely lyuknál, amit valaha ásott.

A Fal²
"A Fal?" - a bányász barátja zavartan kérdezett vissza. "Furcsa, mi?" - mondta a bányász, aki aztán kortyolt egyet az italából. "Ki gondolta volna, hogy ilyen mélyen a föld alá húzódik a Fal?" Egymással szemben ültek a város szélén meghúzódó kocsma egyik hátsó asztalánál. A bányász munkája végeztével általában vele iszogatott, egyetlen barátjával. Azon a napon - a végzetes ásás másnapján - a két jóbarát munka után a kocsmába ment iszogatni. Mint ahogy lenni szokott, nem volt szükség egymás meginvitálására. A bányász felfedte barátjának az előző esti történéseket. Hitte, hogy nem fogja továbbadni senkinek. "Az is lehet, hogy nem csak a föld felett, hanem a föld alatt is fallal vagyunk körülvéve" - mondta a bányász. "De ha már itt tartunk, mik is pontosan ezek a falak?" A barátja lenyelte az utolsó kortyot, félbeszakította a bányász mondandóját, és végig szemlélte a kocsma látogatóit. A többi vevő túlságosan el volt foglalva az iszogatással, a kocsmárosnéval való kikezdéssel és a hangos cseverészéssel ahhoz, hogy feléjük figyeljenek. De a bányász ennek ellenére sem folytatta a mondandóját. Ha valaki meghallja a beszélgetésüket, a Katonai Rendőrség nyomban ott teremne. "És ez miért érdekel?" - kérdezte a barát, miután sikerült lehiggadnia. "Semmit sem változtat. Folytatom tovább az ásást. Ha úgy vesszük, ez a legmegfelelőbb meló számomra. Nem?" Habár a bányász másnap nem ment munkába. A bányásznak nem volt se családja, se felesége, és senki más se, akihez közel állt volna, ezért egy lélek sem volt, aki bármit is tudott volna hollétéről. A bányász barátjának ötlete sem volt, hogy mitévő legyen. De idővel elmondott mindent a Helyőrségnek, beleértve a barátja falmeghódítási ambícióját is. A Helyőrség a Katonai Rendőrséggel karöltve másnak nagyszabású keresést indított el. Annak ellenére, hogy a bányász bűnözőnek számított, amiért át akart ásni a Fal alatt, a keresés túlzottan átfogó volt egy átlag ember eltűnéséhez mérten. A bányász barátja sosem értette meg, hogy a bányász miért volt ennyire elszánt. Akárcsak az állítólagosan kiásott lyukra, a bányászra sem leltek rá soha. Nem sokkal ezután a barátnak is nyoma veszett, eltűnésüket pedig máig örök rejtély övezi.