Reggel felkeltem. A napom idáig nem volt egy rohanás. Ahogy ezen a pillanaton túlestünk a tanúm Felix rontott be a szobába.

- Ébresztő álomszuszék - kiáltja miközben széthúzza a függönyöket

- Te jó isten Felix - teszem a szívemre a kezem - Ez most az a nap?

- Igen ez AZ a nap! - vigyorog

- Jesszus jól meggondoltam én ezt?

- Na nehogy most bizonytalanodj el itt nekem. Szereted őt nem? Ő is téged nem? Megkérte a kezed nem? Erre vártál fél évig nem?

- De igazad van, de attól még kurva ideges vagyok - mondom

- Jó de ezt elnézzük - legyint - megházasodsz mindenki ideges lenne - tárja szét a karját - viszont most gyere mert ahogy elnézlek a sminkesnek meg a fodrásznak bőveb lesz dolga veled

- Jóvanna - dobok neki egy párnát nevetve

Fogalmam sincs hogy kinek a műve hogy a szállodában van a fodrász és a sminkes is de nagyon örülök neki. Nem hiszem hogy lett volna erőm elmenni innen a szertartás kezdetéig. Na akkor kezdődjék a nap!

- Jisung! - rohan oda hozzám Seungmin és Jeongin

- Sziasztok - ölelgetem meg őket

- Jesszus jól aludtál - szörnyed el Min amikor jobban szemügyre vesz - olyan karikáid vannak

- Na kösz - mondom unottan

- Sminkest a menyasszonynak - tapsol kettőt Felix

Két órán keresztül bíbelődtek a hajammal és a sminkemmel. Ezután felöltöztem. Gyűlöljön aki akar de fehér ruhakölteményem volt. És imádtam.
Amikor a templom elé értünk na ott kezdtem komolyan pánikba esni...

- De mivan ha nem mond igent? Vagy ha el sem jött? És ha elejtem a gyűrűt? Vagyok olyan ügyetlen. - rágtam a körmöm

- Na ide figyelj! - fordított maga felé Lix - ha ezt most nem hagyod abba garantálom hogy valamelyik rögeszméd beteljesül! Úgyhogy FEJEZD BE! Igent fog mondani és pont! - kiabált hogy észhez térítsen

- Köszönöm Lix - sírtam elmagam

- Jaj Sung ne köszönj semmit - ölelt magához - na ne sírj elfolyik a sminked - mosolygott de ő is alig tudta visszatartani a sírást.

- Sziasztok - lépett oda hozzánk Changbin Hyung - minden rendben van Han-ah? - pillantott rám

- Igen - töröltem meg a szemeim

- Idő van mennünk kell Yongbok - nézett a párjára aki bólintott majd még egyszer megölelt és a fülembe suttogott

- Kérlek bírd ki ájulás nélkül a bevonulást. Az oltárnál majd elkaplak de addig bírd ki - ígérte meg mire én elkuncogtam magam

- Úgy lesz Lix. - bólintottam. Felix Changbin-be karolva ment be én pedig egyedül maradtam a templom előtt.

Igen kérdezhetitek hogy apukám miért nincs ott velem hogy az oltárhoz kísérjen de az igazság az hogy az egész családom halott. Mindenkinek vagy valamilyen betegsége volt vagy idős volt már vagy csak szimplán öngyilkos lett...

Szóval amikor meghallottam a zene első akkordjait lassan elindultam befelé. Felix nem véletlenül mondta a ne essek össze dolgot, úgy remegtem mint a nyárfalevél és tényleg úgy tűnt bármelyik pillanatban elájulhatok. Elsőként a násznép azon oldalát szemléltem meg ahol Minnie-ék ültek. Mindketten rám mosolyogtak és láttam a kis maknae-n hogy mindjárt elsírja magát. Ahogy átpillantottam a másik oldalra a tekintetem össze találkozott Channie Hyung-al majd Jinnie-vel. Az idősebb sírt a másik pedig csillogó szemekkel csodált. Legutoljára az oltárra vezettem a szemem. Nekem háttal Minho állt. Jobb oldalán Changbin a, balon Felix. Az ausztrál egy bíztató egyben aggódó mosolyt küldött felé. Át pillantottam a másik tanúra aki könnyes lélektükrökkel nézve engem csak bólintott. És akkor megfordult. Szemeit rám vezette és úgy láttam még levegőt venni is elfelejtett. Kezét felém nyújtotta és amikor én elfogadtam, óvatosan vezetett maga mellé.

- Azért gyűltünk ma itt össze hogy tanúi legyünk e két ifjú házzasság kötésének - kezd prédikálni a pap. Hogy őszinte legyek nem igazán figyeltem rá. Valahogy jobban lefoglalt a mellettem álló, aki mit ne mondjak ma is eléggé jól nézett ki. Arra eszméltem hogy Felix a kezembe nyomja a gyűrűt. - Most pedig örök hűséget fogtok fogadni egymásnak. Először Lee Minho. Fogadod-e hites férjedül Han Jisung-ot?

- Igen! - felelte határozottan miközben az ujjamra húzta a gyűrűt

- Han Jisung fogadod-e hites férjedül Lee Minho-t? - fordult most felém

- Igen! - vágtam rá majd és az ujjára húztam az ékszert

- A tanúk tanúsítják? - nézett felváltva Lix-re és Changbin-ra

- Igen! - mosolyogtak

- Ezennel házastársakká nyílvánítalak titeket. Megcsókólhatjátok egymást.

Minho egyből magához rántott és egy forró, érzelmes csókban részesített amit természetesen azonnal viszonoztam.

- Szeretlek Baba, annyira nagyon szeretlek - suttogta amikor elvált tőlem.

- Én is téged Hyung, mindennél jobban - mosolyogtam rá könnyes szemekkel.

Kivonultunk a templomból ahol következhetett a délután második fénypontja a csokordobás. Na most az érdekesség az volt hogy az esküvő előtt pár nappal Chan, Changbin és Hyunjin odaállt elénk miszerint ők az esküvőnkön szeretnék megkérni a többiek kezét. Úgyhogy 1 helyett 3 dobócsokrom volt, és rávettem a drága barátaimat hogy álljanak be a dobáshoz. Én amint eldobtam az első csokrot imádkoztam hogy Lix-hez repüljön ami bejött ugyanis az ausztrál azonnal hangot adott ellenkezésének.

- Hát Jis nem akarlak elkeseríteni de ez így nem annyira stimmel - csóválta a fejét hisz ő még úgy tudta Changbin soha nem kérné meg a kezét.

- Fordulj meg Lixie - mosolyogtam rá.

Nos amint ez megtörtént a szöszi a szája elé kapta a kezét és könnyes szemekkel nézte az előtte térdelőt.

- Yongbok-ah - szólalt meg lágyan az idősebb - tudom hogy mit mondtam neked a házasságról, de hiába nem mondtad, azt is tudom te mit érzel és érted bármit megtennék. Lee Felix hozzám jössz?

- Igen - sírta el magát a kisebb Changbin pedig mosolyogva az ujjára húzta a gyűrűt és megcsókolta.

A második csokor a kis maknae-nál talált gazdára. Aki boldogan csillogó szemekkel nézte a virágokat addig amíg Hyunjin mellé nem lépett.

- Tetszik? - mosolygott a hosszú hajú - és milyen helyes hogy éppen nálad kötött ki - erre a kijelentésére csak egy értetlen pillantást kapott a párjától - Yang Jeongin-ah. Nagyon szeretlek téged és veled akarom leélni az életem megtisztelsz azzal hogy hozzám jössz? - kérdezte miközben féltérdre ereszkedett. A kis Innie-nek elakadt a szava és csak sírva bólogatott miközben újdonsült vőlegény egy gyűrűt húzott az ujjára.

A harmadik csokorral egész egyszerűen megfordultam és Seungminnie kezébe nyomta.

- Itt valami nem stimmel - nézett körbe gyanakodva - Chan Hyung - kiáltott fel amikor hirtelen két erős kar fonódott a dereka köré.

- Kim Seungminnie nem szeretném hosszúra húzni ezt a csevejt szóval a lényegre térek ha nem haragszol meg érte - suttogta a fülébe - Hozzám jönnél? - tette fel a nagy kérdést.

- Jajj Chan persze hogy hozzád megyek - fordult meg Min a párja ölelésében és egy csókkal pecsételte meg az eljegyzést.

Én a férjem vállára hajtva a fejem boldogan figyeltem a barátainkat. Hyung megsimogatta a hajam és egy apró csókot nyomott az ajkaimra.

- Szeretlek Lee Jisung - tűrt el egy tincset az arcomból

- Én is szeretlek Hyung - mosolyogtam

Igen, tudom kicsit nagyon eltűntem de most itt vagyok és remélem nem kell megint pihenő pályára tennem magam💕💕💕

Ui.: Boldog Születésnapot a mi Changbin-unknak🐷🐰 Remélem a legboldogabb💕

Jiwoo🦋