Soobin szemszögéből:

Egy virágos rét kellős közepén ébredek. Nem láttok semmi mást csak virágokat. Éppen azokat szemléltem mikor megpillantok egy angyalt. Közelebb lépek hozzá és megérintem a vállát. Meg sem rezzen. Nem tudom, hogy szólítsam meg.

Én: Elnézést hölgyem?

?: a királylányt úgy elvarázsolta a világ hogy nem vette észre háta mögött a vadászt...- súgta.

Én: Tessék?

Amikor megfordul, annyit veszek észre, hogy az ágyamban vagyok.

Taehyun: Úram!- kopogtat az ajtómon.

Én: Gyere!- bújok a takaró alá.

Taehyun: Úram, már rég készen kéne lennie.

Én: Hány óra?

Taehyun: Fél 4 .

Én: Úristen, el fogok késni.- ugrottam ki az ágyamból, felhúztam a papucsom és magamra vettem a köpenyem.
- Gyorsan elkészülök aztán szólj Kainak, hogy készítheti a kocsit.

Taehyun: Rendben.- ment volna ki az ajtón de én vissza rántottam.

Én: Még várj egy kicsit, szerinted ez tetszeni fog neki?- elvettem az éjjeli szekrényemről egy kis dobozt és kinyitottam.

Taehyun: Ez gyönyörű úram, elfog ájulni tőle.- mosolyodik el.

Én: Köszönöm, mostmár elmehetsz.

Meghajolt és elhagyta a területett. Gyorsan felkaptam magamra az öltönyt, fújtam magamra a legjobb parfümömből és futottam le.

Én: Taehyun, a kocsi készen áll?

Taehyun: Igen, jól néz ki úram.

Én: Köszönöm szépen.

Taehyun: Viszlát, sok szerencsét.

Én: Köszönöm, szükségem lesz rá.

Victoria szemszögéből:

Én: Auuuu

Anya: Húzd össze jobban, feszüljön!

Én: De ez már fáj, auuu- húzta meg jobban a ruhát.

Anya: Nem fogsz nyafogni nekem!

Szolga lány: Jobban már nem tudom össze húzni.

Anya: Akkor jó lesz így. Megnézem, hogy Soobin már itt van-e- mondta és kilépett az ajtón.

Szolga lány: Amúgy még jobban össze lehet húzni de nem szeretném, hogy megfulladj.

Én: Pedig jó lenne, tiszta szívemből gyülölőm azt az embert.

Szolga lány: Miért?

Én: Ő túl.......- elgondolkoztam.

Szolga lány: Túl milyen?- zökentett ki a gondolataimból.

Én: Khhm...túl......na szóval érted, nem szimpatikus és kész.

Szolga lány: Értem. Mindjárt vissza jövök, hozzom a cipőt.- hajolt meg és lépet ki az ajtón ő is.

Na végre egyedül vagyok. Elő kaptam a táskámból a füzetemet és új oldalra lapoztam.

Eltört benne a
valóság
és nem tudta
hogyan építsen
újat szilánkokból.

-tényleg mindig újra lehet kezdeni?-

-V-

Szolga lány: Meghoztam a cipőket.- megállt előttem, belenézett a füzetembe én meg becsaptam.
- Elnézést kérek.- hajolt meg és lerakta a cipelőket.

Én: Semmi gond, csak kérlek, anyámnak ne szólj.

Szolga lány: Rendben, megígérem.

Én: Köszönöm.-mosolyodtam el.

Szolga lány: Vegye fel a cipőket, mielőtt még az anyja visszatér.

Én: Rendben.- bele bújtam a cipelőkbe.

Szolga lány: Gyönyörű, a férje el fog ájulni.

Én: Meg is halhat.

Szolga lány: Ne legyen ilyen, örülnie kéne.

Én: De én nem szeretnék hozzá menni.

Ekkor anyám lépet be az ajtón.

Anya: Készen vagy?

Szolga lány: Készen.

Anya: Akkor gyere, Bin már vár rád.

Kiléptem az ajtón és megláttam Soobint.

Soobin: Azta, csodaszép vagy.

Én: Köszönöm szépen, te is elég helyes vagy.

Anya: Gyerünk gyerekek, a pap már vár rátok.

Soobin: Menjünk.- megfogta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat és magával húzott.

Már az oltár előtt álltunk.

Pap: Soobin, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Soobin: Igen!

Pap: Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Soobin: Ígérem!

Pap: Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?

Na ne, ennek a rohadéknak még gyermekeket is kellene szülnöm. Én ezzel nem fogok lefelüdni!

Soobin: Elfogadom!

NA NE!

Pap: : Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?

Soobin: Ígérem!

Pap: Victoria, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Őszintén? NEM!

Én: Igen.

Pap: Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

NEM!

Én: Ígérem!

Pap: Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?

Elfogadnám ha nem ennek a f@$znak kéne szülnöm őket.

Én: Elfogadom!

Pap: Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?

Én: Ígérem!

Hozzák a gyűrűket egy tálcán.

Pap:  Áldd meg Istenünk, ezeket a gyűrűket, hogy az új házastársakat mindig emlékeztessék kölcsönös szeretetükre és hűségükre! Krisztus, a mi Urunk által.
Húzzátok egymás ujjára a hűség gyűrűjét

Soobin felhúz az ujjamra egy csodálatos gyémánt gyűrűt.

Soobin: Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül:  az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Most én húzom fel az ő ujjára a gyűrűt.

Én: Viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Pap: Csókoljátok meg egymást!

O basszus! NEM! NEM! NEM!

Soobin rám néz, megfogja az arcom és rátapad az ajkaimra. Nem olyan rossz amúgy... De utálom ezt az embert. Most legszívesebben ellökném magamtól, de nem tudom...