Anya: Victoria!- kiált fel az emeletre.
-Victoria, nem mondom el mégegyszer!- nyitott be a szobámba.
-Már megint hová lett ez a lány?

Éppen a kertben ülök és versemet próbálom befejezni.

Anya: Már megint itt találak? Azonnal gyere be, beszélnem kell veled.

Én: Mégis miről?

Anya: Majd megtudod.- indult befelé.

Rohantam be utána és észre veszek egy férfit a nappalinkban. Gyönyörű sötét barna szemeivel végig mér.

Én: Jó napot- hajolok meg.

???- Szia.

Anya: Victoria, ő itt Soobin.

Soobin: Örvendek.- csókolja meg a kezem.

Én: Én is.- húzom el a kezemet tőle.
- Mi szél hozta?

Anya: Hozzá fogsz menni Soobinhez.

Én: Hogy micsoda?!

Anya: Pénteken összeházasodtok.

Könnyes szemekkel néztem elöször anyámra aztán Soobinre.

Én: Ez most valami vicc?- álltam meg Soobin előtt.
- Mert ha igen akkor ez egyáltalán nem vicces.

Soobin: Nem vicc.

Én: Utálak titeket!- rohantam fel a szobámba és bezárkoztam.

Hallom, hogy még beszélgetnek lent de azt nem hallom, hogy pontosan mit.
Ajtókopogtatást hallok de nem nyitom ki.
Egy lapot csúsztatnak be. Felveszem és elkezdem olvasni.

- Az élet nem kivánság műsor, amit kapsz fogad el, de tehetsz többet is ha kevesled.

S -

Mit hisz magáról ez az alak? Nem is ismer meg én sem őt. Ledobom az asztalomra. Kopogtatnak az ajtón megint.

Soobin: Bejöhetnék?

Én: Kérem, hagyjon magamra.

Soobin: Beszélni szeretnék veled!

Én: Miről?

Soobin: Majd megtudod ha beengedsz.

Én: Legyen- forgattam a szemem.

Kinyitom az ajtót és leülök kényelmes ágyamra. Soobin bejön és bezárja maga után az ajtót.

Én: Na szóval miről szeretne beszélni?- nézek rá aztán meg elfordulok.

Soobin: Kérlek, tegezödjünk.

Én: Rendben.

Soobin: Na szóval,ha nem jössz hozzám akkor nekem végem.

Én: Miért is?!

Soobin: Apám magyarázta nekem, ha nem találok magamnak egy feleséget akkor muszáj lesz elvennem a nővérem munkatársát akit ki nem állhatok.

Én: Miért?

Soobin: Csak mert nem!- ütött rá a combjára.

Én: Oké, nyugalom.- álltam fel.
-Csak ennyit akartál?

Soobin: Még nem fejeztem be!

Én: Rendben, majd befejezed de elöször válaszolj az én kérdéseimre!

Soobin: Mik lennének azok?

Én: Ha már összeházasodunk sajnos akkor legalább tudjam, hogy kihez megyek hozzá.
Első kérdés, mi a teljes neved?

Soobin: Choi Soobin.

Én: Én Lee Victoria vagyok.
Hány éves vagy?

Soobin: 23,te?

Én: 21.
Mit dolgozol?

Soobin: Azt nem árulhatom el.

Én: Miért nem?

Soobin: Az titok.

De szemét ez az ember.Igaz, hogy nem ismerem de lehet, hogy amúgy hazudik. Lehet, hogy levan szegényedve és azért akar elvenni engem, hogy legyen egy kis pénze. Szép kis mese.

Én: Oké, megtennéd, hogy távozól?

Soobin: Miért? Még be sem fejeztem a mondani valómat!

Én: Én sem- nyitom ki az ajtót neki.
- Távozz innen.

Felállt és megállt az ajtónál.

Soobin: Találkozunk pénteken.- mondta és megcsókolta a kezem.

Én: Menj innen, kérlek.

Soobin: Na, tud illedelmesen is viselkedni ez a hölgy.

Én: Igen, de tud illetlen is lenni ez a HÖLGY.- hangsúlyoztam ki a "hölgy" szót.

Soobin: Szia.- mosolyra húzta a száját és kilépet az ajtón. Visszanézet, de én rá csaptam az ajtót.

Ledőltem az ágyra, füzetben fordítottam egy új oldalra és írni kezdtem.

-mindig a lovag akartam lenni
soha nem a királylány
esetleg szörnyeteg vagy sárkány
bármi inkább
mint egy
tehetetlen
lány

-V-

...