Minhyuk szavaira akaratom ellenére is összerezdültem egy kicsit, miközben fájdalmat éreztem a mellkasomban. Féltem a válaszától. Féltem, hiába tudtam, hogy csak két lehetőség van, vagy együtt maradunk, vagy külön válnak az útjaink. Mégis azt éreztem, ahogy gyöngyszemeibe néztem, hogy fogalmam sincs, mi járhat a fejében, ez rémített meg annyira. Vagy inkább az, hogy nem akartam sírni látni...

- Nos? - szipogtam fel egy kicsit az orromat megtörölve, erre szavak nélkül lépkedett oda hozzám, egészen hozzányomott a korláthoz, úgy ölelt át, arcát nyakamba temette.

- Sajnálom, hogy annyiszor megbántottalak, még ha nem is volt szándékos. Tudod, amikor azt mondtam, hogy kiábrándító a látványod, meg ilyesmik... Én azokat sosem gondoltam komolyan. Az utóbbi időben pedig nem is tűnt fel, hogy már nem válaszolsz vissza, hanem csak szomorúan lesütöd a szemeidet - szorongatott meg még jobban, véleményem szerint azon volt, hogy kiszorítson belőlem minden szuszt.

- Én is azt hittem, hogy már megszoktam, de az utóbbi hetekben nagyon vágytam arra, hogy kimutasd az érzéseidet, szavakkal, tettekkel. Mert nekem szó szerint folyton hiányoztál, hiába voltál mellettem. Néhány dologba beleegyeztem, mint a külön alvás, de nem mertem mondani neked, hogy már változtatni szeretnék - csúsztattam tenyereimet hátára, hogy viszonozhassam ölelését, államat pedig vállán támasztottam meg. Sajgott a szívem, mert ez a beszélgetés csak még jobban összezavart... Mintha éppen azon lettünk volna, hogy kijavítsuk a hibáinkat...

- Bocsánatot kérek, amiért nem tudtalak boldoggá tenni. Szerinted... Lehetünk barátok, ha... Vége? - sóhajtott fel, bizonyára nehezére esett kimondani.

- Ez nem kérdés - szorítottam össze szemeimet a felgyülemlő könnycseppek eloszlatásának érdekében - Nem hagynám, hogy máshogy legyen. Eddig öt éven keresztül megvoltunk, aztán a kapcsoltunk sem különbözött sok mindenben - mosolyodtam el keserűen, miközben cirógatni kezdtem hátacskáját.

- Igazad van. És később, ha úgy alakulnak a dolgok... Újra is kezdhetjük. Nem voltunk mi olyan rossz páros, nem igaz? - nevetett halkan, de hangja teli volt fájdalommal. Amikor elhajolt nyakamtól, akkor láttam csak igazán, hogy mennyire könnyáztatta volt az arca.

- Csak egy fokkal volt jobb a lehető legrosszabbtól - kuncogtam én is könnyfátyolos szemekkel, letörölve Minhyuk pofiját - Akkor... Hoseokkal tervezed a jövőt? - kérdeztem rá óvatosan, oldalra billentett fejjel, miközben újra átöleltem.

- Hát... Mellette olyan más. Mintha megújultam volna. Nem akarlak ezzel megbántani, de... Úgy érzem, hogy benne megtaláltam a másik felem - sütötte le szemeit bűntudatosan, miközben a hozzám préselődött mellkasa miatt éreztem, hogy mennyire hevesen kezdett dobogni a szíve, ahogy ezt kimondta.

- Tényleg örülök ennek. Szívből kívánom, hogy legyetek boldogok - bújtam oda vállához, de talán egy ici-picit megremegett a hangom.

- Te mit éreztél, amikor Hyunwooval töltötted az éjszakát? - kérdezte halkan, minden bizonnyal a saját lelkét is nyugtatni akarta, ha esetleg én is hasonlóan vélekedem róla. Viszont az én esetemben ez nem volt ilyen egyszerű...

- Lehet, hogy külső személelőként azt gondolod, hogy ő így vélekedik rólam, ahogy te Hoseokról, ha ilyen könnyedén kimondta, hogy ne folytassák a kapcsolatot, de... Hyunwoo el akarta jegyezni őt. Biztosan tiszták felé az érzelmei, én pedig nem akarok ebbe belerondítani - szusszantam egy nagyot, Minhyuk testbeszédéből arra következtettem, hogy mondhatni lesokkolódott az információ hallatán.

- Komolyan? - emelte fel fejét, hogy tágra nyílt szemeivel rám nézhessen - Most... Sajnálom őt, amiért így alakult, de... Szerintem nincs miért aggódnod. Hallottam ám, hogy mit súgott a füledbe szeretkezés után - bújt is vissza vállgödrömhöz, szavaira pedig fülig vörösödtem.

- Azt szeretném, ha ő döntene. Elvégre... Mától mindketten egyedülállók lettünk, rajta múlik, hogy készen áll-e - sóhajtottam fel fájdalmasan, mert még csak most csapott arcba a valóság igazán. Olyan hihetetlen volt ezt kimondani, akaratomon kívül még szorosabban kezdtem ölelni volt páromat, mintha nem is akarnám elengedni.

- Annyira felnézek rád, amiért ilyen éretten kezeled ezt az egészet - mosolygott rám őszintén, majd kezemet megfogva indult be az erkélyről a szobánkba.

Nagyon furcsán éreztem magam. Még... Három nap van hátra a nyaralásból. Olyan tanácstalannak éreztem magam, mint még soha. Menjünk haza már holnap, hogy otthon is rendezzük a dolgainkat, meg tudjunk békélni az új életünkkel? Vagy maradjunk vasárnapig, töltsünk időt együtt, négyesben? Vagy csak ketten, úgy mint barátok? Vagy mint egy pár, most még egyszer utoljára? Belefájdult még a fejem is, ha belegondoltam ebbe a sok lehetőségbe. Fáradtan huppantam le az ágy szélére, elbambulva bámultam a padlót magam előtt. Hallottam, hogy Minhyuk beszélt még valamit, azonban nem tudtam rákoncentrálni. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mennyi idő telhetett el, arra eszméltem fel legközelebb, hogy lesüllyedt mögöttem a matrac, majd egy meleg tenyér gyengéden a derekamra simult.

- Minhyuk azt mondta, hogy lógatod az orrodat - szólalt meg lágy hangon Hyunwoo, miközben leült inkább mellém, oldalról átölelt.

- Csak... Olyan fárasztó ez a sok változás - mormoltam olyan halkan, hogy szinte én sem hallottam, fejemet a vállára hajtottam.

- Ne is mondd... Még én sem tértem magamhoz teljesen. Két év... - sóhajtott egy nagyot, ahogy csatlakozott hozzám abban, hogy az óceán lassú hullámzását néztük az ablakokon keresztül.

- Bele sem tudok gondolni, hogy nektek milyen lesz hazatérni innen - hunytam le szemeimet. Most... Nem tudtuk megnyugtatni egymást, valószínűleg azért, mert mindketten nagyon feldúltak voltunk.

Nem is mondott semmit. Nem látszott az arcán, hogy fáj neki, hogy szenved, csendben magába fojtotta. Milyen fordulatokat tud hozni az élet... Belegondoltam, hogy feltehetőleg a mi fejünkben már ott, sokkal hamarabb, a bárban, amikor bemutatkoztunk egymásnak, felmerült a hűtlenség gondolata, mégis... A másik páros a szakítás után már mondhatni bele is egyeztek a közös jövőbe. Mondjuk... Az sérül erősebben, aki jobban szeretett. Újra belemarkolt a fájdalom a mellkasomba, Hyunwoo ingjét megmarkolva pityeredtem el.

- Kihyun-ah - kapta felém fejét, láthatóan nem igazán tudta, hogyan kezelje a helyzetet, hajamat kezdte simogatni - Most már ne szomorkodj... És tudod miért? Nem veszítettünk el senkit, Minhyuk és Hoseok sem megy sehová, velünk maradnak. Csak azért történt, ami történt, hogy együtt lehessenek azok, akiket egymásnak szánt a sors. Mint téged és engem - kezdett vigasztalni, szavai végén pedig egy ábrándos mosollyal puszilt fejem tetejére.

Hogy mi? A zárógondolata konkrétan belém rekesztette a levegőt is. Szerinte minket egymásnak szánt a sors? Pedig... Még csak három napja ismerjük egymást. Mondjuk az tény, hogy egy nagyon különös vonzódás kerített hatalmába amint megláttam őt, Hyunwoo pedig hezitálás nélkül flörtölt velem már akkor. Annak ellenére, hogy ő egyértelműen tisztában volt a komoly terveivel. Nagy szemekkel pislogtam fel rá, gyengéden, lassan csókolt a homlokomra.

- Hamarosan dél, szeretném, ha mind együtt ebédelnénk - szólalt meg ő megint, miután látta, hogy nem igazán tudok mit mondani.

- De... Nem lesz ez így kellemetlen? Mármint... A volt párjaink... Tudod... - sütöttem le szemeimet. Igen, azt gondoltam, hogy ez egy szokatlan elgondolás, azonban a szívem mélyén örültem az ötletnek. Őszintén, máris hiányzott Minhyuk...

- Ne aggódj, picúr. Mind jól fogjuk érezni magunkat, mert... Mi így négyen egy jó csapat vagyunk. Nem haragszok Hoseokra, ő se rám, Minhyuk se rád. Igaz, kicsit vitáztunk reggelinél, de már nincs okunk rossz hangulatban lenni - zárt a karjaiba, majd elhajolt egy kicsit, hogy szemeimbe tudjon nézni - Ha bizonytalan vagy kettőnkkel kapcsolatosan... Csak emlékeztetnélek - mosolyodott el szélesen, majd néhány másodpercnyi szemezés után ajkaimra csókolt, olyan gyengéden és lassan, hogy szinte olvadozni kezdtem.

Lágy csókunk közben tenyerét arcomra simította, majd miután egy halk, apró cuppanással elvált ajkaimtól, arcélemre és nyakamra is nyomott egy-egy puszit. Annyira elképesztően szerelmes és nyugtató volt, hogy talán el is érte, hogy más színben lássam a világot. Pironkodva, csillogó szemekkel pillantottam fel rá, majd egy biccentéssel jeleztem, hogy indulhatunk. Egy új, boldog élet reményében, Hyunwooval az oldalamon léptem ki a lakosztályunk ajtaján. Ugyan friss volt még a szakítás, és utólag kissé érzéketlennek is találtam, de az akaratomon kívül a mellettem sétáló álompasim karjába karoltam, így érkeztünk meg az étterem bejáratához. A másik páros rögtön sugdolózni kezdett, látszólag ők sem voltak maguk alatt a történtek után.

- Ezért kellett annyira drámázni, Yoo Kihyun? Most meg már úgy jelentek meg, mint egy királyi pár? - nevetett fel Minhyuk, amire mind elmosolyodtunk, mondjuk én leginkább kínomban.

- Úgy mondod, mintha te nem sírtál volna - válaszoltam vissza neki játékosan, miközben helyet foglaltam az asztalnál Hoseokkal szemben.

- Jól van - forgatta a szemeit, majd szélesen vigyorogva hajtotta fejét a mellette ülő izmos vállára, össze is fonták ujjaikat az asztalon.

Az ebédet követő délutánt együtt töltöttük, mind a négyen, lementünk a partra, készítettünk csoportképeket is, ittunk igazi kókuszhéjból, úsztunk is, legközelebb csak vacsorára tértünk vissza a szálloda területére. Továbbra is nehéz kérdésnek bizonyult a vakáció folytatásának módja, de végül úgy döntöttünk, hogy maradunk, amíg csak lehet. Mert így is jól tudtuk érezni magunkat, anélkül, hogy bárki is féltékeny lett volna a másikra. Nekem eleinte furcsa volt, de olyankor Hyunwoo mindig emlékeztetett rá, hogy milyen élet is vár rám igazából. Együtt nagyon boldogok leszünk, főleg, ha ilyen barátaink vannak. Vacsora után mi ketten el is tűntünk egy kis időre. A naplemente utáni órában még valamennyire világos volt, így utunk az ekkorra már kiürült strandra vezetett. Fogalmam sem volt, hogy mire készül Hyunwoo, de készségesen követtem őt a homokban mezítláb sétálva, el sem eresztettem kezét. Mivel ő nem a szavak embere, nem fűzött hozzá sok mindent, de... Szerette volna a szemem láttára az óceán hullámai közé hajítani a Hoseoknak vásárolt jegygyűrűt. Meghatottan öleltem át nyakát, miután kijelentette, hogy ez az új, közös életünk kezdetét fogja szimbolizálni. Persze, aztán hozzátettem, hogy remélem nem került túl sokba, mert az igazán sajnálatos lett volna, ha igen.

A vasárnapi hazautazást végül egy nappal előrébb kellett hoznunk, mivel a hotelben csőtörés történt, így egy napi szállás árát visszafizették, illetve a személyzet segített a repülőjegy rendezésében is. A hosszú utazáson Minhyuk mellett ültem, csak rá kellett nézni, sugárzott róla, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Sokat beszélgettünk, legnagyobb részben mégis csak szundítottam, de így is kibírhatatlanul sokáig tartott a hazaút, az utolsó negyedórában fáradtan néztem ki a repülőgép ablakán. Annyira nem vonzott vissza az itthoni élet, a tudat, hogy vissza kell mennem dolgozni, de amikor átléptük a kis lakásunk küszöbét, elképesztő nyugalom lett úrrá rajtam.

Mivel mindkét újonnan alakult pár korainak tartotta még az összeköltözést, nem kellett megválnunk egymástól, továbbra is boldogított a bolondos szőkém a viccesnek szánt beszólásaival, de így, hogy nem voltak felé elvárásaim, csak belementem a játékba, pont mint régen. Hetek teltek el úgy, hogy dolgoztam, aztán Hyunwoo elvitt randizni, vagy náluk voltunk mind a négyen, este pedig otthon bújtunk ágyba, Minhyukkal. Na nem olyan értelemben.

Szeptember 17-e volt. Épp egy hónapja történt, hogy a szerelmem ténylegesen megtarthatott magának, ahogy azon a bizonyos estén mondta. Ezen a péntek reggelen már korán ébren voltam, a napindító kávém elfogyasztását pizsamában, az ágyba visszabújva követtem el, közben Hyunwoo üzeneteit olvasgattam. Őszintén, már nagyon kívántam őt. Azóta, hogy visszajöttünk Szöulba, nem akartuk elsietni, így nem elégítettük ki egymást. Egy kicsit el is gondolkodtam ezen, amíg vártam a párom válaszát, amikor pedig elolvastam viccelődését - ami lehet nem is volt szándékos -, halkan kuncogni kezdtem.

- Jó reggelt - nyújtózott egy nagyot mellettem Minhyuk, majd miután felém fordult, engem is betakart deréktól lefelé - Olyan hűvös van - motyogta álmosan, aztán csendben, nagy szemekkel bámult engem.

- Neked is jó reggelt. Mi az? - kuncogtam megint, ahogy félszemmel is csak az ő tekintetét láttam.

Nem szólt semmit, alsó ajkát beharapva simította tenyerét combomra, lassan simogatni kezdett. Egy pillanatra bennem rekedt a levegő régóta nem tapasztalt, érzéki érintése miatt, aztán elmosolyodva raktam le az éjjeliszekrényre a telefonomat és a kávés bögrét. Egy nagyot szusszanva fordultam felé, a takaró alatt megcirógatva kézfejét, amivel simogatott. Azért... Öt hónapig kapcsolatban voltunk, így rögtön le tudtam olvasni gondolatait már csak abból, ahogy a szeme csillogott.

- Te kis huncut - bújtam hozzá hirtelen, arcomat nyakába temetve öleltem át felforrósodott testét ezen a hideg reggelen. Nem a takaró miatt, hanem a vágyaktól melegedett ki ennyire, ugyanis ébredés utáni merevedése ma különösen erősnek tűnt. Éreztem, mivel a combtövemhez simult.

- Tudom, hogy kérdés nélkül benne lennél az ilyesmikben - suttogta fülem mellett, majd ahogy mondta, bármiféle további társalgás nélkül fogta meg kezemet, hogy ágyékára vezesse azt.

- Talán Hoseok nem tudja ezt megcsinálni? Miért nekem kell? - kuncogtam halkan, miközben készségesen masszírozni kezdtem. Hiába... Mindig is izgatott Minhyuk egész lénye, így a kapcsolatunk vége után is ráállt a kezem a kényeztetésére.

- Uh, inkább hagyjuk, mert a végén újabb párcserét fogok követelni - vigyorodott el paradicsompiros pofikkal, amire halkan nevetve keltem ki az ágyból.

- Az kéne még - csóváltam a fejem egy játékos mosoly közben, majd el is kezdtem kiválogatni a mai szettemet a gardróbszekrény előtt ácsorogva.

Éppen elindultam volna a fürdőszoba felé, amikor csöngettek. Az első gondolatom az volt, hogy mégis ki lehet az ilyen korán, de aztán eszembe jutott, hogy milyen hülyeséget irkált nekem Hyunwoo az imént, elképzelhetőnek tartottam, hogy valami meglepetés fedősztorija akart lenni. A szobapapucsomba belebújva sétáltam az ajtóhoz, ki is nyitottam. Igen, Hyunwoo volt az, viszont nem egyedül érkezett, hanem Hoseok társaságában. Mindketten inget viseltek, különböző színűt, hozzá illő farmerekkel, igazán jóképűek voltak. És az időponthoz képest frissek is.

- Megérkeztek a sofőrök. Ma mi viszünk titeket dolgozni - vigyorodott el Hoseok, amire csak a szoba felé biccentettem neki, már előre nevetgélve indult be a hálóba.

- Jó reggelt, gyönyörűm - köszöntött rögtön egy csókkal szerelmem, amit kicsit hosszabban viszonoztam.

- Most már különösen jó a reggel - hümmögtem elégedetten, egy újabb csókért odahajolva, de ezt a kis meghitt pillanatot a másik pár zavarta meg.

- Ne már Hoseok! Már biztosan nagyon piros lett! - kiáltozta Minhyuk félig-meddig nevetve, fenekét takarva menekült be a fürdőszobába.

- Nekem meg sajog a tenyerem - röhögött Hoseok, halkan zihálva állt meg mellettünk, kissé kifulladt a Minhyuk ellen elkövetett pankrációban. - Olyan telhetetlen - csóválta a fejét egy önelégült mosollyal, majd helyet foglalt a kanapén.

Igyekeztünk gyorsan elkészülődni, mielőtt beültünk volna az autókba, megbeszéltük, hogy este együtt vacsorázunk a fiúknál, végül én és Hyunwoo az én munkahelyemre indultunk, Hoseok és Minhyuk pedig a marketing vállalathoz.

A nap további része unalmasan telt, szünetekben mindig felhívtam az én édesemet, hogy elviselhetőbb legyen a hétvége előtti utolsó munkanap. Ebédre kiadósan étkeztem, hogy kitartson egész délután, így pedig kellően éhes legyek a finom vacsorára. Én hamarabb hazaértem, mint Minhyuk, egyedül készülődtem, felvettem egy világos farmert, egy jó vastag, bézs színű pulóvert, a szett utolsó darabját, vagyis a sötétszürke szövetkabátomat, induláshoz készítettem elő. Lakótársam is nemsokkal később befutott, egy fehér kötöttpulcsit választott, hozzá egy farmert, végül dzsekijébe belebújva már tárcsázta is barátját, mondván, jöhetnek értünk. Amíg várakoztunk, kicsit elidőzött a tekintetem volt páromon. Iszonyatosan szép volt, és szinte ragyogott a boldogságtól. Ennek örültem a legjobban.

Körülbelül fél óra múlva érkeztünk meg a srácok házához, ami a munkájukból adódóan sokkal - mondhatni fényévekkel - fényűzőbb volt, mint a mi kis albérletünk. A kétemeletes épülethez még egy medence is tartozott, gyönyörűen kiépített kert vette körül. Odabent, a nappali akkora volt, mint a mi lakásunk egésze, a modern bútorok, a letisztult fehér falak, a márványpadló és a hatalmas, kertre nyíló ablakok igazi luxushatást keltettek. Igazából... Az is volt. A fekete étkezőasztalon már csodásan meg volt terítve, így nem is késlekedtünk tovább, jóízűen láttunk neki a vacsorának. Hyunwoo szinte egész idő alatt olyan szerelmes szemekkel nézett rám, hogy egy idő után már belepirultam. Ha visszagondoltam arra az estére... Egyrészt bizseregni kezdett az alhasam, másrészt viszont hitetlenkedtem. Még most is nehéz volt felfogni, hogy milyen fantasztikus dolog sült ki abból az egyébként elítélendő tettből.

Miután jóllaktunk, a nappaliban található tévé elé heveredtünk le a kihúzható kanapéra, amely így egy túlméretezett franciaágy hangulatát keltette. Én a párom mellkasán pihentettem fejemet, Minhyuk összekuporodva bújt Hoseok erős karjai közé. Megnéztünk egy filmet, éppen éjfél előtt lett vége nem sokkal, ahogy a stáblista után csak egy fekete képernyőre és a halvány visszatükröződésünkre meredtünk tovább, ismerős csend keletkezett közöttünk.

- Na ne már - próbáltam elviccelni egy vigyorral az arcomon, de egyértelmű volt, hogy mind ugyanarra asszociáltunk.

- Megint én mondjam? - nevette el magát Minhyuk, amire mind kuncogni kezdtünk.

Mivel mindenki értette, nem is kellettek szavak többé, görcsbe rándult gyomorral hunytam le a szemeimet egy pillanatra, Hyunwoo gyengéd csókjaira belemosolyodva viszonoztam azokat, aztán... Arcom hirtelen torzult el a váratlan ingerektől. Minhyuk hihetetlenül forró csókokkal haladt végig nyakamon, közben gondoltam, hogy Hoseok éppen ágyéka környékén foglalatoskodott, mert párja kéjesen sóhajtott a fülembe. Teljesen elöntött a forróság, megremegve vezettem ujjaimat szerelmem tincsei közé, csókunkat mélyítve, másik kezemmel pedig volt párom szőke tincseivel tettem ugyanezt.

- Minhyuk-ah... - sóhajtott fel Hoseok is, félszemmel oldalra pillantva láttam, hogy párja érintésére reagált így. Kicsit erőszakosan fogott rá éppen velem foglalkozó szerelmének állára, hogy egy csókba invitálhassa.

Ebben a túlfűtött helyzetben másodpercek alatt merevvé váltam, Hyunwoo pedig el is kezdett megszabadítani az alsóruházatomtól, így hamarosan már akadálytalanul csókolhatott végig odalent is. Az alsó ajkamat beharapva csuktam be szemeimet, mivel földöntúli érzés volt, ahogy nyelve hegyével izgatott, vagy a szájába is vette hosszomat. Eközben Minhyuknak is ilyen orális kényeztetésben volt része, össze is vigyorogtunk egy pillanatra, ahogy a meztelen combjaink összenyomódtak. Kuncogva fogtuk meg egymás kezét, fontuk össze ujjainkat, miközben figyeltük a fiúkat.

- Jézusom... - döntöttem hátra a fejem egy visszafojtott nyögés közben, ahogy szerelmem áttért bejáratom ingerlésére, körkörös mozdulatokkal vont be nyálával, nyelvét pedig hirtelen váltotta mutató- és középsőujja.

- Hyunwoo, a Kihyunod baromi dögös, csak mondom - kuncogott fel Minhyuk, bár egy jóleső sóhajban végződött mondata. Szavaira hitetlenkedve vigyorodtam el, ajkaimon pedig hirtelen landolt egy csókocska.

- Tudom - válaszolt egy nagy szusszanással szerelmem, elsőre kicsit megijedtem, mert olyan komolynak hangzott, kezdtem azt hinni, hogy haragudott a rövid csókunk miatt, de ahogy lepillantottam rá, éppen rámarkolt merev férfiasságára nadrágján keresztül. Pont mint akkor, egy hónappal ezelőtt.

- Ezen még sosem gondolkodtam, de biztosan te voltál felül, amikor szexeltetek - nevetett halkan Hoseok, szavait a szőke szépségnek címezve, miközben visszaheveredett mellé, és bármiféle gondolkodás nélkül szétfeszítette a lábait, ujjazni kezdte.

- Nem mindig - mosolyodtam el, ezen információ hallatán pedig szinte leesett az álla az érdeklődőnek. Talán nem nézte volna ki belőlem, hogy domináns is tudok lenni? Főleg ha Minhyukról van szó...

- Egyre jobban imádlak - mormolta halkan a fülem mellett Hyunwoo, miután fölém mászott, felhevülten kezdte falni nyakamat.

Bár mondani akartam erre valamit, néhány másodpercen belül már be is pozícionálta férfiasságát, de mielőtt behatolt volna, combjaimat, csípőmet, derekamat simogatva nézte a másik párost. Minhyuk négykézlábra ereszkedve sóhajtozott, amíg Hoseok továbbra is ujjaival tevékenykedett. Láttam azt a pillanatot, ahogy összetalálkozott a két volt szerető tekintete, az alsó ajkamat beharapva figyeltem, hogy mi történik. Hoseok tenyerébe engedte nyálát, majd természetes egyszerűséggel markolt rá Hyunwoo erekciójára, hogy szétkenhesse rajta azt, így segítve a mi együttlétünket. Kissé elpirultam, mivel felfoghatatlanul szexi volt így látni őket. Megremegve vettem egy mély levegőt, szinte már el is felejtettem, hogy milyen érzés, ha ő tölt ki engem. Lendületesen hatolt belém, nyakát lazán átkarolva szemeztem vele, de... Már csak a kéjes arca és mély nyögése miatt úgy éreztem, hogy mindjárt kicsöpögök.

A kanapéágy egyenletes, halk recsegésbe kezdett, ahogy mindkét párosunk egymás ritmusát felvéve vált eggyé ismét. Mivel Minhyuk négykézláb volt, miután Hyunwoo felemelkedett, hogy csípőmre fogva gyorsabb mozgásba kezdjen, gátlástalanul hajolt felém, egyik kezét nyakamra simítva húzott fel egy kicsit, nyelvét át is vezette számba. Igyekeztük folytatni erotikus csókunkat, de folyton egymás szájába nyögtünk, a hihetetlenül szédítő, mély lökések után exem szőke tincseit markolva forgattam szemeimet.

- Mindjárt... - nyögte halkan szerelmem, miközben egy rövid helyezkedés után gyengepontomat érintve juttatott engem a csúcsra. Elcsukló, elvékonyodó hangon nyögve ejtettem vissza a fejemet a kanapéra, ahogy pedig mondta is, pár erőteljes lökés után belém csapódott forró váladéka.

Pont úgy, mint egy hónapja, felhevülten, de valamivel fáradtabban smároltunk, folyamatosan összedörgölőzve, miközben a másik páros egyre hangosodott az orgazmus felé közeledve. Éreztem is, hogy Hoseok kéjes hangjára kicsöpögött megint, el is mosolyodtam rajta.

- Én... Annyira boldog vagyok, amiért az enyém vagy - csókolt homlokomra Hyunwoo.

- Szeretlek - mondtam ki ezt a szót, ami sokak szerint ilyenkor még korai lenne, de egyszerűen másképp nem tudtam volna szavakba foglalni azt, amit éreztem.

- Uh... Legközelebb... - sóhajtozott Hoseok, miután végeztek és kihúzódott párjából - Megnézzük, ahogy Kihyun megfektet téged - viccelődött egy nagy, elégedett vigyorral a képén, fáradt szerelmének derekára csókolva.

- Én is benne vagyok - kuncogott Hyunwoo orrával nyakamat csikizve, amire elnevettem magam.

És... Így történt az, hogy végül senki sem bánkódott a szakítás miatt. A boldog párkapcsolatok és barátságok megfértek egymás mellett, alkalmanként pedig a két dolog összefonódását sem vetettük meg egy forró éjszaka keretei között.

Vége

_____________________________
Szóval... A történet végére értünk. Utólag kicsit sajnálom, hogy ilyen rövidre terveztem, mert tudom, hogy sokan szerettétek ❤️

Remélem az egész sztori élvezhető volt, és meghozza a kedvetek ahhoz, hogy a régebbi vagy majd az új munkáimat is olvassátok!

Köszönök mindent, nagyon hálás vagyok a sok kommentért és szavazatért ❤️❤️