Megtörtént, de… Mi lesz ezután? Jelenleg nem volt tiszta a fejem, de úgy éreztem, hogy nem is akarok most ezen agyalni. Fáradtan hunytam le szemeimet, ahogy fejem ugyanúgy Hyunwoo mellkasán pihent, karjaimat teljesen dereka köré fontam. Ő is nagyon elcsendesedett… Csak hallgattam szívdobogását, egyre lassuló levegővételeit, miközben újra és újra libabőrös lettem lágy cirógatására. A másik páros halkan nevetve, kuncogva piszkálódott, játszadozott, hallottam néhány csókot is elcsattanni. Úgy tűnt, ők is egészen egymásra tudtak hangolódni, nem csak mi…

Körülbelül öt perc telt el így, de aztán Minhyuk nyavalyogni kezdett, arra panaszkodott, hogy ő már szívesen lezuhanyozna, természetesen az egész este ötletgazdája rögtön marasztalni kezdte, vele akart aludni.

- Feküdjek be közétek, vagy mi? – nevetett halkan, miközben teljesen ruhátlanul, kissé bicegve elindult a fürdőszoba felé, Hoseok derekát átkarolva kísérte be a helyiségbe.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, hallottuk a zár kattanását, így rögtön összenéztünk Hyunwooval. Somolyogva tápászkodtam fel az ágyról, elkezdtem összeszedegetni a holmimat, szeretőm azonnal a segítségemre sietett, miután belebújt ingébe, pont úgy adta fel rám a csipke alsóneműt, mint Minhyuk egy nappal ezelőtt. Széles vállaiba kapaszkodva hagytam, majd az ajkaimat összeszorítva pillantottam fel szemeibe. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy ilyen alkalom után hogy illik viselkedni a másikkal… Mármint, majd’ kiugrott a szívem a helyéről, már csak attól, hogy felvettük a szemkontaktust, legszívesebben ajakzsibbadásig csókoltam volna, ugyanakkor kezdett maga alá gyűrni a bűntudat is. Hisz… Mindketten foglaltak vagyunk... És ha ez nem lett volna elég indok a bizonytalanságomra, még az is kérdéseket vetett fel bennem, hogy Hyunwoo mit szeretne. Inkább hagytam, hogy ő tegyen lépéseket, mivel ha továbbra is gyengéd lesz velem, én százszázalékig biztosan nem fogom kényelmetlenül érezni magam.

- Szerintem… Hagyjuk őket kettesben – suttogta egy apró bólintással, az én szívem pedig kihagyott egy ütemet.

Hirtelen nem is tudtam mit mondani, meg sem fordult a fejemben, hogy így is alakulhat még ez a hajnal. Értelemszerűnek gondoltam, hogy én összeszedem magam, felmegyek a szobánkba, és Minhyuk is ezt fogja tenni, ha végzett a tisztálkodással, de… Ebben a verzióban jobban tetszett. Csak arról álmodoztam, hogy megtapasztaljam milyen Hyunwoo „párjaként” létezni néhány órácskára, ez pedig megvalósulni látszott. Nem bírtam visszafojtani izgatott mosolyomat, ezt látva megsimogatta derekamat, majd saját magát is rendbe tette egy kicsit, amíg én felvettem a nadrágomat és a cipőmet. Minhyuk hanyagul lehajított ruhadarabjai között megkerestem a lakosztályunk belépőkártyáját, majd szavak nélkül távoztunk.

Teljes csendben, szorosan egymás mellett sétálva haladtunk az eggyel magasabban lévő emelet felé, a lépcsőfokok megtételekor kissé még megremegtek a lábaim a hihetetlenül kielégítő aktus után, így Hyunwoo karjába karolva lépkedtem tovább egészen az ajtóig. Milyen magas volt hozzám képest… Kicsit izgultam, hogy milyen lesz vele kettesben, de ha ettől eltekintettem, jó érzéssel töltött el már csak az is, ha félszemmel ránéztem.

- Menjünk zuhanyozni, picúr – kezdte is kigombolni ingét útban a fürdőszoba felé, én pedig akaratom ellenére is szégyenlősen pirultam el. Pedig már… Mindent látott, nem volt miért zavarban lennem. – Természetesen, csak ha te is szeretnéd – mosolygott rám lágy tekintettel, miután első kijelentésére nem válaszoltam semmit, csak lefagytam egy kicsit.

- Igen, szeretném – reagáltam meghívására végül kicsit akadozva, majd miután felzárkóztam mellé, együtt mentünk be a helyiségbe.

Arra már rájöttem, hogy ez az álompasi valószínűleg nem a szavak embere, de ettől talán csak még vonzóbb volt a szemeimben. Véletlen lenne, hogy Minhyuk szöges ellentéte? Meglehet, hogy nem. Most egyébként nem is volt szükség szavakra, a kellemes hangulatvilágításban teljesen egymásra fókuszálva szabadultunk meg a másik ruháitól, amikor pedig utoljára a felsőmből bújtatott ki, és valósággal csillogó szemekkel nézett rajtam végig, majdnem megállt a légzésem is. A következő pillanatban beszálltunk a zuhany alá, egymással szembe fordulva engedtem meg a meleg vizet, pironkodva sütöttem le szemeimet. Még… Tisztálkodnom kellett volna odalent, tekintve, hogy nem használtunk óvszert, de nem voltam biztos benne, hogy ezt a műveletet előtte kéne elvégeznem.

- Hm. Olyan aranyos vagy – mosolyogtak még a szemei is, majd bármiféle további konzultálás nélkül zárt a karjai közé, hogy… Segítsen nekem ebben a kényes higiéniai kérdésben.

Egy pillanatra eltorzult arcom, ahogy megéreztem ujjait, de csak szorosan bújva hozzá, izmos hátába kapaszkodva vártam, hogy végezzen. Elmondhatatlanul hálás voltam érte. Egy ábrándos, hálás mosollyal emeltem fel fejemet, hogy szemeibe nézhessek, majd oldalra döntve fejemet közelítettem meg kívánatos ajkait, lágyan cuppantam rá alsó ajkára, egy kicsit megszívtam, aztán ujjaimat vizes tincsei közé vezettem. Most az erotika helyett sokkal inkább gyengédség jellemezte az ebből kialakuló csókunkat, és azt is, ahogy egymáshoz simult a vizes testünk. Nem akartam túlzottan sokáig ácsorogni a zuhany alatt, úgy éreztem, hogy a lábaim hamarosan felmondják a szolgálatot, így miután gyorsan megfürödtünk, ki is léptünk a kabin előtt lévő szőnyegre, szárítkoztunk, végül én köntösben, Hyunwoo pedig a csípője köré tekert törölközővel indultunk vissza a szobába.

- Annyira hihetetlen, hogy tényleg nekem adtad magad – vigyorodott el, nedves tincsei miatt még szívdöglesztőbben hatott az összkép.

- Olyan jó volt… - sóhajtottam fel megborzongva, ahogy visszagondoltam rá, miközben lehuppantam az ágyra, hajamat törölgetve nyújtottam ki lábaimat.

- Lehet kicsit beléd zúgtam – nevetett halkan, mintha nem mondta volna komolyan, de… Ki tudja mi az igazság? Lehet még ő sem… Talán pont annyira volt összezavarodva, mint én. Eközben a minibárból elővett egy behűtött ásványvizes palackot, felbontotta és a kezembe adta.

Bár mondani akartam erre valamit, belém rekesztette a szót azzal, hogy egyszerűen a lábaim elé ült le, lábfejemet ölébe véve kezdte masszírozni talpaimat. Szóval ilyen érzés az, ha törődnek valakivel, miután szédítően jól meg lett fektetve. Már komolyan majdnem könnyek szöktek a szemembe, de csak halkan nevetve dőltem neki az ágytámlának, a fejemet hátradöntve belekortyoltam a hűs vízbe. Életmentőnek hatott.

- Az nagyon gáz, ha én is beléd? Főleg ilyen kiszolgálás után – próbáltam én is elviccelni, de a szívem mélyén tisztában voltam vele, hogy még egy fájdalmas lelki dilemma előtt állunk, talán mind a négyen.

- Tudod, mi tetszik benned a legjobban? Hogy ilyen kicsi vagy – mosolyogtak még a szemei is, miközben áttért másik talpamra, olykor már vádlijaimat is megnyomkodta. Szavaira tágra nyíltak szemeim, kissé váratlanul ért, hogy ilyen nyíltan beszélt a méreteimről, éppen elvörösödve, összeszorított ajkakkal húztam be a nyakamat, amire rögtön védekezően emelte fel kezeit – Mármint a termeted. Hogy… Hozzám képest olyan aprónak tűnsz – pontosította magát, amire egy pillanatnyi hatásszünet után mindketten elnevettük magunkat.

- Már pont kezdtem átgondolni az egész életemet – csaptam homlokomra továbbra is kuncogva, amire hirtelen fogott rá bokáimra, játékosan húzott közelebb magához, így teljesen alá kerülve szemeztünk.

Látszott rajta, hogy mondani akart valamit, de végül nem tette, csak könyökeit fejem mellett letámasztva puszilt ajkaimra, majd miután gyorsan benedvesítette száját, falni kezdett engem. A kezdeti hevesség után csókcsatánk kezdett lelassulni, lustán cuppantak össze ajkaink.

- Köszönöm, hogy a tied lehetek. Még ha csak mára is – motyogtam már félálomban, hagytam, hogy felfektessen a párnára, majd miután a takarót is ránk terítette, szorosan zárt a karjai közé.

Én… Életemben először megtapasztalhatom, hogy milyen romantikusan összebújni alváshoz? Egész éjjel érezni valaki más testhőjét, közelről hallani a nyugodt szuszogását? El sem akartam hinni.

- Szép álmokat, Kihyunom – mormolta halkan fülem mellett, és bár nem láthattam, éreztem, hogy ajkait egy mosolyra húzta. A már csak azért is szándékosan használt birtokos jelzőre csak még szorosabban kezdtem ölelni, lábainkat is összefontam.

Az lehetett az utolsó gondolatom elalvás előtt, hogy most már biztos lehettem abban, Hyunwoo nem csak az ágyban tökéletes, de egy párkapcsolatban is az lehet. A tudatalattimban nagyon is féltékeny voltam Hoseokra, amiért ő már ennyi ideje átélhette ezt minden egyes nap. Nem akartam ezekkel a negatív dolgokkal elűzni az álmosságomat, így végül csak kikapcsoltam az agyam, mély álomba szenderültem.

Nem néztük az órát azóta, hogy négyen együtt szórakoztunk, így nem tudtam, hogy mennyit aludhattam, csak azt éreztem, hogy keveset. Persze, nem a biológiai órám ébresztett, hanem az, hogy a matracon lévő nyomás megszűnt, lassú lépteket hallottam. Nehézkesen nyitottam ki szemeimet, a másik oldalamra fordulva láttam meg, hogy Hyunwoo az erkélyen ácsorgott, a korlátnak támaszkodva nézte a felhős eget és a reggeli óceánt. Már csak arra libabőrös lettem, ahogy megláttam, hogy viszonylag feltámadt a szél, ő viszont csak alsónadrágban volt odakint. Egy halk nyöszörgés közben tápászkodtam fel ülőhelyzetbe, az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam. Alig múlt fél hat…
Ittam egy korty vizet, majd miután ujjaimmal megfésülgettem rendezetlen hajamat, a köntöst jobban összehúzva magamon csoszogtam ki hozzá.

- Hogy-hogy már ébren vagy? – kérdeztem rá óvatosan, hogy ne ijesszem meg, hátrapillantott rám, de nem szólt semmit, újra a végeláthatatlan óceán felé fordult. Láttam az arcán, hogy valami nem stimmelt, így szorosan mellé szegődtem, én is csak magam elé bámultam – Valami nem hagyott aludni, igaz? – szólaltam meg megint, kissé talán érzelemmentesnek tűnhettem, de… Nem volt túl jó előérzetem. Biztos voltam benne, hogy rossz érzéseket kezdett társítani a hajnalban történtekhez…

Csak hallgatott. A süvítő szél okozta hűvös korareggelen csak még nyomasztóbbnak hatott ez a szótlanság. Dideregve pillantottam rá, szemeit lehunyva szusszant egy nagyot, mintha jól esett volna neki, hogy a légáramlat pont az arcába fújt. Már éppen oda akartam bújni hozzá, hogy felmelegítsem, amikor kinyitotta szép barna szemeit, megköszörülte torkát.

- Nem aludtam. Sokat gondolkodtam inkább, és… Valamit el kell mondanom – ráncolta szemöldökeit, de én már annál a résznél megszeppentem, hogy nem is tudott pihenni egész idő alatt.

- Igen? – mosolyogtam rá bíztatóan, de ahogy összetalálkozott tekintetünk, akaratom ellenére is szomorkássá vált az arcom. Természetesen tudtam jól, hogy ez jót nem jelenthet, azért voltam elkeseredett.

- Hát… - sóhajtott fel, majd miután megrázta a fejét, folytatta – Amikor két napja először találkoztunk a bárban, és mondtad, hogy fotós vagy, este rákerestem a nevedre az interneten. Csak szerettem volna látni a munkáidat, mert… Terveim voltak veled. Tudod, én és Hoseok… Már régóta egy párt alkotunk, az utazás előtt pedig elhatároztam, hogy el fogom őt jegyezni. Meg akartalak kérni, hogy te örökítsd meg ezt a pillanatot – sütötte le a szemeit.

Ahogy hallgattam a mondanivalóját, úgy szorult el egyre jobban a torkom. Nagyon sok érzés kezdett kavarogni bennem. Bűntudatom volt, amiért megcsalta a párját velem, kegyetlenül féltékeny voltam, amiért már ennyire komolyra akarta fordítani a kapcsolatukat, kárörvendtem, amiért az eljegyzés már lehet, hogy nem opció többé. És még sorolhatnám. De összességében, a világ legrosszabb emberének éreztem magam. Lehajtott fejjel, az ajkaimat összeszorítva ácsorogtam mellette, mint egy rakás szerencsétlenség. Nem igazán tudtam, hogy erre mit illene mondanom, de végül inkább a szívemre hallgattam.

- Ha… Ezt tervezted, miért mentél bele a párcserébe? Gondolom, egész idő alatt ott lapult a bőröndödben a jegygyűrű – remegett meg hangom a túlcsorduló érzelmektől és a hidegtől.

- Szerintem nem szorul magyarázatra, hogy miért. Itt áll mellettem az ok – vakarta tarkóját zavarában.

- Ha tudtam volna… - kezdtem bele bocsánatkérésembe, de félbeszakított, felemeltem rá szemeimet, én is megtámaszkodtam a korláton.

- Ne is folytasd. Ketten kellettünk hozzá, és én határozottan tudtam a saját elképzeléseimről. Nem a te hibád – simította tenyerét a kézfejemre, gyengéden cirógatott.

- Most mihez akarsz kezdeni? – kérdeztem rá félénken, de őszintén, ha beleképzeltem magam a helyzetébe, én inkább ebben a szent pillanatban levetettem volna magam innen, csak ne kelljen megbántanom senkit.

- Vajon… Lehetne ugyanolyan a kapcsolatunk, mint ezelőtt? – tett fel egy költői kérdést, amire nyilván senki sem tudhatja a választ. – És ha lehetne, akarnám én azt egyáltalán? – sóhajtott fel gondterhelten, orrnyergét kezdte masszírozni. Nem voltam meglepődve azon, hogy már a feje is belefájdult.

Ezután hosszú csend ült ki közénk, ennek a semminek pedig a morajló óceán, a hullámok hangja adott háttérzajt. Valószínűleg nem tőlem várt megoldást, de azért én is agyalni kezdtem. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a leendő vőlegénye is mással bújt ágyba, aki pedig történetesen az én párom.

- Talán… Beszélnünk kéne Hoseokkal és Minhyukkal is, hogy tudjuk, ők mit gondolnak. Szörnyen érzem magam – csuklott el a hangom, mert már szinte a gyomrom is görcsbe rándult, ha elképzeltem, hogy milyen végkimenetele lehet a hibánknak.

- Két nap. Két nap alatt elérted, hogy meghazudtoljak két évet – pillantott rám egy halvány mosollyal az arcán, nagy tenyerét hátamra simította, lassú mozdulatokkal simogatott.

Ahogy ezt mondta… Akkor csapott arcba a valóság. Én „csak” egy öt hónapos kapcsolatot tettem kockára, de Hyunwoo… Két hosszú évet, amit már sosem kaphat vissza. Már egészen elsápadhattam, mert tekintete aggódóvá vált, derekamat átkarolva kísért vissza a szobába, ahogy visszadőltem a már kihűlt fekhelyemre, jéghideg tenyerével simogatni kezdte az arcomat, aztán szerencsére mondanom sem kellett, bebújt mellém a takaró alá.

- Mindent meg fogunk oldani, nem igaz? – döntötte homlokát az enyémnek, amire aprót bólintottam, a lehető legkisebbre összehúztam magam a takaró alatt, hogy minél hamarabb felmelegedjek.

- Pihenjünk még egy kicsit – mormoltam halkan, miután átölelt.

Én a koránkelés miatt voltam nagyon fáradt, Hyunwoo a virrasztástól és a sok-sok gondolkodástól, így percek alatt mindkettőnket elnyomott az álom. Hiába éreztem azt, hogy ez nem helyes, ami történik, annak ellenére, hogy mind a négyen beleegyeztünk, megint nagyon nyugtatóan hatott egy ilyen erős férfi karjaiban, biztonságban szunyókálni.

Néhány óra múlva a telefonom csengőhangjára riadtunk fel, még félálomban voltam, amikor fogadtam Minhyuk hívását, a fülemhez emeltem a készüléket.

- Jó reggelt álomszuszékok! Mindjárt tízóra, ha gyorsan elkészültök, talán még adnak nekünk reggelit a büfében – nevetgélt jókedvűen Minhyuk, a háttérben pedig egyértelműen Hoseok hangja hallatszott, arra következtettem, hogy valamit hülyéskedett neki telefonálás közben.

- Húsz perc múlva a földszinten? – kérdeztem álmosan, közben belegördültem Hyunwoo karjaiba, rá is csimpaszkodtam, mert… Semmi kedvem nem volt felkelni.

- Jól van, de azért próbáljatok meg sietni – kuncogott bele folyton.

Ahogy ezt hallgattam… Átértékeltem magamban pár dolgot. Minhyuk miért nem tud velem is ilyen jókedvű és aranyos lenni? És hogy van az, hogy Hyunwoo több törődést mutatott felém egy éjszaka alatt, mint ő az egész eddigi kapcsolatunk alatt? Ez így nincs rendjén…