- Lustaság most már aztán tényleg ideje lenne felkelned, mert el fogtok késni!- bökdösi az oldalamat Ash eredménytelenül.

- Adj még öt percet és vigyél be kocsival, akkor minden szuper lesz és nem kések el.- válaszolok neki nyöszörögve, miután megfordultam.

- Hogyne hercegnő! Nem gondolod, hogy egy kicsit ellenél kényeztetve?

- Ashton kérlek szépen!- folytatom a fáradt hisztimet.

- Első és utolsó alkalom, de már csak 3 perced maradt!

Forgolódok még egy keveset, majd felülök az ágyban és megtörölgetem a bagolylesőimet. Erőt veszek magamon- nagy szükség van rá- és előveszem az egyenruhát. Kis ideig nézegetem, egy undorral teli sóhajtás kíséretében felveszem. Megkeresem a táskám, kihalászom belőle az órarendemet és a mára szükséges könyvek nagy részét beleteszem. Az ajtón túlról egy kiabálós üzenetet kapok Luke- tól, hogy hozzak váltó cuccot ne ebben keljen még végig szenvedem a délutáni tanulást is- már ha kapunk valamit-. Miután minden rendben van a táskámmal megyek le a konyhába, ahol éppen Ash kap magára egy pólót, Luke eszik- ami viccesen néz ki, mert úgy próbál táplálkozni, hogy ne szórja le a fehér ingjét-. Ehhez a kétfős társasághoz csatlakozom. Előveszek egy csészét és megtöltöm kávéval, na meg egy kis tejjel. Az egyik polcról leveszem a müzlit, hozzá egy tálat meg egy kanalat, majd Lucas mellé ülők.

- Na, végre itt a mi kis hisztis hercegnőnk! Nem gondolod, hogy egy kicsivel laktatóbbat kellene enned? Nekem nehogy rosszul legyél!- kezdi testvéries vérszívással és folytatja az apáskodásával.

Néha zavar, hogy inkább apám szerepét tölti be, mintsem a bátyámét, de ebből tudom hogy szeret és törődik velem. Hihetetlenül sokat köszönhetek neki. Először is ott van az, hogy elhozott abból a pokolból és evvel minden kiváltságát elvesztette az anyagi gondok nélküli élethez. Neki fontosabb volt a húga biztonsága, mint az egyetem, sportkocsik, nyaralók, házak. Hát a mai világban nem tudom ki tud ezekre nemet mondani. Másodszor pedig hihetetlen, hogy a srácok itt lakhatnak. Most őszintén melyik apa vagy báty hagyná jóvá, hogy a tini lány a fiú barátaival éljen együtt? Ashton a legcsodálatosabb ember és nem csak az itt megemlített csekély lista miatt...

- Nem lesz semmi baj, ha meg még is Luke ott lesz egy szendviccsel.- gyerekesen Ash- re nyújtom a nyelvem.

- Inkább ne legyen semmi!- kócol össze, evvel eszembe jutatva, hogy meg kell fésülködnöm.

Gyorsan magamban tömöm a kaját és a fürdőbe megyek szétszedni a szénakazlat a fejemen. Fogat is mosok, ami egy kisebb kihívás ebben a rendetlenségben, azt hiszem nem ártana rendet rakni és nem csak itt. Meg is van az esti program, juhé! Utálok takarítani és a fiúk sem lelkesednek érte, ezért is egy disznóól az egész ház. Sietősre fogom a formát, mert a drágáim már várnak rám a kocsiba. Ash vezetési tempójával a húszperces gyalogutat megtesszük öt- tízperc alatt, így időbe beérünk.

- Örök hála bátyus, köszi a fuvart! Majd késő délután megyünk!- hajolok be az ablakon és adok egy puszit neki.

- Rendben. Viselkedjetek és befelé, mert elkéstek! Sziasztok!

- Szia!- köszönünk egyszerre.

Luke ma egészen csendes, nem tudom eldönteni, hogy ez adjon aggodalomra okot vagy csak szimplán korán van még neki. Egyenesen a biológia terem felé megyünk, ahol értelemszerűen az első óránk lesz. Szeretem ezt a tantárgyat, érdekes. Beülünk a helyünkre, ami az ablak melletti első pad. A többiek megszívták, mert Luke eléggé magas, de nekem muszáj elől ülnöm, mert nem látnék semmit.

A nap szokásosan telik, mindenhol fél zombi diákok mászkálnak, akik az egész szünetet lustálkodással, bulizással és délután kettőig alvással töltötték és most nem tudnak visszarázódni, de sajnos muszáj nekik, ahogyan nekünk is. Elfelejtettem már, milyen is az amikor egy szép időt megélt nő mesél a történelemről érthetetlenül, vagy hogy egyszerű matekfeladatot, hogy tudom túlbonyolítani és hogy Lucas mennyire otthonosan mozog a számok világában és mindig kisegít.

Éppen a büfé felé tartunk, hogy vegyünk valami ebédszerűséget. Ez utáni programunk az, hogy én elmegyek az író szakkörbe, na meg az iskolaújsághoz, Luke pedig a zeneterembe megy leadni az idei évi jelentkezését, aztán pedig megy a tortanetembe, ahol az év első kosárlabdaedzésének a megbeszélése lesz.

- Meddig tartanak az írós dolgaid?- kérdez rá, miközben elhagyjuk a nyüzsgő étkezőt.

- Um, nagyjából háromig.- gondolkodom el.- Neked meddig tart az edzésed?

- Félnégyig. Ugye megvársz?- állunk meg a folyós végén, mert nem egyfelé lesznek az óráink.

- Gondoltam elmegyek egyedül hozzátok, apuddal megbeszélem az élet nagy dolgait, míg anyuddal főzünk valamit.- forgatom meg a szemem.- Hol várjalak?

- De vicces valaki. Kint a tornateremnél?

- Tudom.- nyújtom ki a nyelvem egy kacsintás kíséretében.- Rendben, ott várlak.

- Ezt megbeszéltük, addig is szia.- indul el.

- Hé!- szólok utána, mire vissza is fordul.- Egy ölelést sem kapok?- nézek rá kiskutya szemekkel.

Nevetve és fejingatva karol át, majd rövididő után ismét elköszönünk egymástól. Elindulok a 210-es terem felé, mert szokás szerint ott lesz az írás szakkör. Nem nagy létszám szokott összejönni, de nem is gond, így hangulatosabb. Amint belépek a terembe jó pár ismerős arcot látok meg, de friss husik is vannak. A tanár rövidesen utánam érkezik meg. Elmondja a szokásos év eleji dolgokat, hogy ez hogyan is zajlik nálunk. Heti egy óránk van, ami közös megegyezés alapján keddenként lesz. Kiadja az első feladatot, majd utunkra enged. Az iskolaújságot is az ő felügyelete mellett végezzük, szóval nem kések el arról a megbeszélésről sem. Az itteni emberek már változatosabbak, van három fényképészünk, két riporterünk, három írónk, és két szerkesztőnk. Persze tartalékosok és gólyák is vannak, de általában ennyi ember dolgozik egy heti újságon. Cameron a sportrovatot készíti, Aaron és én pedig megosztásban foglakozunk a maradék témával. Csütörtökönként lesznek a megbeszélések. Tanár úr hihetetlenül buzgó, így már ki is adja a feladatokat. Cameron- nak a sportolási lehetőségekről és iskolai eredményekről kell cikket írnia, nekünk pedig a szakkörökről, rendezvényekről. Chatrine és Madison- riporterek- megkapják a szakkör oktatok faggatását pár diákéval, a három fotósnak értelemszerűen megkell jelennie mindenhol. Amint lezárul a tajtékoztatás már mehetünk is. Az idő picit túl szaladt három órán, de így kevesebbet kell várom. Utam a mosdóba vezet, hogy át tudjak öltözni. Hihetetlenül jól esik egy szaggatott csőfarmerben, fekete pólóban és egy ingben lenni végre. Az élet apró örömei. A megbeszélt helyre megyek és felülülök az ott lévő korlátra, zsebemből előhalászom a fülhallgatómat és a telefonomat. Megkeresem a Reckless Love-tól a Night On Fire című számot és a lehető leghangosabban kezdek bele a hallgatásába. Nagyon elmerülők a zene világában, mert nem veszem észre, hogy végeztek a fiúk az edzéssel, csak mikor Luke liheg előttem. Kiveszem a fülemből a fülhallgatót.

- Szia!- mosolyog rám.- Látom nem is hiányoztam.

- Szia! Hülye vagy, de megszoktam már ne aggódj. Mitől vagy tiszta víz? Nem az volt, hogy csak megbeszélésetek lesz?- nézek rá eléggé furcsán.

- Úgy volt, csak meggondolta magát és megfutatott minket, hogy lássa mennyit romlott a teljesítményünk ilyen téren a szünet alatt. Nem akarsz lejönni onnét?- lép egy picit közelebb hozzám.

- Eltaláltad!- kezeimet vállára teszem.- Megfogsz fázni!- húzom a fejére a kapucniját.

- Kis aggodalmas!- egy sunyi arckifejezés fut át az arcán.

Kérdőn nézek rá, de nem hajlandó semmit sem monda csak mosolyog... Jesszusom, ez tervez valamit, ne, ne, ne! Észreveszi, hogy egy icipicit kétségbe esetem, de csak kinevet. Durcásan összefonom magam előtt a karjaimat. És végre kibújik a szög a zsákból, mit is szeretne az én drágaságom! Puha, rózsaszín ajkait az enyémekre illeszti és megcsókol. Jóleső borzongás fut át az egész testemen és egy jókora boldogsághormon csomag robban szét bennem. Hát ezt nem így képzeltem el, de ez sokkal jobb a vártnál.

- Azt ugye tudod, hogy simán lebukhattunk volna?- szólalok meg egy kis idő után, mikorra már rendbe tettem a gondolataimat.

- De nem buktunk le vészmadaram.- kacsint rám.

A rám ragadt vigyorral „leugrok" a vasszerkezetről, meg fogom Luke kezét és húzni kezdem magam után.

A tanulást mondhatni gyorsan lezavarjuk, párszor átolvassuk a biológia vázlatot és a történelem könyvet, megírjuk a matek házit és már megyünk is haza.

- Srácok gyertek a nappaliba!- kiáltom el magam, amint belépünk a házba.

Most fog az a rész következni, hogy miután elmondom a tervemet mindenki csodásabbnál csodásabb dolgokat fog gondolni rólam, de hát ez van. Nagy nehezen mindenki megtalálja a gyülekezési pontot. Egy nagy sóhajtással kezdek bele:

- Na, babáim ez nem fog tetszeni de muszáj. Amint látjátok a ház romokban áll, és nem szeretném ha egy madárpók család beköltőzne, vagy a penész ellepjen minket és még sorolhatnám, szóval takarítanunk kell. Az egész házon végig kell mennünk. Arra gondoltam, hogy Ashton megcsinálja a fürdőt és a mosókonyhát...

- Ez a köszönet, hogy elvittelek ma? Kösz húgi, én is szeretlek.

- Oké kipufogtad magad, akkor folytatom is. Michael és Calum tiétek a nappali, Lucas te pedig jössz velem és megcsináljuk a konyhát és a felső folyosót. Ha mindenki kész, együtt megyünk le az alaksorba és ott is rendet teszünk. Kérdés?

Mindenki nemlegesen megingatja a fejét és indul a dolgára.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Ismételten megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a csillagokat, szóval köszönöm. Pár dolgot szeretnék közölni. Kezdjük avval hogy jellen pillanatban 10 fejezet van elkezdve a gépemen- nagyjából negyede van kész- és amint látjátok a 9. fejezet első fele került fel ma-, gondolom evvel letudjátok vonni a következtetés, hogy nemsokára befigyelhet az az opció is hogy bizonytalan időközönkén fogok publikálni. Fogalmam nincs, hogyan tudok haladni az írással, úgy hogy az viszonylag "minőségi" legyen és ne valami összecsapot vacak- jelzem ez majd 9. fejezet végén tükröződhet, de igyekszem majd kijavítani-. Ahogyan az időm engedi és van ihletem írok és próbálok vele haladni, de érettségi előtt állok és rá kéne vennem magam a tanulásra. :D Egy szónak is száz a vége, igyekezni fogok, hogy ne szakítsam meg a rendszerességet! :) Remélem tettszett minden eddigi kitett fejezet és a következők is tetszeni fognak! És tényleg köszönök minden egyes, csillagot, feliratkozást,  megnyitást (elhagytuk a 900-at :3 <3), KÖSZÖNÖM! <3 :D

Puszi: DoDurville