*

- Calum oda adod a piros ingedet?- nyitok be hozzá, éppen félmeztelenül áll a szekrény előtt.

- Aham. De segíts, mit vegyek fel?

Elkezdem nézegetni a cuccait, végül egy szaggatott pólószerűséget adok a kezébe. Visszamászok az inggel a szobámba. Egy farmer hosszúnacit, egy fekete melltartószerű topot, rá az inget és a fekete bőrdzsekimet veszem fel, cipőként pedig a megszokott tornacsukát. Kisebb kiakadást okozok a fiúk körében evvel a szerelésemmel.

- Evvel az erővel a rózsaszínben is jöhetnél!- kezd el méltatlankodni Lucas.- Vagy azt a piros szépséget is megvehetted volna!

- Rózsaszín az a tiéd.- kacsintok rá.- Most mi bajod van evvel?- mutatok végig magamon.

- Semmi...

Kocsiba ülünk Ash vezet most és megegyezett Luke-kal, hogy visszafelé ő fog. Michael ül mellé, hogy navigálni tudjon, mi hárman pedig hátra ülünk. Általában színes hajú barátunk megkér minket, hogy nyújtsuk előre a kezünket és egy sárga karszalagot rak mindegyünk kezére.

Egy fesztivál szerűségen vagyunk. Amikor meglátom a plakáton a neveket hitetlenkedve nézek Mike-ra, mire elégedetten mosolyog. Gyors bekapcsolom a netem felmászom twittere és pötyögni kezdek: @Michael5SOS nem hiszem el! Kíváncsian várom mi lesz még ebből.

Emelet kapok egy értesítőt, amit gyors megnyitok. Tegnapi hülyefejes képemet tette ki Luke. @DoDurville hát így adjam oda a telefonomat? #sexyéselőnyösfej. Most nyugiban hagyom a dolgokat, kikapcsolom a netet és visszarakom a telefont a zsebembe. A koncertek kezdetén eléggé távol állunk, de ettől függetlenül jól elugrálunk.

- Valaki nem szeretne a nyakába venni? Nem látok semmit.

- Luke a legmagasabb.- szólal meg a lehető leggyorsabban Calum.

A szőkére nézek, aki felkészül arra hogy felvegyen. Jó pár számon át képes a súlyomat tartani.

- Halljátok mi most Calum-mal elmegyünk sörözni, kettőkor találkozunk a kocsinál, ha bármi változás van hívjuk egymást! A húgomra meg vigyázzatok!- jelenti ki a dolgokat Ashton, amire mi egy okéval reagálunk.

Amint elmennek nem szenvedtettem tovább Luke-ot és leszállok a nyakából. Maga elé húz, karjait pedig derekam köré fonja.

- Mit csinálsz Hemmo?

- Vigyázok rád.

Rá hagyom, mert így pont jó. Pár szám után feljön a konferáló csaj és egy kis bevezető után kimondja a You Me At Six banda nevet- mostanában rákkattantam a zenéjükre és ezt mindenki tudja-, Mike evvel egy időben fogja meg a kezem és kezd húzni bele a tömegbe, még időben Lukey után tudok nyúlni, hogy ne veszítsük el. Clifford valóságos tankként tör előre, mire szinte az első sorba kerülünk. Hemmo felveszi a „védelmező" pózt.

Már csak egy banda van hátra, de ahhoz nincs kedvünk, Mikey ekkor megint húzni kezd maga után. Lepacsizik az egyik biztonságőrrel megköszöni a belépőket és a színfalak közé megyünk. Felveti a „vadásszunk bandákra és csináljunk közös képeket" játékötletet, ami ellen nincs is kifogásom.

Ez egy felejthetetlen élmény.

* Augusztus 30*

Péntek van, a szünetből hátralévő utolsó péntekünk. Szerencsére mindenkinek szabadnapja van, így a szokásos dolgok idén sem kerülnek elmaradásra. Napi tervünk: állatkert, itthon kulturált kereteken belül buli.

Szokatlan módon hatalmas mosollyal ébredek, az az érzésem van, hogy ez a nap különleges lesz valamiért. Pizsamában- jelen állás szerint Mikey egyik pólójában és egy rövidnaciban- vonulok a konyhába. Gondolkozóba esek mivel is kezdjem, úgy látszik a szívrohammal, ugyanis a drága bátyám megijeszt.

- Jó reggelt húgi! Hogy aludtál? Jössz futni?- teljesen fel van pörögve, úgy látszik ez most valami családi hülyeség.

- Jó reggelt bátyus! Remekül, köszi! Te? Persze, mi veszteni valóm van.

Így ahogy vagyok rám erőlteti a cipőt, nem hagy átöltözni, mert állítása szerint akkor délig se indulunk el. Nagyon jól esik ez a kis testmozgás, csak tudnám miért. Nem sokáig futkorászunk, mert én hamar kifáradok. Utca közepétől a házunkig versenyt futunk, mondanom se kell csúnyán alul maradok. Ashton lefoglalja a fürdőt, úgyhogy nekem így kell reggelit készítenem. Megnézem mit tudnék csinálni, mondjuk lusta vagyok, így marad a pirítós és a kávé. Áram alá helyezem a kenyérpirítót és türelmesen várom, hogy jelezzen készen van.

- Öhm, nem akarok beleszólni, de nem kéne bele kenyeret is rakni? Mellesleg, hé ez az én pólóm!- ijeszt meg Mikey, mert elvoltam a gondolataimmal.

- Hát, nem ártana bele. Köszi, hogy szóltál! Igen, tudom és? Megszokhattátok már! Befejezed légyszi, ki kell rugdosnom Ash-t a fürdőből, mert én is szeretnék menni.

- Kivételes alkalom, de jössz egyel! Na futás!- mosolyodik el.

Először a szobámba megyek kiválasztani az aznapi szerelésemet: enyhén szaggatott nadrág, Reckless Love-os póló.

- Ash kifelé, nem vagy te menyasszony, hogy ennyi idő kelljen neked!- ütöm a fürdőszoba ajtaját.

- Jó reggelt méregzsák!- jön oda Luke mosolyogva.

- Neked is Pikachu!- viszonzom a mosolyt és megkapom a szokásos reggeli ölelésem.

Bátyám nagy nehezen kijön, én meg nagy boldogan veszem át a helyét. Gyorsabban végzek, mint Ő, majd csatlakozom a táplálkozó bandához. Evés után mindenki elmegy készülődni. Ugye mi már Ashton-nal készen vagyunk, de azért elrángatom, hogy vasalja ki a hajamat. Segítőkész, így örömmel megteszi. Nem nagy időigényes művelt, hamar megvagyunk vele.

Az állatkert jóval közelebb van, mint a vidámpark, viszont magunkból kiindulva visszafelé fáradtak leszünk, így inkább kocsival megyünk...

Megvesszük a belépőnket és áthaladunk a nagy elefántos kapun. Rögtön jobbra van egy állvány, ami az állatkert térképe van prospektusokra nyomva. Leveszünk egyet és kialakítjuk az utunkat. Meglepő módon teljesen normálisan zajlik le ez a túra, senki nem csinál semmi rosszaságot, csak élvezzük hogy kint vagyunk a szabadban és körülöttünk olyan állatok vannak, amivel nem mindennap találkozunk. Rengeteg időt töltünk el reggel tizenegytől háromig vagyunk itt. Elindulunk haza, de teszünk kitérőt egy közép-árkategóriás kínai éterembe, hogy meglegyen az ebédünk is.

Amint haza érünk elkezdünk készülődni a „bulira". Levisszük az alaksorba a kisasztalt, köré öt széket. A lent lévő dohányzóasztalra poharakat teszünk és nasit... már ha lenne.

- Gyerekek, azt hiszem elfelejtettük a nasit és az üdítőket!- vakarja meg a tarkóját Calum.- Do, Luke elugranátok a boltba és hoznátok valamit?

Igazából nincs választási lehetőségünk, de nem is akarunk ellenkezni, fogjuk magunkat és elindulunk profitot termelni a kisboltba. Két üveg Coca- Cola és egy-egy üveg mentes és savas víz, tíz zacskó chips, öt tábla csoki és még egy-két ilyen olyan nassolni való talál gazdára. Az eladó kicsit néz ránk hülyén, nem tudom mi zajlik le a fejében, de biztos jót nevetnénk a gondolatain. Luke cipelni a nyolc liter szomjoltott, értelemszerűen én meg a többit.

- Hadseregnek vásároltatok?- kérdezi Ashton.

- El fog fogyni, ne aggódj! Itt van nekünk Michael és Luke!- helyeslően bólint és evvel le is zárul a kaja körüli téma.

Hosszas gondolkodás után, hogy mit is csináljunk először, az kapja a legtöbb szavazatott, hogy játszanak egy kicsit. Négy- öt feldolgozással csinálnak hangulatot, majd leülünk kérdez- feleleket játszani. Szokás szerint üveggel játsszuk, akinél meg áll a kupak az válaszol. Kezdetben nyugodt, átlagos kérdések hangzanak el, pl: Várod már a sulit?

- Michael, miért vagy ilyen antiszociális?- kérdező Calum.

- Nem vagyok az! Igaz furcsa vagyok, de nem antiszociális, ha az lennék nem itt ülnék és játszanák veletek!- mondja, teljesen jogosan.

Megpörgeti az üveget, ami megáll Ashton-on.

- Egyáltalán nem tartod a kapcsolatod a szüleiddel?- gyorsan szája elé kap, mert rájön, hogy ez tabu téma.

Calum egyből rám kapja a tekintetét, és fellélegez, mikor semmi nyugtalanságra adó okot nem talál rajtam.

- Egyáltalán nem! És hagyjuk ezt, oké?!- megpörgeti az üveget, ami Luke-ot választja.

- Lukey, hogy állsz avval a bizonyos lánnyal? Kis információt róla!- húzza ravasz mosolyra száját a bátyám.

Ne, nem akarom hallani!

- Ezt hagyjuk! Majd megtudjátok, ha eljön az ideje...

Innentől már nem igen van ehhez hangulatunk, kifogyunk a kérdésekből. Úgy döntünk csocsózni fogunk. Luke jelezte, hogy felmegy, de mindjárt jön. Addig mi elkezdtünk játszani, de húsz perc után még mindig sehol nincs.

- Srácok megnézem mi van Luke-kal, addig tegyetek fel valami zenét!

Választ nem várva indulok el. Megnézem a szobájába, a konyhába, de sehol nincs, majd kint a lépcsőn ülve megpillantom. Szomorú a testtartása, ne már utálom ha szomorú, akkor mindig a sírhatnék jön rám. Eltolom az üvegajtót, leülök mellé és átölelem.

- Mi a baj? A lány? Kérlek, ne legyél szomorú!

Rám néz, szemei csillognak, sóhajt egyet majd feláll és felhúz engem is. Eltávolodik az ajtótól és biccen, hogy kövessem.

- Ha úgy vesszük igen, a lány. Utálom magam, hogy képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet, hogy ennyire félek a visszautasítástól! Nincs merszem beszélni neki, arról mit vált ki belőlem.

- Ismerem a lányt? Sulinkba jár? Ha gondolod segítek, ha tudok!- istenem ez fáj, nagyon!

- Feltehetőleg ismered, oda.

- Van egy ötletem, hétfőn megkeressük és beszélsz vele. Szerintem nincs olyan épeszű lány aki visszautasítana. Tudom, nem lesz egyszerű, mert én sem merem, de te más vagy mint én, neked menni fog!- mosolyt erőltetek magamra.

Nagyon szar érzés, hogy ezt kell csinálnom, de még mindig jobb, mintha szomorú lenne. Inkább legyen boldog mással, mintsem szenvedjen.

- Oké megpróbálom, köszi. Ez azt jelenti, hogy neked is van valaki?- furcsán néz rám és megáll.

- Nem nincs...- egy hazug sóhaj hagyja el a számat.- Bemegyünk vagy maradjunk?- második mellet dönt így maradunk.