Sziasztok! Elnézést, hogy csak most hozom a részt, de technikai gondjaim akadtak! Sikeresen megoldottam- amint az látszik-. Ezúttal szeretném megköszönni, hogy olvassátok a történetet és a 47 szavazatott. Nem is jártatom tovább a számat, jó olvasást!

________________________________________

Tizenhatodikán felhívtam Luke-ot és felköszöntöttem- nem bírtam ki- és megbeszéltük mikorra mennyek.

Hiányzik már Liz, Andy, Ben na és Jake-ről nem is beszélve, remélem Ők is ott lesznek. Tíz óra van, dél körül kellene érkeznem gyalog jó félórányira van, szóval készülődnöm kéne. Beállok a szekrény elé és gondolkodni kezdek mit is vegyek fel. Az biztos tornacipőt húzok! Szerintem itt az ideje, hogy lecseréljem a csőfarmert. Egy meglapuló fekete combközépig érő csőruhát választok hozzá- valahol ezt is el kell kezdeni- hozzá veszem még a szürkésfekete mellényt, aminek a vállai szaggatottak és a hátulján a Def Leppard bandanév szerepel! Lehet hülyén néz ki, de nekem most ehhez van kedvem. Megkeresem Calum-ot és a lelkére kötöm, hogy 7-re minden legyen kész, nem baj ha mi késünk. Ebből annyit fogott fel, hogy „Hé, rajtad ruha van? Csini húgi!" Még egyszer elismétlem neki az összes fontos dolgot és elindulok.

*

Csengetek és várom, hogy valaki beengedjen.

- Szia!- mosolyog az ajtóból Jack.- Ne csináld!- figyelmeztet, de már készül.

- Szia!- ugrok a nyakába és úgy ölelem át, amit viszonoz.

Kiskorom óta ezt csinálom vele.

- Öcsi, csomagod jött!- indul el velem.- Te kismajom, pedig hiányoztál!- tesz le.

Jack egy picit arrébb áll, nem értem. Gyorsan kapok választ, amint egy nagy lendületű ölelést kapok hátulról. Bemegyünk ahol Liz teszi le az utolsó terítéket.

- Szia Lizzy, hiányoztál!- adok neki két puszit és megölelem, amit természetesen viszonoz.

- Szia Do! Te is, örülök, hogy itt vagy!

Maradék két fiút is hasonló képen üdvözlőm, majd leülünk ebédelni. Nyami, Luke anyukájánál senki nem főz jobban! Kaja után kimegyünk a kertbe beszélgetni. Molly azonnal rohan- a maga öreges tempójában- Luke-hoz, aki simogatni kezdi és beszél is hozzá.

- Jó kislány!- gügyög neki és a füle mögött simogatja.- Ugye emlékszel még Do-ra?... Hát persze, hogy emlékszel!- én is simogatni kezdem a kutyust.

A négylábú barátunk élvezi a helyzetet, ugyanis a hátára fekszik, célzás, hogy a pociját is simogassuk meg. Annyira szeretjük ezt a kutyust! Nagyjából három éves korunk óta meg van, sokat játszottunk vele... Nagy nehezen otthagyjuk Molly-t és csatlakozunk a többiekhez. Andy éppen a múlt heti motoros kalandját meséli.

- Anyu, Do-val most elmegyünk egy picit sétálni, de még jövünk vissza.- szólal meg hírtelen, olyan félórával később.

- Uh!- kezdik Luke piszkálását egyszerre a bátyai.

Szokásos szemöldökhúzogatás és a tipikus mosoly.

- Rendben, vigyázzatok!

Felállunk és menetközben egy-egy gyenge fejre csapást kapnak tőlünk.

- Gyere, előbb bemegyünk a szobámba!

Követem, fogalmam nincs mit akar. Szekrényből elővesz egy szépen összehajtogatott- méretes- ruhakupacot és a kezembe nyomja, hogy tegyem bele a táskájába. Nem értem, de csinálom. Felkapja még a telefonját és az akusztikus gitárját. Milyen sétát akar ez? Költözik, amiről én nem tudnék? Elveszi a táskát tőlem, kinyitja az ajtót és előre enged.

- Öhm... még is hova akarsz így sétálni?- kérdezem meg végül.

- Le a partra, régen voltunk. És mielőtt megkérdeznéd minek a gitár válaszolok: mert zenélhetnékem van.

- Látom túl vagy pörögve. Oka?

- Aha, még szép! Csak örülök, hogy itt vagy, hiányzott a hülye fejed!- öleli át a vállam és összekócol.

- Képzelem.- forgatom meg a szemem.- Ösvény felé vagy a másik irányba?

- Egyértelmű, nem? Ösvény.

Az vezet a titkos helyünkhöz. Egy közepes-kinek mi a közepes- szikla a parton, amit máshonnét nem közelíthető meg, legalábbis tudtom szerint. Az útmentén hírtelen van egy kisebb famentes hely: itt kell lefordulnunk, majd balra mennünk. Néhol picit le kell buknunk, hogy ne üssük meg magunkat.

- Hölgyem.- játssza az udvarias férfit.

Utat csinál a sziklához, picit megnőtt a bokor. Amíg Ő tartja a felhúzott ágat addig Én átmászom. Át adogatja a cuccokat, majd megfogom neki a növényt, hogy át tudjon jutni Ő is. Felveszi a gitárt és szembe ül velem, a hangszert az ölében helyezi el.

- Régen jártunk erre, már hiányzott ez a hely, a szép sok emlék.- mosolyodom el ahogyan eszembe jut néhány.

- Jaj, ne is mond!- kezd el nevetni.- Emlékszel amikor azon voltam, hogy kaviccsal beletaláljak a tengerbe, helyette pedig egy magasra felkontyolt hajú nőnek a hajába dobtam bele?

- Erre ne emlékeznék?! És a köpő verseny? Azt hitte szegény szerencsétlen, hogy lepisilte egy madár.- soroljuk az élményeket.

Mikor megunjuk a nosztalgiázást, elkezdi behangolni a gitárját. Olyan jó nézni ahogyan elmerülnek a hangszereikben- a többi srácot is.

- Kívánság műsor van! Mit játsszak?

- Ümmm...

- Várj meg van!

„A drop in the ocean,

Egy csepp az óceánban,

A change in the weather,

Egy változás az időjárásban,

I was praying that you and me might end up together.

Azért imádkoztam, hogy mi ketten talán együtt végezzük.

It's like wishing for rain as I stand in the desert,

Olyan mintha esőért imádkoznék a sivatagban,

But I'm holding you closer than most,

De közelebb érezlek magamhoz, mint valaha,

'Cause you are my heaven.

Mert te vagy a mennyországom.

I don't wanna waste the weekend,

Nem akarom elpazarolni a hétvégét,

If you don't love me, pretend

Ha nem szeretsz, tettesd

A few more hours, then it's time to go.

Még egy pár óráig, majd ideje menni.

As my train rolls down the East Coast,

Ahogy a vonatom zakatol a keleti parton,

I wonder how you'll keep warm.

Azon tűnődőm, hogy fogsz felmelegedni.

It's too late to cry, too broken to move on.

Túl késő sírni, túl összetört vagy tovább lépni.

And still I can't let you be,

És még mindig nem tudlak elengedni,

Most nights I hardly sleep.

A legtöbb este alig alszom.

Don't take what you don't need from me.

Ne vedd el, amire nincs szükséged tőlem.

It's just a drop in the ocean,

Ez csak egy csepp az óceánban,

A change in the weather,

Egy változás az időjárásban,

I was praying that you and me might end up together.

Azért imádkoztam, hogy mi ketten talán együtt végezzük.

It's like wishing for rain as I stand in the desert,

Olyan mintha esőért imádkoznék a sivatagban,

But I'm holding you closer than most,

De közelebb érezlek magamhoz, mint valaha,

'Cause you are my heaven.

Mert te vagy a mennyországom.

Misplaced trust and old friends,

Rossz emberekbe vetett bizalom és régi barátok,

Never counting regrets,

Nem számolom a megbánásokat,

By the grace of God, I do not rest at all.

Isten kegyelméből, sosem pihenek.

New England as the leaves change;

Ahogy Új-Angliában a levelek megváltoznak;

The last excuse that I'll claim,

Csak egy utolsó kifogást hozok fel,

I was a boy who loved a woman like a little girl.

Egy kisfiú voltam, aki úgy szeretett egy nőt, mint egy kislány.

And still I can't let you be,

És még mindig nem tudlak elengedni,

Most nights I hardly sleep.

A legtöbb este alig alszom.

Don't take what you don't need from me.

Ne vedd el, amire nincs szükséged tőlem.

It's just a drop in the ocean,

Ez csak egy csepp az óceánban,

A change in the weather,

Egy változás az időjárásban,

I was praying that you and me might end up together.

Azért imádkoztam, hogy mi ketten talán együtt végezzük

It's like wishing for rain as I stand in the desert, .

Olyan mintha esőért imádkoznék a sivatagban,

But I'm holding you closer than most,

De közelebb érezlek magamhoz, mint valaha,

'Cause you are my

Mert te vagy a

Heaven doesn't seem far away anymore no no.

A mennyország nem tűnik olyan távolinak többé, nem nem.

Heaven doesn't seem far away.

A mennyország nem tűnik olyan távolinak.

Heaven doesn't seem far away anymore no no.

A mennyország nem tűnik olyan távolinak többé, nem nem.

Heaven doesn't seem far away.

A mennyország nem tűnik olyan távolinak.

A drop in the ocean,

Egy csepp az óceánban,

A change in the weather,

Egy változás az időjárásban,

I was praying that you and me might end up together.

Azért imádkoztam, hogy mi ketten talán együtt végezzük.

It's like wishing for rain as I stand in the desert,

Olyan mintha esőért imádkoznék a sivatagban,

But I'm holding you closer than most,

De közelebb érezlek magamhoz, mint valaha,

'Cause you are my heaven.

Mert te vagy a mennyországom.

You are my heaven"

Te vagy a mennyországom

/Ron Pope- Drop in the ocean/

- Luke ez rohadt szép volt! Tehetséges vagy, nagyon! Imádom, mikor énekelsz és gitározol! Olyan más vagy, jó értelemben. Jó lenne, ha nekem is lenne ilyen képességem, hogy kifejezzem magam zenével. Ugye gondolatban annak énekelted, aki bejön neked?

- Köszi!- mosolyodik el.- Miért, próbáltad már? Ha gondolod, mutatok pár dolgot. Igen, neki!- mosolyodik el még jobban.

Hirtelen rosszérzés fog el. Ezt nem lehet semmihez hasonlítani! Talán ehhez van legközelebb: halálos keveréke a keserűségnek, a szomorúságnak, az önértékelési problémának, a csalódottságnak.

- Úgysem menne, kár lenne erőltetni!- szólalok meg párperc után halkan.

- Mi a baj? Ne hazudj!

- Csak az én problémám, nem akarom, hogy tud. Kérlek hagyjuk ezt. Jól leszek, ígérem!

- Tudd, nem szívesen de rád hagyom. Viszont azt nem, hogy nem próbálod meg!- nyomja a kezembe a hangszert.

Annyira lelkesen kezd magyarázni, hogy nincs szívem leállítani. Mire két akkordot „megtanít" egészen jó kedvem lesz.

- Na látod, nem vagy reménytelen, legalábbis nem annyira, mint gondolod. Lemegyünk?

- Ahhoz körbe kéne kerülni.- húzom el a számat.

- Vagy leugrunk?!

- És ha kitörőd a nyakad? Egy halott Luke-kal nem sokra megyek. Különben sem szeretném végignézni a halálod!

- Ne parázz már! Nem lesz semmi bajom, nem olyan magas. Én most leugrom, azután ledobod a cuccokat végül te ugrasz.

- Meg még mit nem!

Basszus ez tényleg leugrik. Ahogy elrugaszkodik a széléről én automatikusan síkitok egyet. Nagyon megijeszt. Biztonságosan a széléhez megyek és megnézem jól van-e.

- Nyugi jól vagyok! Dobd a csomagokat.

Egy szerencséje van, hogy nem tudok célozni- mérgemben a cuccokat dobálom hozzá-, nem találom el se a táskával se a gitárral, de elkapta őket.

- Na most te ugrasz hercegnőm!

- Nem Luke, én biztos nem fogok oda ugrani, meghalok!

- Ne aggódj elkaplak, bízz bennem!

Két percig nézem ahogyan széttárt karokkal áll oda len.

- Biztos, hogy elkapsz?

- Száz százalék! Nem mondanám, ha nem így lenne. Gyere!

Nagy erőt veszek magamon, elrugaszkodom és a karjában végzem.

- Te hülye köcsög! Rohadj meg! Többet ilyent ne merj!- csapkodom a mellkasát, aztán szorosan átölelem.- Nagyon megijesztettél.- motyogom.

- Sajnálom, nem akartam. Mindenki rendben van, nyugi. Ne idegesítsd magad ezen. Oké? Most mit csináljunk?- tesz le.

- Oké. Uh, tényleg megkérdezted, hogy költözhetsz-e?- nézek rá reménykedve.

- Igen, de van pár dolog, amit be kell tartanom, hogy mehessek. Például heti minimum egy látogatás, és ha elkezdődik a suli, akkor az itthon tanulást, de ha kész vagyok mehetek.

- Amúgy is mindig nálatok tanulunk- jegyzem meg.- Annyira örülök, hogy beköltözöl! Amúgy jössz most velem vissza ugye?- lelkesedek be.

- Elhiheted én is nagyon! Igen, úgy beszéltük meg anyuval. Maradjunk még vagy mennyünk?

- Ha már lekellet ugranom, akkor azért maradhatnánk egy kicsit. Valami van a táskában amire tudunk ülni?

- Jó, igaz!- kezd el kutakodni a táskában, végül talál egy törölközőt és leteríti.- Amúgy hogy-hogy ruhában vagy? Iszonyatosan jól áll.- ha bunkó lennék most beszólnék neki, de csak pirulok.

- Ehhez volt kedvem, de már megbántam. Kényelmetlen, kiszolgáltatottnak érzem magam benne, nem az én stílusom.

- Az meglehet, de így is tetszel!- kell pár perc, mire reagálok.

- Mi van?- ennyit tudok kinyögni tagoltan.

- Mit kombinálsz? Én haverom vagy, csúnyákkal nem barátkozom. tudhatnád!- kezd el poénkodni.

Persze, mit is gondoltam...

- Tudom hát! Mario-zol majd velem?- kezdem a nyaggatását.

- Te kis kocka! Persze.

Elkezdünk piros pacsizni, közben jelentéktelen dolgokról beszélgetünk, majd úgy döntünk elindulunk vissza...