- Szerdán havazni fog szerinted?

- Te hülye! Hallod tuti biztos!- nevet és átölel.

Igen, ennyire vagyunk képesek haragudni egymásra. Ebben a kellemes helyzetben jövünk rá, hogy rengeteget sétálhatunk haza, hacsak nem kérünk Ashton-tól fuvart. Második mellett döntünk.

- Szia bátyus!- köszönök kedvesen.

- Szia. Látom megnyugodtál!

- Aha, eljössz értem?

- Igen. Luke?

- Megöltem, bocsi! Tudod, hogy megy ez...

- Igen tudom, akkor addig foglaljátok le magatokat kb fél óra és összeszedlek.

- Oké, köszi!

Fél óra alatt mit csináljak evvel a szőkével? Lehet tényleg megölöm, áh kit akarok becsapni, nem tenném meg soha!

- Szóval megöltél, mi? Mit vétettem?- incselkedik.

- Meg hát! Úgy kb tízszer nyomtad rám a telefont, ilyent többet ne!- kócolom össze.

- Oké, értettem! Hm, mióta is van nekem szép kékszemem?- játszani akarsz?

- Gondolom mióta megszülettél, de javíts ki ha tévedek! És te mióta parázol attól, hogy elveszítesz? És hogyan értetted ezt?

Velem aztán próbálkozhat, hogy kiszedjen valami olyasmit, ami nincs is. Úgy is kijátszom!

- Jó ideje, pont úgy ahogy!

Francba fejlődik! Lenyugszunk egy picit beszélgetni kezdünk a Pokémonokról. Pikachu, Bulbasaur, Caterpie, Rattata és a többiek milyen aranyosak, melyik képesség a legjobb szerintünk. Minden érett tizennyolc éves lány erről beszélget! Pokémonoktól eljutottunk a ki mit mer megtenni és mit nem játékig, ha nem hiszed el amit a másik mond meg kell tennie, evvel bizonyítja az igazát. Hülye, értelmetlen játék, de szeretjük. Luke avval kezdi, hogy nem merek enni a mögöttünk lévő pázsitból. Természetesen számomra ez nem kihívás, de Ő olyan cuki és aranyos, hogy nem hiszi el. Semmi gond, szedek egy marokkal és mint a tehenek elrágom, miközben megindulunk a vidámpark elé. Tőlem azt a feltevést kapja, hogy nem mer az úttest közepére kifeküdni három percre. Ez egy zsákutca és este tizenegykor senki nem jár erre. Remélem. Nem hittem neki én sem, és most ott fekszik az útközepén. Áh, kár volt ezt mondani, nem jó ott látni. Felpattan és mellém jön.

- Hm, fogadjunk... fogadjunk, hogy nem mersz üm, na jó ezt inkább még se. Nem mersz, top nélkül rohangálni.

Persze, hogy egyből az volt a válaszom, hogy nem merek. Igazából, nem gátolna meg semmi, ha...

Oda érünk az üres parkolóba és leülünk a padkára.

- Fogadjunk, hogy nem mersz megharapni!

Jó ideig elgondolkozik végül rá vágja, hogy megmeri tenni. Én is elgondolkodom, hogy higgyek-e neki vagy sem, de az arca nem éppen meggyőző szóval nem hiszek neki. Hát igen a vállamnak annyi, minimum két hétre. Fogai nyoma meglátszanak, körülötte már lilul és vörösödik, fáj.

- Kisebbet nem tudtál volna?

- Bocsi! Adjak rá puszit?

- Meg még mit nem?!

- Fáj?- simít rajta végig, én meg felszisszenek.

- Nem, baszki kicsit sem. Tök jó érzés! Fázom! Veszet vagy?

- Gyere!- ül mögém fűtőtest gyanánt.- Igen, nem látod most is hogy habzik a szám? Tényleg bocsi, nem akartam ekkorát harapni!- ölel át, és azért is ad rá egy puszit.

- Tudod elmehetnél vámpírnak, áh nem mert... Szerinted ide ér lassan Ash?

Végszóra leparkol.

- Mit csináltok?- hangja érdekes.

- Szét akart fagyni a húgod, én csak...

- Te csak belém haraptál!- szólok közbe.

- Oké, többet nem akarok tudni se hallani. Nem vagyok kíváncsi mit csináltatok ebben a bő félórában! Na irány a kocsiba!

Ashton apuci bekeményít. Jaj istenem, ezen elmenni. A vonaton még avval basztatott, hogy jöjjek vele össze, most félre érti a helyzetet és ki van akadva. Szerintem ő se tudja mit akar. Két perc csend után Luke elmosolyodik és előrehajol. Valamiben sántikál!

- Ashton, tudod hogy szeretem a húgod?- súgja oda neki, de hangosra sikeredik.

- Szerintem jobban teszed Luke, ha most befogod!- idegesen feszülnek meg Ash izmai.

A szőke visszavonulót fúj, majd rám néz és elröhögi magát. Nem értem, de ráhagyom. Muszáj nekem is elnevetnem magam azon ahogyan ő nevet. Ash mogorvaságát megszakítja a nevetése. Most már három idióta nevet a nagy semmin.

- Bocsi az előbbiekért! Fáradt vagyok, holnap meg mehetek dolgozni, sajnos.- szólal meg miután lenyugszunk.

Elkezdünk normálisan beszélgetni mindenről. Szóba kerül a suli, hogy mi a tervünk, ha elvégeztük. Luke valami egyetemre szeretne tovább menni, csak még nem tudja milyen szakon, én pedig jogi egyetemre mennék. Még változhat egy év alatt és Luke is eldöntheti mit szeretne. Ezt a témát kiveséztük, jöhetnek a cikisebbek. Barátok, barátnők, remek ez kell nekem! Jó, én hoztam fel a témát Ash-nek, de nem gondoltam, hogy visszanyal a fagyi. Most ott tartunk, hogy Luke-nak bejön valaki, Ash hallani se szeretne barátnőről, de ha úgy hozza a sors, nem fogja elszalasztani, nekem pedig férjem van csak titkolom a két gyerekemmel együtt. Ez mind abból jön, hogy semmi nincs a fiúkkal és senki nem tetszik, de elpirulok a képemben lévő Luke- szó szerint ott van- kiszúrja és ezt a történetet hozzák ki belőle. Nagy sokára haza érünk, végre. Szegény Lucas combja és az enyém is lila nagyvalószínűséggel. Berontunk a házba, ahol a srácok videojátékoznak. Mikey mögé megyek és még jobban összekócolóm.

- Meg jött az én kis gyilkosom! Büszke vagyok rád, ügyes!- simogatja meg a fejem, evvel egy időben nyírja ki Cal a játékban.

Mikey ráugrik Calum-ra, én meg elordítom magam, hogy kicsi a rakás és rájuk vetődöm, rám pedig Luke. Tuti ki akar nyírni! Calum észreveszi a nyomot rajtam és faggatózni kezd. Elmeséljük az egészet a fűevéstől kezdve a lényegig, így talán nem értik félre, bár kár ezt hinnem, ugyanis most ez a téma.

- Halljátok, igen mi járunk, sőt most kérte meg a kezemet ez a veszet állat és lesz egy-két veszet gyerekünk!- forgatom meg a szemem és ugrok Luke hátára.

- És mi lesz a titkos férjeddel és a két gyerekkel?- esik kétségbe a szőkém.

- Mi lenne? Nagycsaládosok leszünk! Na jó, hagyjatok ezekkel a hülyeségekkel feladom!

- Légyszi a levelemet is!- néz rám kölyökkutya szemekkel Mikey.

Reménytelen egy banda vagyunk. Ash már eltűnt és nekünk is ideje lenne. Küldök egy SMS-t Cal-nak- miért is ne, teljesen logikus-, hogy beszélnünk kéne, úgyhogy surranjon majd át. Letusolok és megyek is „aludni". Calum húsz perc múlva nagy nehezen betalál egy tábla csokival. Kényelmesen letelepszik mellettem és szavakat követelően néz rám.

- Először is kapok a csokiból?- nézek rá csillogó szemekkel.- Másodszor segítened kellene megszervezni Luke szülinapját. Én beszélek Liz-zel, hogy mikor tartanák a családit, hogy ne essen egy napra. Ugye segítesz?

- Igen kapsz!- elém rakja az elfelezett édességet.- Persze, hogy segítek. Keressek valami helyet vagy itthonra gondoltad? Mennyi embert hívjunk meg? Mellesleg miért akart megölni lent?

- Én arra gondoltam, hogy a két bátyját hívjuk meg. A suliból nem hinném, hogy bárki is eljönne, tudod milyenek. Meg hát mi lennénk ott. Itthon?! Legfeljebb átmegyünk valahová. Biztos tudni akarod? Ha jól értettem féltékeny, nyugi nem fog bántani!

- Szóval tényleg bejössz neki?!- vonja le a következtetést, amit nem így értettem.

- Nem mondta, hogy így lenne, ezt pedig a barátságunkra értette. Meg azt hitte, hogy járunk. Mármint, te meg én.

- Hát tényleg elgurult a gyógyszer nála! Szeretlek én, ne értsd félre, de nem úgy ahogy gondolta, te vagy az én hugicám. Na és veled mi a helyzet?

- Nyugi, én sem szeretlek úgy bátyuskám!- ölelem meg.

- Tudom, nem is így értettem. Luke bejön neked?- húzza fel az egyik szemöldökét.

- Mi? Nem, dehogy, soha. Az kéne még!- túl gyors és piros a válaszom.

- Mióta?

- Nem helyes! Soha nem tudhatja meg, a barátságunk bánná! Nem veszíthetem el, túl fontos. Az egész életemben ő volt ott mindig. Hellyel-közzel tudja az egész múltamat. Nem helyes, hogy egy ilyen apróság romba döntse a világom. Calum ezt se mondhatod el senkinek, még a növényeknek sem locsolás közben! Ha kitudódik csak keresztapa lehet belőled!

- Vagy elmondod neki és Ő is így van? Oké-oké, értem. Tényleg mutasd a csuklód.

Ráhagyom, hogy kombináljon és leszedem az ázott bandana-t. Nem mertem levenni. Nem akarom látni az a sebet! Csak abban reménykedem, nem fog heg maradni utána. Leázott ragtapaszt fájdalommentesen eltávolítja, majd nézni kezdi, mintha annyira értene hozzá. Nem szép, eléggé vastag alvadt vér fedi.

- Kicsit így hagyjuk, hogy szellőzőn, azután megmossuk, lefertőtlenítjük és visszakötjük. Kéne egy másik bandana, amíg ez megszárad.

- Oké. Honnét értesz hozzá ennyire?

- Foci. Minden második héten újabbnál újabb sebeket szereztem az elején. Figyeltem hogyan kezeli le anyu és megtanultam, mert cikinek éreztem, hogy ennyi sebet szerzek, meg hát volt olyan, ami nem focisérülés volt. azt még inkább nem akartam, hogy lássa. Nem hogy örülnél, milyen profi ellátásban részesülsz!- lök meg egy picit.

Ebből párnacsata keletkezik. Luke ezért ki fog nyuvasztani, kicsit hangosra sikeredett az: „Áh, Calum ne!", amikor a csuklómat fogta meg és vágott fejbe egy párnával. Remélem nem ébredt fel rá. Igen, ez izgat nem is a lüktető kezem. Dr. Hood azonnal vizsgálgatni kezdi nagy bocsánatkérések közepette. Megállapítja, hogy nem okozott semmiféle károsodást és tovább püföl a párnával. Tudnám, mit akar kiverni belőlem a sok a hülyeség közül. Tíz perc háborúskodás után engedi, hogy lefegyverezzem. Diadalittasan lököm el az ágyon és vágom hozzá a párnát.

- Ezek után én nem vagyok álmos! Mit szól ahhoz, ha fogadnánk? Holnap éjfélig egyikünk sem aludhat. Na?- veti fel az ötletet boldogan.

- Aki nyer mit kap? És ha mindketten bírjuk éjfélig?

- Ha te nyersz kapsz karkötőt, ha én akkor pengetőt, ha pedig mindketten kibírjuk Luke-ot megtömjük!

- Na jó, oké benne vagyok! Viszont akkor jössz velem fodrászhoz!

- Rendben, te pedig a tetkóshoz!- kézrázással megtörténik a megegyezés.