Hazaérve azonnal a szobámba megyek és hozzálátok a házi feladatok elkészítéséhez. Utálom az egészet és már alig várom, hogy túl legyek mindezen... Egy kopogás zavar meg, majd egy „Szabad" után be is jön.

- Szia hercegnő! Meghoztam a vacsorádat. Hogy haladsz, tudok valamiben segíteni?

- Szia! Köszönöm! Ha meg tudsz helyettem tanulni három oldalt és megtudod nekem oldani ezt a matek feladatot, akkor igen, de ha nem akkor attól tartok, hogy nem.

- Hm, mutasd a feladatot.- Mikey kezébe nyomom a füzetem és a könyvem, közben neki látok a meleg szendvicsemnek.

Mindig ezt csinálják, mármint Mikey és Calum. Mióta nem beszélek Hemming-sel nem is vagyok hajlandó a fiúkkal közösen kajálni, csak hétvégén. Igazat megvallva hálás vagyok a két srácnak, mert tuti nélkülük kihagynám a vacsorát. Minden délután későn esek haza, aztán pedig a szobámba vonulok egy keveset tanulni, így időm sincs enni és nem is jutna eszembe, hogy kellene ennem. Jogos a kérdés, miért nem Ash foglalkozik velem. Senki se ítélje el Őt ez miatt, hiszen pont miattam nincs mellettem. Majdhogynem halálra dolgozza magát, hogy eltartson. Most tudatosult bennem, hogy mennyi költséget is jelentek. A tandíj, az egyéb iskolai költségek, tisztálkodási szerek, élelmiszer, ha szükséges akkor új cipő, kabát, ruha, így összeadva nem egy- két ausztrál dollárba kerül az eltartásom és ebben az Ő szükséges dolgai benne sincsenek. Ezért is döntöttem el, hogy nem fogok tovább tanulni és inkább dolgozni megyek majd, hogy valamilyen szinten tudjak magamról gondoskodni, Ashton-nak pedig ne kelljen másod vagy esetleg harmad állást vállalni és tudjon pihenni.

Mikey sikeresen rájön a matek faladatom megoldására és azonnal magyarázni kezdi, hogyan kell megcsinálni. Természetesen erről is Hemmings jut eszembe, miért is ne Ő járna a fejemben...

*

- Szia Do. Mi a helyzet?- Aaron rohan mellém és a megszokott kedvességgel csilingel a hangja.

- Hello, semmi! Ott?

- Ezért utálni fogsz, de a segítséged kéne. Nincs beolvasó a suli rádióban, szóval betudnál ugrani légyszi?

- Ezt te sem gondolhatod komolyan!- nevetek fel cinikusan.- Pont én, aki soha életében nem csinált ilyent. Aaron menny pár kört, biztosra veszem, találsz rá jelentkezőt, aki szívesen megteszi.

- De én azt akarom, hogy te gyere. Légy szíves!- kiskutya szemeket mereszt rám.

- Aaron fejezd be! Szépen megmondtam, hogy nem. Fogd fel és hagyj ezzel békén!- ingerülten nézek vissza rá.

- Doreen, gyere be kérlek!

- Mit nem értesz azon, hogy nem? Hallgass rám és most, menny el és mára hagyj békén. Holnap beszélünk!- kicsit lökök rajta és a terembe megyek.

Nem a legkedvezőbben indult a napom. Anyám a tegnapi lehordás adagja és a térde ma megtalált. Szegény Aaron nem tehet semmiről, de tele vagyok feszültséggel és sajnos rajta csattant az ostor.

Alig hogy leültem Hemmings is megérkezik. Tekintetét magamon érzem és nem nyugtat meg kicsit sem, inkább közelebb kerülök a robbanási pontomhoz. Mély lélegzetekkel próbálok lenyugodni. Végig simít a lefóliázott tetkómon, majd rákulcsol a kezemre. Az agyam teljesen máshol jár, így nem teszek ellene semmit sem.

A nap további részében Hemmings nem ért hozzám és nem is szólal meg. Nem is gond, mert tuti, olyanokat vágnék hozzá amit nem kéne. Reggel óta nem nyugodtam meg csak egyre jobban idegessé váltam, ahogyan közelebb kerültem az épület elhagyásának idejéhez, mert tudom anyám oda kint vár rám, hogy ismételten porig alázzon.

Az informatika terem felé haladva, meglátom Hemmings-et egy másik lány társaságában, mondanom se kell a pumpa azonnal még magasabbra ugrik bennem. Dühös léptekkel indulok meg a páros felé, majd amint eléjük érek ingerülten meredek a lányra.

- Nem is ismered! Soha nem voltál mellette, amikor szüksége volt valakire! Én voltam ott neki mindig, nálam jobban senki sem ismeri és nem is fogja, úgyhogy felejtsd el most és örökre szállj le róla!- magamból kikelve, szinte üvöltök a lánnyal és meg is ütöm.

Az orra vére az öklömön marad, amit az ocsmány barna egyen szoknyámba törlök.

- Egy-egy Hemmings!- megyek el mellette, kissé meglököm és hetek óta ez az első, hogy hozzászólok.

Dühös sóhajtás kíséretében ülök be az egyik számítógép elé. Akaratlanul is anyám jut eszembe, ha így folytatom olyan lehetek mint ő. Ma megütöttem egy ártatlan lányt, akit még nem is ismerek, inkább anyámnak járt volna ez. De hát a féltékenység elvette az eszemet, ha Hemmings-nek szabadott féltékenynek lennie Calum-ra, akkor nekem is jogom van, hogy egy vadidegen lányt fenyegetésnek vegyek.

*

Amint elhagyom az újságszerkesztő szakkört a telefonért nyúlok, hogy szólni tudjak Marry-nek, hogy ma képtelen vagyok bemenni és kedveskedni a vevőkkel. Megértő személy, így megkért, hogy nyugodjak meg és természetesen nem várja el, hogy így bemenjek, mivel ma amúgy is szabadnapom van, de azért holnap számít rám. Megígérem neki, hogy holnap ott leszek és haza felé indulok.

- Hát, szia! Ugye nem hitted, hogy egy napot is kihagyok? Tudom, tudom reggel már találkoztunk, de az csak a tegnapi pótlás volt. Annyira nyomorultan nézel ki. Komolyan megütöttél egy ártatlan lányt? Az én lányom!- nevet fel.- Talán még is csak van bennünk egy kis közös. Hm, mit is mondhatnék még? Csak ismételni tudom magamat, hogy hasztalan vagy a társadalomban.

Ökle az arcomba vágódik, és azonnal érzem a vas ízét a számban. Keze újra rendül, de gyorsabb vagyok és sikeresen eltalálom az állkapcsát. Kissé megtántorodik, de azonnal csapást mér rám. Próbálok védekezni, de több ütést nem tudok bevinni anyámnak, azonban ő rendesen elintéz. Vérző orral és ajakkal, hasi fájdalmakkal indulok haza. Otthon azonnal a fürdőbe megyek, lemosom az arcomról az alvad vért, majd felhúzom az ingemet, hogy megtudjam vizsgálni a felső testemet. Néhány újabb zöld folt került rá a véraláfutásos nyomok mellé. Sóhajtva megyek át a szobámba és átöltözöm, majd a véres ruháimat a mosógépbe teszem és elindítom a programot.

*

Nem tudok elaludni az oldalamból áradó fájdalomtól és azt sem segít, hogy oda kint vihar van készülődőben. Az eső már veri az ablakomat, ahogyan az erős szél fúj. Csendben nézem az ablakomon lefolyó esőcseppeket és szomorúan tapasztalom, hogy egyik sem éri el az úti célját, ugyanis egy újabban érkező csepp eltarolja...

Az ágy besüpped mellettem, a keze átöleli derekamat és nyugtatóan simogatni kezd. Megfordulok és a mellkasába fúrom fejemet. Légzésem szép lassan megnyugszik és hetek óta most először érzem magam biztonságban. Szép lassan az ölelésében el is alszom.

Reggelre már nincs mellettem, de nem is tudom mit vártam. Ennyitől semmi sem fog rendbe jönni. Sajgó testemen nagy erőt veszek és a konyhába szeretnék lejutni egy kiadós kávéért, de amint megüti Mikey hangja a fülemet megállok és hallgatózni kezdek. Tudom, nem szép dolog, de kíváncsi vagyok.

- Tudom, hogy tudtok valami! Mi a frász van Do-val? Hol van az én kis élettelit hercegnőm?

A konyhában Luke áll megsemmisülve, őt pedig Calum nézni, hogy ne neki kelljen magyarázatot adni.

- Michael, ez nem hinném, hogy rád tartozik.

- Te szórakozol velem?- Mike hangja megfeszül.- Most azonnal elmondod mit tettél vele? Mert eléggé feltűnő, hogy miattad van ilyen állapotban.- a másik két fiú egymásra néz.

- Elvesztett, csak ennyi történt.- üvölti el magát Luke, és csapkodva elhagyja a házat.

Ettől a kijelentésétől azonnal folyni kezdtek a könnyeim. Tudtam, hogy így van de az Ő szájából hallva megsemmisítően hat rám. Visszavánszorogok a szobámba és a takaró alá bújok. Ma képtelen vagyok kitenni a házból a lábam.

Két nap alatt a lehető legnagyobb depresszióba esek. Nem beszélek senkivel sem és nem engedek be senkit sem a szobámban. Nem eszek és nem is iszok. Teljesen kivagyok készülve, nem érzékelem az idő múlását, se semmi mást. Mire észbe kapok Ashton ölelésében ülök a kanapén a többiek társaságában. Ash keze a hajamat simogatja, tudom hogy aggódik értem.

- Kérlek, húgi húzd fel a cipődet és mennyünk el egyet beszélgetni. Tudni akarom mi van veled és ha tudok akkor segíteni szeretnék. Légy szíves!- suttogja a fülembe.

-----------------------------------------

Sziasztok!

Szeretném megköszönni a csillagokat, nagyon sokat jelentenek!

A részről nincs sok mondani valóm, olyan lett amilyen, remélem azért tetszett!

További jó szórakozást, aki még suliba jár annak kitartást, már nincs sok hátra, aki pedig hozzám hasonlóan érettségizik/ vizsgázik, azoknak pedig kitartást a felkészülésre!

Puszi: DoDurville <3