1. Fejezet ~ Michael depressziós~ (1/2)

Három haverommal a vonaton ülve éppen Michael-höz tartunk. Kis meglepetést akarunk szerezni neki, mert maga alatt van. Velünk sem igazán akar szóba állni. Korán keltünk, hogy minél hamarabb ott legyünk. Sajnos Én nagyon rosszul aludtam éjjel, így majdhogynem elalszom. Még az sem tart ébren, hogy Calum és Ash velem szemben hülyéskednek és azon gondolkodnak, hogy egy kellékes boltba be kéne menni vicces maszkokat, parókákat és még ki tudja miket venni. Mellettem lévő Luke helyeslően csatlakozik a beszélgetéshez... Ez után részleges képszakadásom van. Hallom, hogy folyamatosan dumálnak, de nem fogom fel mit is mondanak...

Vakú villanásra kelek. Remek!

  - Ashton muszáj volt lefényképezned? És pont vakúval?

  - Ne haragudj Do, nem állt szándékomban felkelteni csak annyira cukikák voltatok. És a vakúért is bocsi.

  - Állj! Mi ez a többes szám?- ásítok egyet.

  - Luke vállán aludtál, pihentél olyan cukik voltatok, mint egy szerelmes pár. Nem akartok össze jönni?- nyújtja ki nyelvét Ash.

Persze mi Luke-kal azonnal heves tiltakozásba kezdünk, hogy csak haverok vagyunk és ez így is marad, reméljük. Ashton és Calum „aha, meséljétek ezt másnak, hátha beveszik" fejjel néznek ránk, ami kis gyengéd csapkodást eredményez. Szerencsére már a célállomás előtt vagyunk úgy tízpercnyire. Ha ettől többet kellene kibírni, szétszednénk a vonatot. Leszállást követően körülbelül azt se tudjuk merre induljunk. Én, mit a társaság esze javaslatot teszek, hogy elsősorban azt kéne kideríteni hol van ilyen kellékes bolt. Hát persze, hogy a csapat száját is én testesítem meg. Nagy nehezen elmagyarázom a leszólított csajnak mit is keresek. Az útbaigazítást felhasználva balra indulunk el. Hozzuk a formánkat, így kicsit sem normálisan közelítjük meg a boltot. Ash szokásához híven videót csinál, amiben mi is benne vagyunk. Egy köszönésről és a tervünkről szól...

Ásítok egyet, mire Luke beszól nekem „Mi van, hosszú volt az éjszaka?". Egy lökéssel reagálok rá, ami átcsap lökdösődős párbajba. Ashton röhögése mindent felülmúl, Calum videózza az eseményeket, mi meg senkivel és semmivel nem törődve nyúzzuk egymást. Picit belelököm a mellettünk lévő szökőkútba. Gyors futásnak eredek, mert tudom ennek mi lesz a vége. Felesleges az erőlködésem, hamar utolér, felkap és visszacipel a kúthoz. Sikítozva, kapálózva és nevetve kérem, hogy ne tegye, de hasztalan.

  - Oké Lucas! Gyere ide, meg szeretgetlek.- nincs reagálásra ideje, azonnal ölelgetni kezdem.

A maradék kettő majd megszakad a kacagástól. Ők is kapnak a vizes ölelésből. Szóval egy nagyon ázott és három kissé vizes tinédzser sétál be a kellékes boltba. Szétszóródunk és válogatni kezdünk. Magamnak egy Darth vader-es egész arcos maszkot veszek. Szőke paróka és néhány boa is gazdára talál. Calum egy pink parókát vesz, Spiderman-es maszkkal, Ash Hulk-osat göndör hajjal, Luke Batman-es álarcot választ kék hajjal. Felvesszük őket, srácoknak is adok a boából. Mondhatom mennyire nézhetnek normálisnak. Következő dolgunk az, hogy kiderítsük pontosan hol is tartózkodik Mikey. Calum felhívja és óvatosan kipuhatolja melyik utcában és hány szám alatt laknak Clifford szülei. Eléggé idő igényes bármit is kiszedni a színes hajú barátunkból, de megoldjuk. Már a ház felé tartunk. Az utat a telefonjára tapad Lucas navigálja. Húsz perc múlva jobbnak látjuk, ha fogunk egy taxit és elvitetjük magunkat a címre. Amint kiszállunk egy szép, rendezett kertes ház az ahová be kell mennünk. Kifizetjük a sofőrt, majd harci díszben az ajtó elé sorakozunk, csengetünk. Szerencsére a fiú nyit ajtót. Először meglepett, majd elmosolyodik.

  - Mi a baj drága Michael? Miért vagy depressziós?- ölelem meg, hangom pedig kétségbeesett.

Mögöttem lévők kiröhögnek. Biztosan viccesen néz ki egy szőke Darth vader zöld boával a nyaka körül, aki pánikolva ölel egy tiszta kócos szín vesztett hajú srácot.

  - Hé-hé! Nyugi én is szeretlek, de légyszi engedj el egy picit.- nyögdécsel a szorításomban.

  - Oké, bocsi! Na mond mi a szótlan depressziód oka!

  - Először talán gyertek be! És ez mi rajtatok? Így jöttetek idáig?- kezd el brutálisan vihogni, miután bólintással jelezzük a feltételezését.

Leülünk a kanapéra. Nagyot sóhajt a dohányzóasztalon ülve. Kezeit idegesen a hajába vezeti, majd tarkóján összekulcsolja, felnéz ránk.

  - Látjátok, a hajamból kikopott a lila festék, fodrászom, aki az unokatesóm nem reagál az S.O.S Hajkopás SMS-eimre. Felfogjátok ez mekkora trauma nekem? Hmmm? Na jó, azért aggódom a kis szerencsétlenért. Ja, meg mellékesen Mia dobott. Várjatok, ezt nem fogjátok elhinni! Azért mert Ő megcsalt engem és Én annyira sem szerettem Őt, hogy rajtakapjam. Ilyen hülye tyúkot, amúgy okosabbnak tűnt és szerettem is, de ez...

Én úgy elkezdek ezen röhögni, hogy fejjel lefelé lógok a kanapén és valami szülő macska hangot adok ki. Persze a fiúk is nevetnek, vagy rajtam, vagy azon amin én. Miután lenyugszunk csenden ülünk vagy két percig. Nálunk ez nagy szó! A telefon csörgése töri meg ezt a rendkívül aktív tevékenységet.

  - Basszus most mindenki kuss!- kezd a telefonhoz rohanni Mikey.

 „ - Nah végre meg van az a baszott telefon! Miért nem reagáltál az üzeneteimre?

  - ...

  - Jó igazad van, bocsi tényleg bunkó voltam.

  - ...

  - Hmmm... Szőke. Most legyen valami hétköznapi! Mikor jössz?

  - ...

  - Oh rendben, de siess! És mi az a meglepetés? „

Evvel lezárul a fiú telefon társalgása.

  - Oh, szóval szőke leszel?! Mikor jön a csaj?- húh, Calum te egy igazi következtető vagy.

  - A csajnak neve is van, mégpedig McKenzie. De eszedbe ne jusson semmi Calum és egyikőtöknek se!- világosít fel minket Mike.

  - Khm, nekem nem is jutott eszembe! Maximum barátkoznék vele, sok fiú van körülöttem!- szólalok meg ártatlanul.

  - Te hülye!- nevetve kapok egy barackot a fejemre Michael-től, persze többiek is kinevetnek.

Ezt még visszakapja, MOST! Hogy mer össze kócolni? Hmm? Felpattanok és kergetni kezdem az ismeretlen házban. Így kell ezt! Berohan a mosdóba és magára zárja az ajtót.

  - Úgy van! Kérlek, húzd is le magad! Köszi!

Vissza találok a nappaliba nagy nehezen. Jé, ott van az első közös képünk a társaságunkról. Jesszusom, de régen volt már és régen is láttam. Vagyok rajta vagy hat éves. Akkor Luke is akörül van, Mike és Calum hét lehet, Ash meg talán nyolc. Cukik vagyunk azon a képen.

  - Emlékeztek még erre?- mutatok a képre.

  - Hogy is lehetne elfejtetni azt a napot?- röhög Calum.

Hát igen kissé nehezen.

Luke anyukája vigyázott ránk az nap. Addig nyaggattuk szegény Liz-t, hogy elvitt minket sétálni a parkba, azon belül a játszótérre mentünk. Szerettet volna rólunk egy képet csinálni, ameddig tiszták vagyunk. Ismert már minket. Beültetett mindannyiunkat a szökőkút elé. Egy sorban ültünk. Én, mint egyetlen lány középen, mellettem Ash és Luke, Ash mellet Mike, Luke-on meg Cal csimpaszkodott.- Húh, de régen volt már.- Ezt követően megszálltuk a játszóteret és baromkodtunk. Én hercegnőset akartam játszani, míg a fiúk valami robotosat. Hát a végére egészen furcsa játék lett, mert én robot hercegnő lettem, akit meg kellett menteni az uralomra törő robotok elől- azaz Ash és Calum elől- vége sírás lett, ugyanis amikor menekültem az üldözőim elől azok meg a jó robotok elől lecsúsztam a csúszdán, de annyira bénán, hogy lefejeltem a gumibetont (vagy mi is az.). Nem tört el az orrom, de egy órán át ömlött belőle a vér én meg bőgtem, mert nagyon megijedtem. Fiúk pedig hűségesen ott ültek körülöttem és vigasztaltak, míg Luke anyukája elállította a vérzést. Kaptunk fagyit és haza mentünk.

  - Ne röhögjetek már! Tudjátok, hogy fájt?- nevetek én is, mert tudom mire gondolnak és tényleg vicces vissza gondolva.

  - De hát, ha vicces?- szólal fel Lucas.

  - Jól van, nevessétek csak ki a hercegnőtöket!- Vágom be a durcát, amit elnevetek.

  - Igen, a mi kis hercegnőnk. Meddig is hívtunk így?- tűnődik el Mikey az ajtófélfának dőlve.

Elkezdjük ezt a témát kivesézni, csengetnek. Ez a ház eléggé forgalmas. A házigazda azonnal felpattan és ajtót nyit. Egy kedvesnek hangzó lányhang szűrődik be hozzánk, na meg Clifford örömteli üdvözlése.

  - Most nekem örülsz ennyire vagy a hajfestéknek?

  - Is-is. De gyere be, be kell mutatnom a hülye haverjaimat.

Mi egy „Hé, ezt hallottuk"-al reagálunk rá. Gondolom nem értitek, miért nem ismerjük a csajt, ha már ilyen régóta barátok vagyunk. Egyszerű, Michael kissé zárkózott és nem igazán mesél a rokonokról csak ha muszáj.

  - Sziasztok! Én McKenzie Clifford vagyok, de szólítsatok Zie-nek vagy Kenken-nek!- mutatkozik be félénken.

  - Szia! Végre egy lány! Oh, bocsi és Do vagyok Do Irwin. Mielőtt megkérdeznéd nem ez a teljes nevem, de az eredetit nem szeretem.- ölelem meg.

Jól van na, tudjátok milyen négy sráccal felnőni lány társaság nélkül? Jó, igazából a világon a legjobb, de azért egy barátnő se ártana.

  - Szia Én Calum Hood vagyok!- öleli meg mosolyogva a lányt.

  - Szia Luke Hemmings vagyok!- öleli meg ő is.

  - Ashton Irwin, szia!- öleli meg.

Hát igen, eléggé közvetlenek vagyunk, ha úgy vesszük, de még is csak Mikey unokatesójáról van szó. Szegény nagyon meg van illetődve.

  - Michael holnap hajlandó vagy haza jönni velünk?- kérdezi Ash.

  - Persze. Amúgy Zie mi az a meglepetés?

  - Öhm... Elvileg az lett volna, hogy kicsit itt leszek veled, míg a szüleink elmennek nyaralni, bulizni. De akkor mindegy.

  - Wííííí, végre nem az egyedüli lány leszek!- kezdek el örömömben tapsolni.

  - Tudod, ez most fájt!- teszi szívére szomorúan a kezét Luke, mintha annyira súlyos dolgot mondtam volna.

  - Ajh, tudod hogy imádlak!- ölelem meg.

  - Tudom hát! Szóval Zie te is jössz velünk?

  - Hátha nem leszek útban, akkor elfogadom a meghívást.- válaszol még mindig félénken.

Mikey elzavar minket a boltba innivalót és valami kaja szerűséget venni, mert nincs itt semmi. Kösz, de tényleg! Hogyan gondolja?

  - Khm, legalább elmondanád, hogy jutunk el a boltba?

Elhadarja az útvonalat, majd elzavar. Félúton összeveszünk, hogy most balra vagy jobbra kell-e menni. Legértelmesebben megállapodunk, pénzfeldobással. Ha fej balra megyünk, ha írás jobbra. Írás. Hát igen, nem arra kell menni. Visszasétálunk a kereszteződésbe és most balra indulunk. Hát az sem nyer, így marad a harmadik lehetőség, amit már az elején elvetettünk, egyenesen előre. Lássatok csodát két kanyar után meg is van a bolt. Kettéválunk, hogy gyorsabb legyen. Luke és Calum elmegy valami kaja szerűséget keresni, mi meg az italokat hozzuk Ash-hel.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top