Ciel szemszög:

Már megint azon kapom magam, hogy Sebastianon gondolkodom. Nem telik el úgy nap, hogy ne fúrakodna a gondolataim közé, az az átkozott démon. Az a legrosszabb ezekben, hogy a testem furcsa reakciókat mutat, már attól is, hogy csak rá gondolok, ha pedig velem van a helyzet egyre rosszabb. Azt is észrevettem, hogy egyre többet képzelem el milyen lenne megcsókolni és ehhez hasonlók. Kezd elegem lenni ezekből, úgyhogy elhatároztam, hogy ma kiadom neki azt a parancsot, hogy tegyen már magáévá mert megőrülök, ha még egy napot így kell végig szenvednem. Ma megteszem. Igen, de hogyan is mondjam neki. Egész álló nap ezen agyaltam. Aztán eljött az este. Sebastian most akar kimenni. Itt az idő.
-Sebastian
-Igen Bochan?
-Lenne itt egy parancs amit, most kiadok és neked kötelességed teljesíteni azt.
-Mi a parancs?-na most szedd össze magad Ciel.
-Tégy magadévá.
Láttam rajta, hogy lefagyott. Nem mozdult, nem csinált semmit, csak állt ott.
-Mire vársz? Nem hallottad amit mondtam? Szótagoljam, hogy megértsd? Te ostoba démon.
Lehet, hogy ezt nem kellett volna, mert a szeme sötétebb vörös lett és elindult felém.

—Time skip—

Reggel fájó hátsóval ébredtem a komornyikom karjaiban. Megtörtént. Tegnap este odaadtam magam Sebastiannak. De nem bántam meg. Fantasztikus volt. Hatalmas neki. Még mindig nem tudom megérteni hogy az hogyan fért belém.
-Jó reggelt Bochan.-puszilt a nyakamba.
-Jó reggelt.-megfordultam a karjaiban és megcsókoltam.
Csókom viszonzásra talált. Lassan fölém kerekedett és ajkaimtól elválva kezdte el apró puszikkal behinteni a nyakam.

Egy és fél órával később a reggelimet fogyasztva ültem az étkezőben amikor Sebastian jött be.
-Bocchan szükségem van magára.-nézett rám vággyal teli szemekkel.
-Sebastian egy órája voltunk együtt.
-Tudom Bocchan de most hogy megízleltem csak még többet és többet akarok magából. Olyan maga nekem mint a drog. Nem tudom nem kívánni.
-Sebastian.....
-Kérem

Az asztaltól felállva sétáltam elé, majd fogtam meg a kezét és indultam el a szobám felé. A küszöböt átlépve szembe fordultam vele és belekezdtem a mondandómba.
-Figyelj rám Sebastian mert csak egyszer mondom el. Attól még hogy én szeretlek és egy gyermek vagyok akinek az érzései által a testét ki tudod használni az nem azt jelenti hogy akármikor ugrom amikor neked baszhatnékod van. Egyelőre itt én vagyok a főnök ezt értsd meg. Most pedig menj dolgozni.
Csalódottan hagyta el a szobám és ment dolgozni.

Azután a kis incidens után nem történt semmi a nap hátralévő részében. Este mikor lefeküdtem a pihe-puha ágyamba Sebastian meglepő dologgal állt elő.
-Bocchan magáé a szolgálatom, a testem, a lelkem ami nincs a démon létem miatt és a szívem. Nehéz elhinni de én szerelmes vagyok magába Bocchan.
-Sebastian....
-Reggel teljesen igaza volt. Nem kellett volna ennyire elragadtatnom magam. Ezért szeretnék bocsánatot kérni.
-Sebastian gyere ide.
Felültem az ágyon és amikor odalépett elém, gondolkodás nélkül magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Ha megígéred nekem hogy úgy bánsz velem mint egy igazi szerelmes akkor lehet róla szó hogy egynél többször tegyél magadévá egy nap.
-Köszönöm. Szeretlek.
-Én is téged. Most pedig feküdj mellém és aludjunk.
Kéresemnek eleget téve mellém feküdt és a karjaiba zárt hogy aztán így repüljünk az álmok világába.

Sziasztok! Ez az első oneshotos könyvem szóval ha nagyon gagyi lett akkor sajnálom💜💜💜💜   A véleményetek osszátok meg nyugodtan.