Deku szemszög:

Egy újabb sikeres bevetésen vagyok túl. Éppen hazafelé tartottam, mikor is léptek zaja ütötte meg a fülem. Hátra fordultam és egy árnyékot pillantottam meg a sikátorba belépni. Kíváncsiságtól fűtve mentem az árnyék után. Amikor újra megláttam a falnak támaszkodva figyelt.

-Tudtam hogy utánam jössz.
-Dabi...
-Szia Midoriya.
Ellökve magát a faltól indult el felém. Szemernyi félelem nélkül szüntettem meg a kettőnk közötti távolságot, hogy megízlelhessem az ajkait. Csókunknak csak a levegő hiány vetett véget.
-Hiányoztál kis brokkolim.
-Te is nekem.

Elmentünk Dabi lakására ahol amint bezárult mögöttünk az ajtó újra egymás ajkainak estünk. Dabi engem felemelve, kettesével szedve a lépcsőfokokat indult a hálószoba felé.
Ott ledobott az ágyra és fölém mászott. Elhomályosult, ködös tekintettel néztem gyönyörű türkiz szemeibe.

Ruháink gyorsan lekerültek rólunk. Nem sokkal később már a nemességét éreztem magamban.  Mámorító érzés,hallani a nyögéseink egyvelegét, ahogy a bőr a bőrhőz ér ezzel csattanó hangokat előidézve, Dabi illata, ez így mind maga a mennyország. Ahogy egyszerre jutottunk a csúcsra,majd egymás karjaiban lihegve próbáljuk szabályozni a légzésünk, úgy érzem én vagyok a legboldogabb ember a világon.

Egy kiadós forró fürdő után, Dabi mellkasán fekszem miközben ő apró mintákat rajzol a hátamra.
-Miért nem lehetünk együtt mint a normális emberek? Miért nem ölelhetjük meg egymást az utcán? Miért nem csókolhatjuk meg egymást az utcán? Miért nem sétálhatunk kézen fogva? Miért nem találkozhatunk nappal is? Miért nem találkozhatunk akármikor? Miért nem lehet veled, csak titokban? Miért baj az hogy szeretlek? Miért?

Kifakadásom hangos zokogás követte. Dabi ölelésekkel, simogatásokkal, apró puszikkal próbált nyugtatni, de abban a percben vígasztalhatatlannak tűntem.
-Shhh ne sírj kérlek. Ne fájdítsd tovább a szívem. Utálom én is ezt a helyzetet de ezen nem nagyon tudunk változtatni, csak azzal ha átállsz. De ezt nem kérhetem tőled.
-Azt hittem szeretsz....
-Szeretlek. Pont ezért nem kérem tőled hogy állj át, mert tudom mik az álmaid és én nem akarok az útjukba állni.
-Tudod azok a gyermekded álmaim változtak mióta megismertelek. Most az az egyetlen álmom hogy végre együtt legyünk mint egy normális pár.

____Time skip______

Egy hét telt el a beszélgetésünk óta. Azóta csatlakoztam a gonoszok ligájához. Együtt csináltunk Dabival mindent. Most éppen a lakásán összebújva filmezünk.

Napok óta nem szexeltünk a sok akció, meg a megbeszélések, tervezések miatt. Ki vagyok éhezve. Megunva a filmet, másztam Dabi ölébe és kezdtem puszilgatni és harapdálni, hol a nyakát, hol a fülcimpáját, hol az ajkait.
Sóhajok, néha nyögések hagyták el a száját.
-Dabi kérlek..... Kibaszottul akarlak.
-Ha így állunk....

Végig döntött a kanapén és lábaim közé férkőzve kezdett el örömet okozni nekem azzal hogy nyelvével kényeztette bejáratom. Kéjes nyögésekkel adom tudtára hogy mennyire tetszik az amit csinál. Miután megunta kényeztetésem, ingerlésem, óvatosan az belém hatolt.
Hiába próbált gyengéd lenni egy fájdalmas nyögés hagyta el a szám.
Párom addig várt még fel nem löktem a csípőm és csak azután kezdett mozogni. Először csak egy lassú tempót vett fel ami egyre fokozódott egészen addig míg mindketten a csúcsra nem jutottunk. És ezt megismételtük még párszor a nap folyamán.

Este az ágyban fekve azon gondolkodtam hogy mennyi volt annak az esélye hogy én aki az első számú hős utódja, gonosztevő lesz a szerelme miatt. Vajon ha nem szeretek bele Dabiba akkor most hol tartanék? Lenne valakim? Sok emberen segítettem volna? De ezekre a kérdésekre nem kapok választ. Őszintén szólva nem is akarok, mert boldog vagyok itt a szerelmem karjai között.