... amelyben elvesztettek és nem talál maguk mellett.

▬

Itadori Yuuji | Fushiguro Megumi | Kugisaki Nobara | Zenin Maki | Inumaki Toge | Yoshino Jumpei | Gojo Satoru | Nanami Kento | Mahito | Geto Suguru

▬

  ► Itadori Yuuji izzadva riad fel álmából, ahogy felül és feléd fordul, hogy megbizonyosodjon, itt vagy még mellette. Azonban mikor meglátja az üres fekvőhelyet maga mellett, pánikba esik. Szíve gyomrába süllyed, felelevenednek előtte a rémképek, érzi, hogy a félelem a szomorúsággal és a haraggal együtt elönti a testét. Viszont mikor meghallja a fürdőszobából a halk vízcsobogást, az összes aggodalma szerte foszlik, miközben benyit. Álmosan pislogsz barátodra, nem érted a zavarodottságát, sem azt, amiért hirtelen megölel és olyan erősen szorít magához, hogy a bordáidat is képes lenne eltörni. Pár perc után, miután visszabújtatok az ágyba, elmeséli mit álmodott, majd arra kér, hogy szeretgesd egy kicsit amíg jobban nem lesz.

  ► Fushiguro Megumi szemei rögtön kipattannak, ahogy az álmában a földre rogysz. Rázza a hideg, testéhez hozzá tapad a ruhája, nehezen lélegzik, szemeivel a sötétséget fürkészi, mert nem érzi tested melegét maga mellett. Tudja, hogy csupán egy ostoba rémálomról van szó, azonban annyira élethűnek tetsződött és most nem vagy itt. Kikel az ágyból, hogy megkeressen, ám mikor észreveszi a szeme sarkából a gyér telefon fényt, miközben valami videót nézel, reszketett sóhaj hagyja el az ajkait. Elindul feléd, hogy felkapjon karjaiba, majd az ágyhoz cipeljen anélkül, hogy választ adna miért is teszi. A nyakadba fúrja arcát, beszívja illatodat, nem hagyja, hogy akár átfordulj a másik oldaladra. Sose fog beszélni a rémálmáról.

  ► Kugisaki Nobara ijedve riad fel  a délutáni pihenéséből. Hatalmasokat pislogva néz fel a plafonra, szíve őrült tempóban dobog mellkasában, azonban még hevesebb lesz, mikor nem talál meg maga mellett. Emlékszik, hogy a lábaidra dőlve aludt el, megegyeztettek, hogyha felébred elmentek a városba. De nem vagy itt, ez pedig azt váltja ki belőle, hogy felpattanjon a helyéről és az ajtó felé fusson. Mégis hova sietsz? - Háta mögül szólalsz meg, játékosan hangon és édes mosollyal fogadod, amikor feléd fordul. A széken ülsz az asztalnál, a házidat írod, amíg barátnőd fel nem ébredt. Hülye álom... - Motyogja orra alatt Nobara, ahogy odasétál hozzád és öledbe ül. Szorosan átkarolja nyakadat, miközben apró puszikkal tele szórja arcodat. - Mit szólsz ahhoz, hogyha inkább rendelnénk kaját? Nincs kedvem kimenni... - Más szóval össze szeretne veled bújni a nap hátra levő részére.

  ► Zenin Maki izzadva ébredt fel az éjszaka kellős közepén. Hosszú percekig csak pislog a sötétben, igyekszik összeszedni magát, mielőtt felelevenednének benne a rémképek, amelyek akármilyen erősen is igyekszik elnyomni, nem jár sikerrel. A telefonjáért nyúl, ami után pár másodperccel már csörget is téged. Álmos hangon szólal bele, amin csak kuncog egyet. Hallani akartam a hangodat. - Csupán ennyit mond, nem említi meg a rémálmát, el szeretné felejteni és nem is szeretné, hogy aggódj miatta. Nem várhatott volna reggelig? - Ásítod. Nem. - Neveti, mire a vonal másik végén a te ajkaidat is elhagyja egy fáradt kacaj. Húsz perc telik el, amíg halk szuszogásod nem hallatszódik a vonal túlsó végéről, Maki pedig szemét lehunyva hallgat téged. Pár perc kell neki, hogy ismét elragadja a fáradtság és álomba zuhanjon, ám ez alkalommal semmilyen rémkép nem kergeti.

  ► Inumaki Toge kopogásra ébred fel. Az izzadtság miatt hozzátapad a ruha testéhez, olyan, mintha egy maratont futott volna le. Akárcsak álmában, ahogy utánad rohant, hogy megmentsen, de képtelen volt megmenteni. Kopogás rántja vissza a valóságba, mire komótosan kimászik az ágyból és az ajtóhoz vánszorog. Megint elaludtál Toge-kun? - Élénken, ám bosszúsan köszöntöd barátodat, aki pislogva néz rád, lerí rólad, hogy mérges vagy, viszont nem érdekli. Helyette ölelésébe von, nem foglalkozva azzal, hogy le van izzadva, sem a megjegyzéseiddel. Nyakadba fúrja arcát, mélyen beszívja illatodat, a rémképek ismét felelevenednek előtte, azonban már nem olyan félelmetesek. Nem, mert már itt vagy a karjaiban.

  ► Yoshino Jumpei egy hatalmas csörömpölésre ébred fel, azonban sokáig csak bámul a sötétségben. Álmát éli újra, miközben kétségbeesetten kutat utánad az ágyon, viszont csupán hűlt helyedet érzékeli. Pánikolva rohan ki a szobájából, hogy megkeressen téged és a zaj forrását, amely a konyhából jött. Felkapcsolva a lámpát a földön talál meg, ahogy igyekszed összeszedni az összetört pohár darabkáit és feltakarítani a vizet. Mit csinálsz itt? Felébresztettelek? - Nézel fel rá, mielőtt kidobnád a szilánkokat és engednél egy pohár vizet magadnak. Azt hittem elvesztettelek... - Suttogja leginkább magának, ahogy köréd fonja karjait. Ne butáskodj, Jumpei-chan. Nem fogsz sosem elveszíteni. 

  ► Gojo Satoru mindig azt mondja, hogy ő a legerősebb sámán, mégsem volt képes megmenteni egy átok elől. A rémálma szánalmas módon kineveti őt, gúnyt űz belőle, és az, hogy nem talál maga mellett, nem segít. Lihegve ül fel az ágyon, körbe pillant a szobájába, ám nem talál sehol sem, mire a matrac szélére mászik, hogy felálljon. Viszont a lábai remegnek, a teste még mindig a félelem sokkja alatt van. Miért vagy fenn ilyen későn? - Édes hangod melódiája gyengéd hullámként mossák el szorongását. Újabb küldetésre kell menned? - Kérdezed könnyedséggel, ahogy mögé mászol az ágyon és hátul átöleled. Már most hiányolsz, T/N-chan? Pedig még el se mentem~ - Von az ölébe pimasz mosollyal az arcán, mielőtt hatalmas puszit nyomna szádra, majd megcsikizne. Sa... Toru... Állj l! Ne! Elég volt! - Könyörögsz neki, ahogy könnyeid arcodat mossák a nevetéstől, és amelyeket letöröl, nem törődve a hülye rémálommal.

  ► Nanami Kento izzadva ébred fel az ébresztő csörgésére. Testét rázza a hideg, percekig azt sem tudja hol van, csupán sikításod hangja és véres tested pörög le a szeme előtt. Frusztrált sóhaj hagyja el a száját, miközben felkel az ágyról és megszokás vezérelve átnéz válla fölött, hogy egy pillantást vessen rád, mielőtt neki kezdene a mai napnak. Viszont mikor nem lát meg maga mellett, a ruháid pedig eltűntek, a szíve gyomrába süllyed félelmében. Emlékeiben él, ahogy együtt mentetek el lefeküdni, ám a rémképek bezavarnak, teljesen összekavarva a valóságot az álommal. T/N! - Nevedet ismételve ront ki a hálószobába, hogy végig járja a házat, hogyha nem ütközne neked rögtön. Kento~~~ Ez fájt... - Duzzogsz, ahogy fenekedet dörzsölöd és álmosan felpillantasz barátodra, akinek a vállára hatalmas súly került le. Történt valami? - Kérdezed, viszont választ nem kapsz. Felkap karjaiban, miközben puszit nyom a homlokodra és ágyba cipel. Minden rendben van. 

  ► Mahito nyugodtan ébred fel a délutáni alvásából. Kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, miközben ásít egy óriásit, majd elindul, hogy megkeressen téged. Ha valaki megkérdezné, letagadná, hogy aggódik-e miattad, amiért az álmában nem volt képes megvédeni Sukuna elől, még neked sem vallaná be. Sőt saját magának. Így amikor váratlanul átölel hátulról, miközben az ebédet csinálod, nem lepődsz meg. Nyakadba fúrja arcát, kezei pólód alá csúsztatja, hogy érezze bőröd érintését és gyengéd csókokkal hinti be a nyakadat. Szorosabbra fonja karjait, mikor felvillannak szemei előtt rémálmainak a képkockái. Rosszat álmodtál? - Hangod halk melódiája rántja ki gondolataiból, mialatt megmosod a kezed és leöblíted az edényeket. Nem ölelhetem meg az aranyos barátnőmet csak úgy? - Kérdezi szemtelenül, amire nem válaszolsz, mert sejted, hogy egy kis szeretetre van szüksége. Nem sokára kész a kaja, addig összebújhatunk egy kicsit.

  ► Geto Suguru rég kelt fel arra, hogy testét rázza a hideg és a pániktól verejtékezik az egész teste. A rémálom még mindig foglyul tartja az elméjét, ahogy érted nyúl, viszont a hideg takarót szorongatva, még inkább megijed. Felül, igyekszik lenyugtatni légzését és elűzni a rémképeket, mielőtt visszafeküdne az ágyra. Tudja, hogy fel szoktál kelni esténként, ezért sem megy utánad, hanem megvárja, hogy visszagyere. Azonban mikor tíz perc után sem térsz vissza, ideges lesz és mégis megkeres saját maga. Le sem tagadhatná a rosszkedvét, mikor meglát a nappaliba a telódat nyomkodni. Mit csinálsz ilyen későn? - Kérdezi, ahogy leül melléd a kanapén, majd öledbe hajtja a fejedet. Megint azokat az idióta macskás videókat nézed? Nem idióták! Ne bántsd őket! Igenis aranyosak! - Háborodsz fel rögtön, amin csak kuncog egyet és lehunyja a szemét, nem törődve az idegesítő nyávogással, helyette élvezi, hogy itt vagy mellette.