torachama kérésére ( ^ω^ )
________________________________

A nap már elérte horizontját. Lassan a falu elnémül teljesen. Csak egy-egy ninja járkál fel s alá a falun. Két ninja a falu nagykapuját örzi,de azt se sokáig lassan minkettő szeme leragad. A kis falu nyugovóra tér. Egyedül én ülők a hokage szobroknáp egyedül magányosan.

Szeretem a csendet. Megnyugtató. Ahogy a tücskök ciripelnek és már-már csillagok is megjelentek az égboltón. A nap már helyet cserélt a holdal. És eljött az est.

Szeretem egyedül lenni csak én és a gondolataim. Egyedül maradtak csak ez járt a fejemben. A szüleim egy küldetés során életüket vesztették,de annak is lassan már két éve. Két éve értelmet veszített az életem. Barátaim csak néha látogatnak meg,mert legtöbbet edzenek vagy küldetéseken vannak. Tsunade látogatott töbször. Mondhatni az incidens után nagyon jól kijöttün egymással. Ő itt volt nekem és én is ott voltam neki. Aranyos megértő és bályos. Jiraiya is néha be-be ugrott ha nagyon unatkozott egy tál rámennel és azok a perverz megjegyzések néha örületbe kergettek,de tudtam az csak azért van hogy jobb kedvem legyem. Vele is jól kijöttem sokat barmomkodtunk együtt. Jó fej de ha kell akor tud komoly is lenni. És akkor a harmadik. A harmadik barátok aki együttal mára már a szerelmem lett csak nem merem neki bevallani. Ő egy különös esett,néha durva megjegyzéseket tesz semmit mondó arcal. De ő is tud kedves és megértő lenni. De aki nem ismeri egyből leírja egy szivtelen kígyónak. De mi tudjuk,hogy nem igaz. És akkor jönne az a kérdés miért pont ő? Hát azért mert ő külömbözik a többitől. Talpra esett elhatározott és el akarja érni amit akar. Azok a sárga szemel lila csíkokkal egész az orráig megigéző és egyben aranyos. Hófehér arca a fehér kígyóra emlékesztett és a fekete hosszú haja mint egy korom feket varjúnak lehull egyész a válláig. Nagy gondolat menetemet a ág törés zavarta meg.
-Neked nem otthon kéne már lenned?-megzavaróm kérdezi és ahogy hátra fordulok megpillantom sárga szemeit. Elpirulok de még én is alig-alig vettem észre.
-Ezt én is kérdezhetném.-fordítottam vissza a fejem.
-Jogos.-ült le mellém és a szemem sarkából megpillantottam halvány mosolyát.
-Na és mi járatban?-kérdesztem érdeklödve.
-Jiraiya megint kukkolni ment a forró fürdöhöz engem is híva de mivel nem érdekelt csal elkísértem aztán Tsunade jól elverte.-sóhajtott egy nagyot.
-Valahogy éresztem,hogy ő áll a dolog mögöt.-kuncogtam fel.
-Na és te?.
-Hát én csak egy csendes helyre vágytam ahol kitisztulhat a fejem.-sóhajtottam.
-Én is mindig ide járok ha valami bántja a lelkem.-nézet fel a csillagokra.
-Honnan tudtad,hogy itt leszek?-fordítottak a fejem felé.
-Mondhatni megérzés és amugy is beszélni akartam veled.-emelte le rolam tekintetés és az ölében helyezkedő kezeit pásztázta.
-És miről?-figyeltem továbbra is.
-Hát tudod...ezt nagyon régóta elkartak mondani de valahogy nem jött össze.-tartott egy kis szünetet.-Nem vagyok a szavak embere de amióta ismerlek nagyon megkedveltelek és többet érzek mint csak barát.-halványan kívörösödő arcát megvillágította holdfényben,majd miután szavai elértek a tudatomig lefagytam. A kiszemeltem akit már hónapok óta magamnak akarom itt helybe megmondta kerek perec tetszel.Kellet egy kis idő mire valahogy össze álltak a mondatok.
-Én is pont így érzek.-emeltem tekintetem rá,mosolyom fülig ért Orochimaru egy kicsit megszeppent a válaszom hallatán de mire én is ézbe kaptam volna megéresztem egy puha egyben meleg dolgot az ajkamon és akkor jöttem rá,hogy a melletem ülő egyed ajkait az enyémre tapasztotta. Lassan kezdte mozgani puha párnáit majd alsó ajkamat megnyalva bejutást kérve akadozva de megadva nyelve végig simult az enyémen majd minden zeget-zugot bejárt. Majd rátalált nyelvemre vad táncba hívta. Levegő hiány miatt elváltunk nyálcsíkot huzva magunk után majd a vággyal teli szemeivel fülemhez hajólt.
-Szeretlek [Név].-sutogta.
-Én is téged.-mosolyogtam majd egy puszit nyomtam homlokára és avval néztük a csillagos eget. Csak ketten a csendben. És ez igy volt jó. Szeretve érsztem magam abban a percben.

________________________________