Iwaizumi_Yuko kérésére UwU
_____________________________

~Hinata szemszöge~

Boldogan, szinte örömtáncot járva sétáltam ki a boltból Tsukishima mellett, kezemben a vadonatúj röpicipőmmel.

- Tsuki, örülj már egy kicsit! Annyira tetszik ez a cipő. Láttad milyen menő? Láttad?- kérdeztem csillogó szemekkel, mire egy halk "tch" hagyta el száját.

- Először is ne ugrálj. És igen, láttam milyen menő, mivel az üzletben legalább százszor elmondtad...

- Mogorva, mint mindig- dünnyögtem duzzogást játszva, erre a szőke morogva összekulcsolta ujjainkat.

Mosolyogva pillantottam rá, de ő gyorsan elkapta tekintetét, hazáig meg sem szólalt. Viszont kérlelés nélkül hazakísért, úgyhogy nem róhattam fel szótlanságát.

- Van cipőd, kaptál forró csokit, szóval most szépen menj be és ne zavarj holnapig, értve?- fordított magával szembe a kapunk előtt megállva, mire elnevettem magam.

- 'Jó éjt' üzit akkor is fogsz kapni!

- Nem kell- motyogta gorombán, de lebiggyesztett ajkaim láttán megenyhültek vonásai. Felsóhajtott, majd lehajolva szintemre egy apró csókkal ajándékozott meg.- Itt van a 'jó éjt' puszid is, csak ma ne zaklass többet.

- Tsukki!- tártam karjaimat egy ölelésre, ő viszont kegyetlenül sarkon fordult és elsétált.- Gonosz vagy~!

Ennél a jelenetnél szakadt félbe álmom, amikor a mellettem mozgolódó óriás felébresztett. Nem szándékosan, de amint átfordult másik oldalára, azzal a céllal, hogy átöleljen karjaival, szemeim kipattantak.

- Jó reggelt- motyogtam álmosan, fejemet barátom mellkasába fúrva.

- 'reggelt... Siess és öltözz fel.

- Szombaton miért kéne ilyen korán kikelnem az ágyból? Különben is, ma van egy éve, hogy-

- Csak kelj már fel- morogta szokásos reggeli hangjával, miközben kimászott mellőlem.

- Jó jó...- sóhajtottam fel megadóan. Vajon elfelejtette az egy éves évfordulónkat? Hát, gondolom nem nagy ügy, simán megeshet az ilyesmi bárkivel.

Nyöszörögve bújtam ki a kényelmes takaró alól, majd öltöttem magamra ruháimat. Tsukishima ráérős tempóban készülődött mellettem, ásítozva a fáradságtól.

- Tsuki, képzeld! Olyan fura álmom volt.

- Neked mikor nincs?- kérdezett vissza reflexből, de sértődött arckifejezésemet látva halkan elkuncogta magát.- Miről?

- Az első randinkról!

- Oh tényleg? Micsoda véletlen- vágta rá szokatlan gyorsasággal, majd hosszú lábaival pillanatok alatt kilépett a szobából.- Indulunk, Mandarin!

- Ne hívj így!- vágtam rá dühösen, már láttam is magam előtt, ahogy magában vigyorog ezen.

Utána trappoltam az előszobába, ahol felvettem cipőm majd kabátomat is, miközben érdeklődve pillantottam páromra. Vártam, hogy elárulja kiruccanásunk célját, de ő csak csendesen elkészült, majd kezem megragadva kihúzott a házból. Ujjainkat összekulcsolva indultunk el fogalmam sincs merre; bár az útvonal ismerős volt, azt nem tudtam, hogy pontosan hová is akarunk kilyukadni.

Végül egy kávézóba tértünk be, ami élénken élt az emlékezetemben, ugyanis itt volt a legelső randink. Elmosolyodtam a kellemes emlékek hatására, miközben leültünk egy asztalhoz, majd mindketten az itallapot kezdtük böngészni. A teljesebb nosztalgia érdekében azt rendeltem, amit egy évvel ezelőtt is, majd vigyorogva néztem szerelmemre.

- Nem fáj az arcizmod ennyi mosolygástól?- fogta meg egyik kezem az asztal felett, hüvelykujjával lágyan simogatva kézfejemet.

- Na és a tiéd a sok mogorva arckifejezéstől?

- Ezek a természetes vonásaim!- szólt rám a szemeiben megcsillanó haraggal, mire felnevettem.

- És én így szeretlek~!

-... fogd be.

- Kegyetlen vagy- döltem hátra a székben csalódottan, mire gondterhelten felsóhajtott.

- Én is téged- dünnyögte bajsza alatt, pont abban a pillanatban, amikor megérkeztek meleg italaink, így nem tudtam kifaggatni az imént elmondottakról. Ravasz ez a Tsukishima, túl ravasz.

Vidáman szürcsöltem a forró csokoládét, tekintetem összekulcsolt ujjainkon állapodott meg. Még ha nem is hangoztatja sokszor, és néha idegesítőnek nevez, vagy gorombán viselkedik, akkor is szeret, én pedig ezt tudom jól. Mindig ott van mellettem, amikor szükségem van rá, szó nélkül von szoros, biztonságérzetet keltő ölelésekbe, ha szomorú vagyok. Ezért nem zavar a természete, elvégre ez is hozzátartozik, én így szerettem bele. Egyesek talán csodálkoznak, hogy miért vagyok együtt egy ilyen alakkal, hiszen olyan rideg tud lenni néha, de a válaszom egyszerű: mert ő így tökéletes, számomra legalábbis az.

- Hinata, figyelj már!- szakított ki bambulásomból barátom, megszorítva ujjaimat.

- Hm? Mi az?- mosolyodtam el halványan, miközben ráemeltem tekintetem.

- Van egy meglepetésem- szólalt meg picit szégyenlősen, majd táskájából egy dobozt nyújtott felém.

Érdeklődve vettem el, majd nyitottam ki, ekkor észrevettem benne egy röpicipőt. Ugyanolyant, mint ami régen volt nekem, amelyiket a legjobban szerettem.

- Woow!- szedtem ki a dobozból csillogó szemekkel. Tsukishima mosolygó arcát kezeivel takarta el, de ezúttal elkésett, mert rajtakaptam.- Tsukki, ez a kedvencem!

- Tudom.

- Pont egy éve vettem ilyent, de pár hete tönkrement és nem találtam meg ezt a fajtát a boltban.

- Tudom, mesélted.

- Akkor szándékosan ezért...?!- kérdeztem elképedve, ugyanakkor hatalmas vigyorral arcomon, mire egyik kezem hatalmas tenyerébe rejtette. Most meg sem próbálta takarni mosolyát.

- Igen, bár azt be kell valljam, hogy elég nehéz volt megtalálni. Szóval becsüld meg.

- Úgy lesz!- vágtam rá csillogó szemekkel, majd felpattantam és az ölébe vágódtam. Nem érdekeltek a kíváncsi szempárok, ha meg akarom ölelni a barátom, akkor azt is fogom csinálni bárhol is legyünk.

- Nem emlékeztet ez téged valamire?- kérdezte leplezett izgalommal a hangjában, miközben hátam simogatta.

- De, az első randinkra!

- Akkor sikeres volt a tervem...

- Mi?

- Nem tudtam, hogy mivel lepjelek meg az évfordulónkon, ezért tanácsot kértem Yachi-santól. Ő mondta, hogy az első randi újraalkotása jó ötlet.

- Tsukki~, te tényleg szeretsz engem!- kiáltottam fel bodogságtól könnyes szemekkel, mire megszeppenve törölte meg arcomat.

- Még szép! Szerinted máskülönben elviselném az idegesítő hiperaktív természeted?

-... most oda a romantikus pillanatom.

- Szívesen- vigyorgott gonoszul, majd nyakhajlatomba ejtve a fejét végigcsókolt bőrömön.

Szőke tincseibe túrva húztam még közelebb magamhoz, szabad kezemmel átölelve nyakát, mire ő szorosan átfonta karjait derekam körül. Pár percig csendben élveztem ezt a gyönyörű pillanatot, majd amikor úgy ítéltem meg, hogy ez biztosan elég volt szerelmemnek, megpróbáltam felállni. Csakhogy nem engedett.

- Meg fog hűlni a forró csokim- panaszkodtam játékosan duzzogó arccal.

- Azt itt is megihatod- a világ egyik legédesebb mosolyával pillantott fel rám, őszintén szólva még azon is meglepődtem, hogy tud ilyen aranyos lenni nyíltan.

Annyira szeretem!