Verus_channel1630 kérésére :3
_____________________________

Lebukásuk után a páros sokkal óvatosabb volt; odafigyeltek rá, hogy intim dolgaikat csak zárt ajtók mögött végezzék, még ha néha hívogatónak is érezték a kiürült öltözőt. Sugawara a kis varjúval tisztázta másnap a történteket, viszont felesleges volt aggódnia egyetlen pillanatig is. A megszeppent Hinata ugyanis sokkal kínosabbnak érezte volna, ha valakinek el kellene mesélnie a látottakat, mint hallgatni róla. Nem volt a legjobb titoktartás terén, de azt biztosra tudta, hogy ezt a sírig fogja cipelni, s egy teremtett léleknek sem beszél róla.

Ez valamelyest megnyugtatta a szürke hajút, habár egy ideig félt újra kezdeményezni edzőjénél, azonban pár nap alatt minden visszatért a régi kerékvágásba. Ukai vele ellentétben abszolút nem stresszelte magát ezzel, lazán kezelte az esetet. Azzal is tisztában volt, mi játszódhatott le Koshiban, ezért türelmesen várta, hogy túltegye magát a történteken.
A legjobb mindkettőjük számára az volt, amikor újra zavartalanul folytatták a találkozgatást. Szükségük volt egymásra, testi vágyaik mellett már lelkileg is kívánták a másikat, ezt viszont nem mondták ki hangosan sosem. A harmadéves még magában sem merte kijelenteni egy darabig.

Talán, ha az idősebb nem csempészett volna romantikus csókokat együttléteikbe, Koshinak nem támadnak ilyesfajta érzelmei. Talán, ha nem kezdi el élvezni a heves nyelvcsatákat, az apró puszikat, melyeket a szőke hintett teste minden pontjára, akkor nem szeret bele. Pontosabban fogalmazva, nem bolondul bele.
Ugyanis Sugawara már őrültnek érezte önmagát; intenzív érzései fojtogatták belülről, a ki nem mondott szavak lelkét mardosták. Valahányszor alatta fekve nyögött fel, különösen koncentrálnia kellett, hogy véletlenül se mondja ki "szeretlek". El akart távolodni tőle, időt adni magának, hogy kiverje fejéből a hülye, alaptalan gondolatokat - mivel ekkor még annak tartotta őket. Mégis újra és újra az üzlet raktárjában találta magát. Képtelen volt nemet mondani a kísértésnek, minden nap érezni akarta magában a másikat, átölelni izmos testét. Élvezte a figyelmet, törődést, melyet tőle kapott, emiatt vágyott egyre többre az alkalmak után.

Főleg, amikor Ukai hosszú csókkal búcsúzott el tőle egy délután. Na az volt igazán a mennyország. Egy kellemes, lágy puszi a szájára, aminek már köze sem volt a túlfűtött szexuális vágyakhoz; az szívből jött, s nem a pillanat hevében. A fellegekbe repítette őt, boldogsága az egek felett járt, azonban társult mellé egy cseppnyi bánat is, fekete árnyékot borítva a rózsaszín ködre.
Nem tudta, helyes-e, amit csinálnak? Szabad nekik egyáltalán ezt, egy csendes szobában élvezni a másik érintését, miközben testük egybeforr? Talán tiltja ezt valaki, de mégis ki? Mely törvény mondja ki azt, hogy nem lehetnek a másik mellett sokkal komolyabb értelemben, szorosabb kapcsolatban is?

Koshi hiába forgatta fejében ezeket a gondolatokat, kérdéseire képtelen volt választ adni. Erőt vett magán, s inkább elfogadta azt, ami olyan nyílvánvalóan hever a szemei előtt hetek óta, ő mégsem akar tudomást venni róla. Elfogadta a szerelmét edzője iránt.
Megtehette ezt? Tök mindegy, hiszen már megtette.
Vétkezett, olyant követett el, amit nem szabadott volna? Igen, talán igen, de már nem érdekelte többé.
A szívére hallgatott agya helyett, s megeshet, hogy ezt a későbbiekben csúnyán megbánja majd, azonban nem érdekelte.

Ballagásuk napján - amikor tanáraik kiadták útjukat, már semmi hivatalos kötelék nem fűzte az iskolához - egyenesen a tornaterem előtt lökte a falhoz a magasabbat. Az ártatlan, angyali Suga, akiből szinte senki nem nézte ki ezt, ott helyben szenvedélyesen lesmárolta a szőkét. Ő már döntött - más nem izgatta többé.
Miért ne tehetném meg? Hiszen nem vagyok már a tanítványa. Nem játszom a csapatában, nem járok a suliba, melyhez ő tartozik. Igaz, csak két órája, de mit számít az? Ezt ismételgette folyamatosan magában, várva, hogy az edző visszacsókolja.
Ez viszont nem történt meg, helyette erős karok ellökték őt, elkomolyodva nézett le rá a férfi, akit ő annyira veszélyesen szeret.

- Sugawara, ne itt. Bárki megláthat.

- Többé már nem gond, Ukai-san.

- Miről beszélsz?

- Elballagtam, nemsokára egyetemre megyek, felnőtté válok. Sőt már most az vagyok.

- Értem én, hogy mire akarsz kilyukadni, de... ne itt beszéljük meg ezt- sóhajtott fel milliónyi zavaros gondolattal a fejében a szőke, majd a szürke hajú karját megragadva a kiürült tornaterembe húzta őt.

A földre ült, mire a fiatalabb követte példáját, de rögtön az elején közelebb csúszott hozzá. Térdük összért, ahogy egymással szemben törökülésben foglaltak helyet a hűvös padlón. Az edzőnek tetszett a másik szemében látott szilárd elhatározás illetve bátorság, de nem engedhette el magát ilyen könnyen, s örülhetett felhőtlenül. Idősebbként ésszerűen kellett gondolkoznia, nem adhatta át érzelmeinek a gyeplőt, melyek szüntelenül azt suttogták neki, hogy Sugának igaza van. Mindketten felnőtt férfiak, joguk van azt tenni, amit szeretnének, senki nem avatkozhat bele szerelmi elétükbe.
Nehéz volt ellenállni a kísértésnek; a másik halvány, reménykedő mosolya, puha ujjai, melyek keze után nyúltak, azok a kellemes érintések megbolondították. Rá akarta vetni magát, de semmi mást nem szándékozott tenni vele, csak átölelni a kisebb testet. Hiszen olyan jól nézne ki a karjaiban.

- Tisztában vagy vele, mit vállalnál be ezzel, Sugawara? Lehet, hogy már nem ide fogsz járni, ez viszont nem változtat a tényen, miszerint a tanítványom voltál.

- És ez akadály lenne? Ukai-san, te mit gondolsz olyankor, amikor megcsókolsz? Érzel valamit? Csak mert az én szívem néha annyira gyorsan ver, mintha fel akarna robbanni. Nekem a titkolózás is megfelel a továbbiakra nézve. Te véget akarsz vetni ennek?

- Ezt egy szóval sem mondtam, nem terveztem ilyent tenni. Viszont te többet akarsz, nincs igazam?

- De igen, sokkal többet- mosolyodott el édesen Koshi, megdobogtatva a szemben ülő szívét.- Mit is mondtál legelső alkalommal? Hogy feszültség levezetésképpen csináljuk ezt?

- Valami ilyesmit.

- Ezután nem lehetne más indok miatt? Mondjuk azért, mert járunk... és csak mi érhetünk a másikhoz úgy?- tette fel a kérdést határozottan, mégis kicsit félve a szürke hajú.

- Nem voltam senki mással ezidő alatt, Sugawara. Hidd el, hogy te voltál az egyetlen, akivel lefeküdtem az elmúlt hónapokban.

- Ennek örülök, választ viszont még mindig nem kaptam...

- Miért válnának el útjaink ennyi idő után? Gyere csak ide- tárta szélesre karjait a szőke, mire a másik egy pillanat alatt az ölébe vetette magát, úgy ölelte át szorosan a nyakát.- Csupán biztos akarok lenni benne, hogy tudod, mit vállalsz be ezzel. Nem oldódott meg minden apró problémánk egy csapásra, még mindig nem mondhatjuk el ezt senkinek.

- De már a páromnak hívhatlak. Ez nekem elég... egyelőre.

- Sikerült ismét meglepned, Koshi- mosolyodott el kedvesen az edző, miközben a fiatalabb nyakába puszilt.