Meylenferd kérésére ^-^
_____________________________

🔞🔞🔞

Ez volt Oikawa utolsó otthon töltött estéje, ugyanis másnap várt rá egy nagy utazás, hogy álmait kergetve csíszolja tovább röplabda tudását külföldön. Ez alkalomból barátjával megbeszélték, hogy együtt lesznek éjszaka, hiszen ezt követően hosszú ideig nem látják majd egymást. Hinata egyszerre volt boldog és szomorú, büszke a szerelmére illetve csalódott, amiért el kell válniuk. Megígérte neki, hogy edzésük után átmegy hozzá, s már csak arra várt, hogy lejárjon a programja.
Szokás szerint maradt még néhány perc erejéig a teremben Kageyamával, azonban rövidebbre fogta a gyakorlást, mint általában. Nagy sietségében csak cipőjét cserélte le, cuccait felkapta szélsebesen rohanni kezdett párja házához. Csupán a kapu előtt lassított le, majd szinte berobbant a lakásba, amit Tooru szándékosan nyitva hagyott az érkezőnek.

- Chibi-chan~, örülök, hogy máris itt vagy- ölelte magához a kisebbet mosolyogva, nem törődött a másik testét borító izzadtsággal. Csak jól esett karjaiba zárni barátját, a mesés pillanat minden apró részletére emlékezni akar örökké, éppen emiatt alig akarta elengedni.- Szeretnél tusolni?

- Ha szabad, akkor igen.

- Menj csak a fürdőbe, viszek be neked ruhát nemsokára- nyomott egy gyors csókot ajkaira, majd szobájába sietve kutakodni kezdett szekrényében.

Voltak benne olyan ruhák, amiket Shoyo még régebben hagyott nála, azonban támadt egy kitűnő ötlete, miközben saját pulcsijaira tévedt a tekintete. Ez lesz az utolsó éjszakám itt, ezt megérdemlem- gondolta magában, amikor kiemelte a fekete anyagot. Szinte észrevétlenül csempészte be a fürdőszobába a fiatalabbnak előkészített darabot, majd pimasz mosollyal arcán visszasétált hálójába. Az ágyra huppanva várta, hogy végezzen zuhanyzásával a kis Mandarin, már igazán kíváncsi volt, hogyan fog állni rajta a saját méreténél jóval nagyobb felső.

Hinata a tusolókabinból kilépve rögvest észrevette a neki hozott fekete pulcsit, mosolyogva kapta magára barátja ruháját. A vidám kifejezés azonban nemsokára leolvadt arcáról, ugyanis rá kellett döbbennie, hogy sem boxert, sem nadrágot nem kapott. Saját cuccai már a szennyesben hevertek, ezért nem vehette fel azokat, táskája egyenruhájával együtt pedig a hálószobában volt. Izgatottan, picit kényelmetlenül érezve magát haladt végig a folyosón, ameddig el nem érte a helyiséget, ahol párja tartózkodik. A fekete anyagot lefele húzogatta, miközben benyitott, s lassan besétált barátjához, aki vigyorogva követte szemeivel mozdulatait.

- I-Izé... nem kaptam nadrágot...

- Tudom- jelentette ki magabiztosan Oikawa, majd felpattanva az alacsonyabbhoz sétált, aki görcsösen kapaszkodott a pulóver aljába.- Szándékosan nem adtam~.

- D-De miért?

- Olyan kis aranyos vagy így- kuncogott elégedetten a barna hajú, karjaiba vette szerelmét, s óvatosan ágyára dobta őt.

Esése következtében a pulcsi felcsúszott, láthatóvá téve a fiatalabb nemességét, mire az említett fülig vörösödve kapta oda kezeit, hogy eltakarja magát. Az idősebb megragadta csuklóit, elemelve azokat tökéletes látvány terült elé a fiatalabb férfiasságáról. Lábait szétfeszítve fejével közéjük furakodott, minden késlekedés nélkül szájába vette tagját, mire a kisebb felnyögött.

- T-Tooru...

- Semmi baj, Chibi-chan~. Csináltuk már ezt, nem kell félned, és nem fogok tovább menni, amíg nem állsz készen rá.

- Pont erről van szó- motyogta szégyenlősen a Mandarin, megdöbbentve szerelmét.- Szeretném, ha ezúttal több is történne...

- Vigyázok rád, ígérem- nyomott egy apró csókot szerelme ajkaira Oikawa, majd bólintása után egyik benyálazott ujját óvatosan járatába vezette.

Lassan végezte munkáját, közben lágy puszikat nyomott a fiatalabb nyakára, hogy ellazítsa őt. Feltűrte a mellkasát takaró fekete anyagot, mellbimbójára tapadva először finoman, később viszont egyre agresszívabban kezdte szívogatni azt, élvezve az alatta lévő nyögdécselését. Óvatosan tágította ujjaival, nagyon vigyázott kedvesére, szerette volna minél kellemesebbé varázsolni számára első alkalmukat. Szabad kezével férfiasságát vette kezelésbe, mire a fiatalabb a hajába túrva sóhajtott fel kéjesen. Néha megrántotta a barna tincseket, miközben felnyögött az okozott élvezetektől, melyek egész testében megborzongatták.

- Tooru... már szeretném- suttogta halkan, erősen markolva a lepedőt, párja azonban változatlanul folytatta tevékenységét.- Kérlek~.

- Nem szabad, fájni fog, ha most csinálom, Chibi-chan.

- De Tooru... a tiéd is már...- mutatott keresve a megfelelő szavakat párja meredten álló férfiasságára, mire az idősebb sóhajtva megszabadult saját ruháitól.

- Akkor gyere, és segíts ki~.

Shoyo engedelmesen tápászkodott fel, az ágyon ülő barátja ágyékához hajolt, s szájába fogadta méretes hímtagját. Már rutinosan mozgatta fejét, néha ártatlanul felpillantott szerelmére, aki gyakran mordult fel élvezkedve a kényeztetés hatására. Ujjait újra az alacsonyabb bejáratába dugta, ezúttal gyorsab ütemben tágította őt, miközben csípőjén aprót lökve teljes hossza befogadására kényszerítette a másikat. Hegyével már torkát bökdöste, amikor hirtelen abbahagyták egymás izgatását. Hinata szó nélkül fordult meg, hátára fekve húzta magára az idősebbet, aki hosszasan megcsókolta őt, s nagyon lassan, odafigyelve az alatta lévő minden apró reakicójára belelökte magát félig.

- Ahh~, e-ez túl nagy...!

- Mindjárt bent van egészen, Chibi-chan. Egy picit bírj ki még- biztatta barátját mosolyogva, sietősen belehatolva teljes méretével, mire a kisebb felsikított.

Tooru kedvesen cirogatta meg párja felsőtestét, combjait, sietősen lecsókolta a kipirult arcán lefolyó könnyeket. Nemsokára mozogni kezdett, azonban a kisebb fájdalmas sóhajai miatt gyakran állt meg; édesen simogatta Mandarinját, óvatosan húzódott ki belőle, majd újra vissza. Hamarosan a szenvedő nyögések kéjesekké változtak, Hinata szerelme vállait markolta, karjába kapaszkodott, mialatt elárasztották az élvezetek. Párja egyre gyorsuló mozgása megőrjítette, már semmi másra nem tudott koncentrálni, arra sem figyelt, mit ejt ki a száján.

- Tooru~, ahhh! Ah, még~!

- De édes vagy, baby- kuncogott az idősebb barátja nyakába puszilva.

Aztán fogai közé véve a vékony bőrt megszívta azt a pontot, hatalmas foltot hagyva maga után. Ezzel egyidőben szaporább tempót kezdett diktálni, amivel elérte, hogy az alatta fekvő még hangosabban kiáltsa a nevét.

- TORUU~! Ahh, ez jó~...! Annyira, hogy én mindjárt- ahh!

- Én is babyboy, menjünk el egyszerre- karolta át párja derekát, ölébe kapva őt keményen magára húzta, mire a fiatalabb háta ívben megfeszült.

Körmeit a másik hátába mélyesztette, szemeit lehunyva sikoltott fel hangosan, miközben átlépte a gyönyör kapuját. Oikawa egy mélyre törő lökés után szintén elérte a csúcsot, hangosan felnyögve élvezett el barátja nyílásában, még egy jó darabig nem húzódott ki belőle.

- Tooru- ölelte át szorosan kedvese nyakát Shoyo, miközben ő az ágyon eldőlve magára fektette a kisebbet.- Szeretlek. Már most hiányzol...

- Még itt vagyok veled- puszilt narancssárga tincseibe boldog mosollyal arcán a barna hajú, mire a barátja arcát mellkasába fúrva felmordult.

- De már nem sokáig. Aztán elmész, és ki tudja, mikor jössz vissza hozzám...

- Egy valami viszont biztos, Chibi-chan~!

- Mi lenne az?

- Mindenképp vissza fogok jönni hozzád- csókolta meg szenvedélyesen Hinata édes ajkait, a fiatalabb pedig barátja ölelésébe belesimulva élvezte közelségét, amíg megtehette.