Natsuki1233 és Iwaizumi_Yuko kérésére UwU
_____________________________

~Hoshiumi szemszöge~

🔞🔞🔞

A Nemzeti sokkal hamarabb eltelt, mint reméltem, emiatt mindannyian szépen hazautaztunk Tokióból. Shoyotól - akivel időközben hivatalosan is összejöttem - elég nehéz volt elválni az együtt töltött délutánok után, de sajnos muszáj volt. A távolság miatt be kellett érnünk a telefonos beszélgetésekkel, viszont egy idő után nagyon elegem lett ebből. Lenyeltem büszkeségem, majd edzőmhöz menve felvetettem neki a gyakolrómeccs ötletét; legnagyobb meglepetésemre könnyen beleegyezett. Nagyon bele is élte magát észrevételeim szerint, mivel még aznap felhívta a Karasuno edzőjét, hogy megtárgyalják a dolgokat. Hatalmas szerencsém volt, ugyanis mindkét fél repesett az ötletért, ki is tűzték a mérkőzés időpontját egy hét múlvára.
Az én csapatom utazott Miyagiba, Hinata már rögtön érkezésünk után lecsapott rám. Akkora lendülettel ugrott a karjaimba, hogy mindketten elestünk, s szétterültünk a suli udvarán. Unottan megforgattam a szemem, de közben olyan szorosan húztam magamhoz az alacsonyabbat, hogy szerintem összenyomtam belső szerveit. Egy percig sem panaszkodott, csak mélyen beszippantotta illatomat, miközben hozzám bújt.

- Korai! Menjünk röpizni!- ugrándozott vigyorogva, amikor végre feltápászkodtunk a földről.

- Komolyan ez az első dolog, ami eszedbe jut?- dünnyögtem mosolyogva, ő azonban csak nevetve kézen fogott, s elhúzott a többiektől.

A tornaterem felé vezetett, hogy még mindenki más előtt gyakorolhassunk csak ketten. Amikor viszont beértünk a helyiségbe, Hinata becsukta utánunk az ajtót, majd egyenesen a szertárba ment. Értetlenül sétáltam utána, hiszen a labdák már a pályára voltak hozva, elképzelni sem tudtam, hogy mi hiányzik még neki. Amint a sötét kis szobába léptem, Hinata felém fordulva leült a földön heverő matracra.

- Shoyo? Mi a baj?- vontam fel a szemöldököm kíváncsian, mire egy sejtelmes mosollyal nézett rám.

- Szóvaaaal... elég rég találkoztunk utoljára. És amit elválásunkkor mondtál, nos...- piszkálta ujjait kínosan nevetve, hirtelen elkapva rólam pillantását.

Nem kellett folytatnia, azonnal leesett, miről is habog itt. Amikor eljöttünk Tokióból, s utoljára találkoztunk idnulás előtt, valóban megemlítettem neki, hogy magasabb szintre kell emelnünk kapcsolatunkat a legközelebbi találkozásunknál. Azt viszont nem gondoltam, hogy a Mandarin ilyen könnyen beleegyezne ebbe.

- Komolyan? Itt?- térdeltem le elé vonakodva, majd széttett lábai közé csúsztam, de csak megcirogattam combjait.

- Hát a matrac egész puha...

- Hinata Shoyo- pillantottam rá vággyal telt szemekkel.- Te mindig meg tudsz lepni.

Ezzel ajkaira tapadtam, a szokásosnál jóval szenvedélyesebben csókoltam meg, mialatt átölelte nyakamat. Hátradöntöttem őt, majd egyik kezem pólója alá, másikat nadrágjába csúsztattam. Egyszerre kulcsoltam rá ujjaimat hímtagjára, s kezdtem piszkálni mellbimbóit, mire felnyikkant.

- Uwaah, e-ez olyam furcsa...- jegyezte meg elvörösödve. Vigyorogva pusziltam nyakába, egy helyen óvatosan meg is haraptam bőrét.

- Ennél csak furcsább lesz. De már nem táncolhatsz vissza.

- Nem is akarok, ah~!- nézett szemeimbe határozottan, miközben kiszakadt belőle az első apró nyögés.

Többet akartam hallani ezekből, így gyorsítottam kezem mozgásán, míg másikkal lassan lehámoztam nadrágját alsójával együtt. Fülig pirulva figyelte, ahogy benedvesítem ujjaimat, majd egyet lassan bejáratába vezetek. Felsóhajtott, viszont nem állított le, még akkor sem, amikor türelmetlenül már be is dugtam neki a másodikat. Édesen nyögdécselt alattam, szemeivel végig engem fürkészett, mialatt hasát puszilgattam.
Hamarabb ment el, mint gondoltam, tenyeremről elégedetten nyaltam le anyagát, mire zavartan elkapta a fejét.

- Aranyos- kuncogtam el magam halkan, már három ujjamat járatva benne.

- Ko-Korai~... én is- ah~!

- Te is mi?

Értetlenül pillantottam rá, viszont csak szó nélkül feltápászkodott, négykézlábra állva megközelítette ágaskodó tagomat. Lehúzta nadrágomat, boxeremet szintén, s nagyot nyelve lassan végignyalt hosszamon. Bizonytalanul vette szájába a hegyét, kínzó tempóban kezdett kényeztetni, mire ujjaimat hajába vezettem. Mielőtt gyorsított volna, vonakodva felpillantott rám.

- Jól csinálom?

- Nagyon- löktem vissza férfiasságomat a szájába, Shoyo pedig engedelmesen munkához látott.

Nen hazudtam, valóban értette a dolgát, pedig erősen kétlem, hogy ezelőtt csinált ilyesmit. Azonban nem engedtem, hogy ennyivel a csúcsra juttasson; nemsokára kihúzódtam belőle.

- Beteszem, fordulj meg- utasítottam lágy hangon, erre azonnal tette, amire kértem.

Válla felett pillantott hátra rám, miközben óvatosan belehatoltam. Tényleg odafigyeltem rá, ennek ellenére először fájdalmasan nyögött fel. Nem mozogtam, csak vártam, hogy hozzászokjon méretemhez. Nagyon lassan kezdtem lökni csípőmön egyelőre aprókat, mégis felszisszent néha barátom. Viszont amint megszüntek a szenvedő hangok, s csupán élvezkedő sóhajait hallottam, már bátran gyorsítottam.
Derekát fogtam, nemsokára teljes hosszammal vágódtam bele, mire karjai felmondták a szolgálatot. Felsőteste a matracra hullott, ujjaival erőszakosan markolta annak szélét, miközben hangosan nyögött fel. Hátát kezdtem puszilgatni, végigcsókoltam gerince vonalát, s egyre erőteljesebb lökésekkel ostromoltam ezidő alatt. Shoyo meg sem próbálta visszafogni hangját, amit egy percig sem bántam, még jobban felizgatott azzal, ahogy a nevemet kiáltozta.

Nemsokára érzékeny pontra találtam benne, mire felsikított, vigyorom pedig kiszélesedett. Szorosan markoltam csípőjébe, hogy könnyebben mozogjak, így Shoyo hamar el is érte a csúcsot. Nem kellett sok nekem sem, csupán néhány lökés, aztán elélveztem.

- Hoppá- motyogtam bajszom alatt, mire a Mandarin ijedten pillantott rám.

- Hoppá?! M-M-Mi történt?

- Semmi, csak elfelejtettem kihúzni időben- legyintettem mellékesen, miközben felálltam, s felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem őt is. Azonban Hinata hirtelen összekuporodott a matracon.- Mi az...?

- Valami furcsa... ott bent...

- Uhh... nyugi, majd elmúlik. Fel tudsz kelni?

- Ühüm- pattant fel egy pillanat alatt, majd arca eltorzult a fájdalomtól.- Korai, így hogyan röpizek?

- Feltalálod magad- közöltem szórakozottan, miközben felöltöztettem őt, aztán magamat is.

A bicegő Shoyoval oldalamon elhagytuk a kis helyiséget, szerintem egyetlen teremtett léleknek sem voltunk gyanúsak.