-Kiyoko-chan- kérésére :3
_____________________________

~Bokuto szemszöge~

Kuroo haverommal találkoztunk ma délután, szerettük volna levezetni valamivel az utóbbi időben felgyülemlett stresszt. Azzal az üzenettel hívott el, hogy remek ötlete van, amivel izgalmassá tehetnénk a napunkat. Nekem természetesen eszem ágában sem volt visszautasítani az érdekesnek ígérkező programot.
Egészen addig, amíg meg nem hallottam, hogy az pontosan miből is állna.

- De bro, nem mondhatod vissza, már megegyzetünk!- rázta meg a fejét barátom csalódottan, olyan szemekkel méregetett, mintha elárultam volna őt.

- Akkor még nem tudtam erről, bro! Tudod, hogy engem nem hoznak lázba a női mellek, minek mennék akkor egy Hooters bárba?!

- Pontosan ezért, bro!

- Nem értelek, bro...

- Mert hülye vagy, bro!- zajlott le köztünk ez az igazán értelmes beszélgetés, amivel az összes mellettünk elhaladó járókelőt megbotránkoztattuk.- Azért választottam ezt a helyet, mert vannak fiúk is.

- Mármint... olyan felszerelésben, mint a lányok?- torpantam meg hirtelen, vállait megragadva fordítottam szembe magammal a másikat.

- Igen! Ráadásul egy ismerősöm szerint az egyik férfi pincér nagyon jól néz ki.

-... induljunk már, bro! Mire várunk még?!- kezdtem el rohanni az emlegetett bár irányába. A fekete hajú kénytelen volt végig üldözni Tokió utcáin.

Csupán a célállomás előtt fékeztem le, majd bevárva a mögöttem érkezőtt lassan benyitottam a helyiségbe. Hamar kiszúrtam egy szabad asztalt, amihez odasétáltam anélkül, hogy szétnéztem volna a bárban. Mégis csak első alkalommal járok ilyen helyen, egy picit izgultam, hogy milyen is lesz. Kuroo tök nyugodtan levágódott a velem szemben lévő asztalhoz, s lazán elvette az egyik itallapot. Én is kezembe vettem a másikat, érdeklődve kerestem a nem alkoholos dolgokat; jobbnak láttam valami lightossal kezdeni az ivást.
A körülöttünk elhaladó alakokra nem is figyeltem, bele voltam merülve teljesen a kínálat tanulmányozásába. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor valaki megállt az asztalunknál pontosan mellettem. Tekintetem az érkezőre emeltem, aki nem volt más, mint egy földre szállt angyal személyesen. A fekete hajú fiú arcvonásai gyönyörűek voltak, hosszú sötét szempillái kiemelték csillogó szemeit. Kivágott fehér top volt rajta "Hooters" felirattal, ami szabadon hagyta, szép, izmos karjait, s tiszta, világos bőrét.

- Mit hozhatok?- kérdezte illedelmesen, ajkain halvány mosollyal. Szinte éreztem, ahogy arcomra pír szökik a csodálatos ismeretlen srácot nézve. Olyan volt, akár a testet öltött tökéletesség.

- Egy whisky lesz. Bro?- pillantott rám Kuroo sürgetően, még bokán is rúgott finoman az asztal alatt, hogy visszarántson a valóságba ábrándozásaimból.

- Nekem is...- nyögtem ki az ismeretlen gyönyörű szemeit figyelve, majd végignéztem, ahogy lefirkantja rendelésünket és elnézést kérve elsétál.

Tekintetem sötét narancs színű shortjára tévedt, formás fenekén feszült a vékony anyag, kiemelve hibátlan alakját. Belső énem már hangosan sikítozott, egyszerűen elvarázsolt a káprázatos pincér srác.

- Broooo- nyöszörögtem kétségbeesetten haveromnak, aki vigyorogva nézett végig rajtam. Minden bizonnyal élvezte vörös fejem, s vágyakozóan csillogó szemeim.

- Tetszik neked, bro?

- Annyira... tökéletes- motyogtam ábrándozva, kicsalva a szemben ülőből egy halk nevetést.

- És te még nem akartál idejönni.

- Nem tudtam, hogy ilyen főnyeremény dolgozik itt! Bro, segíts! Neked biztos vannak jó csajozós dumáid.

- Ohoho~, szeretnéd ha ötleteket adnék neked?- vigyorgott győztesen, de jobban átgondolva a dolgokat rájöttem, hogy nem ez lenne a legokosabb megoldás.

- Inkább mégse... Kitalálok valamit magamtól.

- Vedd le a lábáról a srácot- suttogta kacsintva, ugyanis ekkor megérkezett az előbb látott angyal.

Letette elénk a kért italokat, s már távozott is, mire csalódottan néztem utána. Belekortyoltam az alkoholba, agyamba ezzel a lendülettel be is villant az isteni szikra egy nagyszerű ötlet formájában.

- Bro, bro, kitaláltam!

- Mégis mit?

- El tudnál menni valahová?- kérdeztem felvillanyozódva elképzelésemtől, Kuroo viszont sértődötten meredt rám.

- Megmutatom neked a helyet, erre elüldözöl?

- Kérlek! Addig kereshetsz valami jó csajt a helyen vagy menj billiárdozni, mit tudom én... De tedd meg ezt értem- csaptam össze kezeimet, miközben könyörgő tekintettel meredtem rá.

- Jó, legyen- sóhajtott fel mélyen, majd italát megfogva elsétált, egyedül hagyva az asztalnál.

Szemeimmel a gyönyörű srác után kezdtem kutatni, aki éppen a pult mellett ült, látszólag nem csinált semmi fontosat. Nem volt sok vendég rajtunk kívül, ráadásul több pincér is volt a helyen, így gondolom neki nem igazán akadt jelenleg feladata. Ez viszont nekem kapóra jött.
Addig bámultam, amíg végre felém fordította a fejét; miután észrevette, hogy nem kapom el róla tekintetem, sietősen hozzám sétált.

- Segíthetek valamiben?- érdeklődött kedvesen, miközben egyik kezével az asztalon támaszkodott, lábait keresztbe fonta. Csak ekkor figyeltem meg tüzetesebben őket, de basszus, azok a combok!

- Mi lenne, ha leülnél?- biccentettem mosolyogva a szabad szék felé. Belekortyoltam italomba, mialatt ő mérlegelt magában, majd vonakodva helyet foglalt velem szemben.- Hogy hívnak?

- Akaashi... Keiji. Téged?

- Bokuto Koutarou, szólíthatsz ahogy csak szeretnél, Keiji~.

- Mindenkivel ilyen közvetlen vagy?

- Csak azzal, aki különleges- kacsintottam rá vigyorogva, elővéve legcsábosabb arckifejezésem. Látszólag el is értem vele egy minimális eredményt, ugyanis a fiú angyali arcára halvány pír kúszott.

- Na és mi szél hozott ide, Bokuto-san?

- Csak Koutarou. Mellesleg a haverom vetette fel az ötletet, de nem bánom, hogy idejöttem.

- Oh, az aki jelenleg a munkatársamat zaklatja?- mutatott mögém zavartan, mire hátrafordultam.

Igaza volt, Kuroo éppen egy alacsony, szintén pincér ruhát viselő fiú társaságában ücsörgött, nagy beleéléssel magyarázva neki valamiről. Az alacsonyabb macskaszerű szemeit rávetette, majd sóhajtva csóválta meg a fejét, azonban türelmesen hallgatta fecsegő barátomat. Legalább ő is jó társaságra lelt.

- Viszont egy dolgot nem találok az itallapon- jegyeztem meg játékos hangon, mire a szemben ülő értetlenül felvonta a szemöldökét.

- Mi lenne az?

- A telefonszámod~.

- N-Nos, azon segíthetek- nyújtotta ki kezét picit bizonytalanul Akaashi, én pedig vigyorogva kezébe adtam a telefonom.- Ha gondolod... ezen a hétvégén szabad leszek, elmehetnénk esetleg valahová. Persze, csak ha szeretnéd.

- Az tökéletes lenne. Addig szívesen leszek a törzsvendéged, Keiji.

A fekete hajú arcára kedves mosoly kúszott, ahogy rám emelte gyönyörű szemeit.

- Annak örülnék, Koutarou.