Mrs_Grindelwald_ kérésére :3
_____________________________

Lilyan és Hisoka a város utcáin sétáltak, a lány arcán unott kifejezés volt látható, míg a mellette haladó vigyorogva magyarázott neki valamiről. A központban tartott vásáron nézelődtek, de nem vettek meg semmit, csupán elütötték az időt egymás társaságában. Megunva az embertömegben való keringőzést a barna hajú lány inkább egy bevásárlóközpont felé vette az irányt. Zaklatója pedig hűségesen követte végig, bement utána az összes üzletbe. Elkezdte azzal nyaggatni, hogy próbáljon fel általa kiválasztott ruhadarabokat, amelyek Hisokát ismerve nem takartak valami sokat.

- Utoljára mondom, hogy nem fogom felvenni azt a szart- sziszegte mérgesen Lilyan, türelme már jócskán fogyóban volt.

- De miért? Olyan jól állna a tökéletes alakodon~.

- Egyszer komolyan megöllek...

- Haai~, csak előtte vedd fel ezt- nyomott a lány arcába egy bíborvörös ruhácskát, mire elszakadt benne az a bizonyos cérna.

- Cseszd meg, hagyd ezt abba! Nem fogom felvenni és kész! Fogadd el.

- Kegyetlen vagy~!- sóhajtott fel drámaian szívéhez kapva a kezét, majd lebiggyesztett ajkakkal pillantott az alacsonyabbra.- Ennyit sem teszel meg a legjobb barátodnak? Ez gonosz.

- Mióta vagyunk mi legjobb barátok?

- Már hosszú hónapok óta~.

-... nem.

- De igen, azért ragaszkodsz annyira hozzám~.

- Te vagy az, aki nem száll le rólam, nem rémlik?

- Hm... talán~. Akkor mit szólnál ehhez?- tartott Lilyan elé egy sötétkék koktélruhát.

A barna hajú pislogás nélkül meredt rá egy darabig, viszont tudta jól, hogy nem fogja békén hagyni őt, hacsak meg nem teszi, amire kéri. Sóhajtva kikapta kezéből a darabot, a vigyorgó Hisokával együtt a próbafülkékhez sétált, majd belépett az egyikbe. Egy grimasz kíséretében öltötte magára a falatnyi öltözéket, aztán unottan lépett ki a férfi elé. Annak szemei azonnal felcsillantak a gyönyörű lányt végigmérve, tekintetével szinte felfalta őt.

- Ohh, Lily-chan~. Ezzel teljesen felcsigázol~!

-... perverz bohóc- húzott vissza a kis fülkébe villámgyorsan, hogy levehesse magáról a rövid ruhácskát.

Figyelmen kívül hagyta a másik csalódott kiáltásait, s hamar megszabadította magát a sötétkék anyagtól. Visszaöltötte kényelmes, megszokott cuccait, majd szinte kirohant az üzletből, mielőtt újabb támadást kapna társaságától. A férfi nem szakadt le róla; vigyorogva futott utána, hogy tovább boldogíthassa őt. Karba tett kézzel sétált mellette, s közben be nem állt a szája, folyamatosan fecsegett valamiről, teljesen a lány idegeire menve ezzel. Habár Lilyan nem tagadhatta, hogy néhány megjegyzése igenis tetszett neki, hiszen olykor felnevetett.

- Még mindig nem hiszem el, hogy az első vizsgán tényleg megölted a vizsgáztatót.

- Pedig igaz, már nagyon idegesített. Az ő hibája volt amúgy is, mindenbe beleszólt.

- Mivel az volt a dolga...

- Ez most mellékes~. Igaz is, Lily-chan, szeretnék mondani valamit.

- Mi lenne az?- fordult felé érdeklődve a barna hajú, miközben bekanyarodtak egy utcába. A terület túl csendes és néptelen volt, rögtön érezték mindketten, hogy valami történni fog.

Mielőtt Hisoka újra megszólalhatott volna, öt ismeretlen alak állta újtukat. Értetlenül fordultak feléjük, a lány már fel is vette harci pózát a biztonság kedvéért.

- Oya, csak nem vendégeink akadtak?- varázsolta magára a férfi látszólag kedves műmosolyát.

- Felesleges cseverészni, Hisoka!- kiáltott rá az egyik tag.

- Oh~, akkor jól éreztem, hogy nem véletlenül talákoztunk. Mit tehetek önökért~?

- Nem értünk egyet azzal, hogy vadásszá váltál- folytatta a másik, előrántva fegyverét.

- Az sajnálatos...- hervadt le a bohóc ajkairól mosolya, majd kártyáit az öt ember felé dobta.

- Oi, ne támadj rájuk- szólt rá Lilyan, holott már túl késő volt.

- Te is tudod, hogy elkerülhetetlen a harc- pillantott rá magabiztosan Hisoka.

Felesleges volt mondania, a lány tökéletesen tisztában volt vele, hogy az fog következni, már aktiválta is képességét és készen állt az összecsapásra. Kaszáját jobb kezében tartotta, fenyegetően tekintett a vele szemben álló tagokra, akik nem húzva az időt rájuk rontottak. Nem ismerték erősségeiket illetve gyengeségeiket az ismeretleneknek, így nem tudták, hogy pontosan mire számítsanak. Viszont nem futamodtak meg, ez meg sem fordult a fejükben, ugyanis bíztak képességeikben.

A négy magasabb férfi Hisokára támadt, míg a megmaradt, gyengébbnek tűnő személy a lány ellen állt ki. A barna hajú késlekedés nélkül rátámadt, rutinos mozdulatokkal forgatta a kezében lévő fegyverét, viszont ellenfele minden lendítés elől tökéletesen kitért. Immáron feketén virító szemei veszélyesen csillogtak; magabiztos volt a harc kimenetelét illetően ugyanis első benyomások alapján nem tűntek erősnek az az ismeretlen alakok.
Hiba volt viszont ez alapján megítélni őket, ugyanis percek múlva ők is bekeményítettek. Az egyikük nen képességét használva egy vastag burokba zárta Hisokát, amiből még neki is nehézkes lett volna a szabadulás. Eközben Lilyan irányába rohant egy következő tag is, így már kettejük ellen kellett küzdenie. Nem pánikolt be még most sem - tapasztalt harcosnak hívhatta magát -, viszont így már nehezebbnek bizonyult a harc. Az érkező ugyanis jeleskedett az ökölviadalokban, ráadásul a lány meglepetésére elő kapott egy kardot. A barna hajú próbált mindkettőjükre figyelni, de mialatt a fegyverrel rendelkező emberrel harcolt, a másik személy hátulról vetette rá magát és sikeresen levágta egyik karját. Lilyan egy pillanatra ledermedt, teste azonban sokkal gyorsabban reagált agyánál; a földre esett kaszáját felkapta szabad kezével, majd távolugrott ellenségeitől.

Tekintete Hisoka felé vándorolt, csupán egy másodpercig figyelte meg a szorult helyzetben lévő férfit, aki az átlátszó burkon keresztül szemmel tartotta őtn miközben minden erejével azon volt, hogy kitörjön fogságából.
Elég volt egy újabb felesleges mozdulatot tennie a sérült lánynak, máris egy újabb vágást ejtett rajta ellenfele. Már kezdte érezni a vérveszteség mellékhatásait, de nem akart gyengeséget mutatni, és érezte is, hogy még bírja a küzdelmet. Bátran, elszánt tekintettel állt ki a két profi vadász ellen, viszont ők sem rettentek vissza. Már kész tervük volt a lányt legyőzésére, amit az egyik tag képessége - a telepátia - által megbeszéltek magunk között. Lilyan kitűnően harcolt, a kaszáját még bal kezével is remekül tudta használni. Képességével elvette egyik ellenfele lelkét, legyőzve őt. Ezt kihasználva viszont annak társa egy tőrt mélyesztett a mellkasába.

Hisoka pár perc múlva sikeresen kiszabadult az eddig fogvatartó burokból. Bevadulva rontott neki a technika használójának és egyetlen csapással végzett is vele. Rögtön másik két ellenfeléhez vette az irányt, akik egy pillanatra összerezzentek látva a gyilkos tekintetét, azonban nem hátráltak meg. Kardokat rántottak elő, amelyeket átjárt az aurájuk, azzal támadtak rá a feléjük igyekezzünk férfire. Ők is képzett jarcosok voltak, remekül bántak fegyvereikkel - a felbőszült bohócot azonban képtelenek voltak megállítani. Egy pillanat alatt végzett az egyik ellenfelével, illetve a másikat is megsebesítette.

A sérült vadász hátrált tőle, egyetlen életben maradt társával együtt inkább elmenekült. Hisoka szemeivel a lányt kezdte keresni, amikor viszont tekintete megakadt rajta, egész teste lefagyott. Lilyan a földön feküdt saját vérében úszva, kezét mellkasára szorította, viszont képtelen volt elállítani a vérzést. Végtagjai remegtek, de nem tudott felkelni a földről, sőt már a légzés is nehéznek bizonyult számára. A férfi rögtön odarohant hozzá, rémülten guggolt le mellé és vette karjaiba az elgyengült testet. Kezét a barna hajú sápadt arcára vezette, ujjaival finoman megsimogatta bőrét, de ő nem reagált az érintésre.

- Lily-chan, jól vagy? Mondj valamit, tudom, hogy hallasz!- próbálkozott kétségbeesetten a férfi, viszont még ő is érezte, hogy a lány szíve egyre lassabb tempóban dobog, levegőt már alig vesz.

Hisoka szemei elkerekedtek, óvatosan rázta meg a barna hajú vállait, azonban semmilyen reakció nem érkezett tőle. Soha nem történt még vele ilyen, de abban a pillanatban elsírta magát. Könnyei lassan lefolytak arcán, s a lány világos bőrére hullottak.

- Nem halhatsz meg, még nem...- szorította magához a már élettelen testet.- Még nem mondtam el neked, hogy mennyire szeretlek. Ne hagyj itt...!

Kérlelte halkan, suttogó hangon, Lilyan viszont ezt már nem hallhatta meg.