Aanonym_ouss kérésére :3
_____________________________

~Chuuya szemszöge~

Egy mozgalmas héten vagyok túl a Maffiánál, így a mai napra nem vállaltam el egy melót se. Szépen elterveztem egy laza, otthon ülős napot, amin bort szürcsölgetve kipihenhetem magam. De vajon összejött? Hát persze, hogy nem...

Az elején minden nyugisan, a tervezettek szerint ment, de már a délelőtt közepén szépen felborították a napirendem. Mégpedig egy Dazai nevezetű kötszernyelő idióta.
Éppen kanapén elterülve élveztem a ritkán tapasztalt csendet, fejben a délutánomon agyaltam, amikor az a tökfej hurrikánként berontott az ajtómon.

- CHUUYA, már itt is vagyok!- tárta szét a karjait győztesen.

-... nem emlékszem rá, hogy vártalak volna.

- Na de Chuuya, mondtam én, hogy a sok alkohol nem tesz jót a memóriádnak- rázta meg a fejét hitetlen arckifejezéssel, majd pontosan előttem állt meg.

- Ma is meg akarsz halni?

- Azt minden nap szeretném, persze, de a legjobb egy kettős öngyilkosság lenne!- csillantak fel a szemei, mire én csak megforgattam a szemem. Karjait még szélesebbre tárta és meglengette, azt akarva, hogy végre észrevegyem.

- Mi van?

- Kérem az üdvözlésemet~!- jelentette ki duzzogva, mire sunyin elmosolyodtam.

- Isten hozott, ördög vigyen.

- Chuuya!- kiáltott rám morcosan, én pedig röhögve átöleltem az idiótát.- Olyan kegyetlen vagy... És én még így is elvisellek magam mellett, légy ezért hálás!

- Itt én vagyok az, aki elvisel téged- szögeztem le a tényeket, mielőtt teljesen elszáll magától, majd arcom újra mellkasába fúrtam.

- Emlékeztesselek rá, hogy ki vallott szerelmet kinek?

-... most meghalsz- kezdtem el kergetni a lakásban.

Nevetve menekült előlem, közben megszabadítva magát kabátjától, ami a padlómon landolt. Kis előnnyel indult, így jobb híján a kezembe akadó tárgyakat vágtam hozzá -meg kell jegyeznem, a vázám célt is ért.

- Azóta még egyszer sem mondtad ki, hogy szeretsz!- panaszkodott még rohanás közben is, a lépcső felé véve az irányt.

- Nem is fogom, utállak!

- Tudom én, hogy ez nálad mit jelent. Én is szeretlek~!

- Oi hülye Dazai, állj már meg, hogy végezhessek veled!

- Csak ha velem együtt halsz meg- torpant meg hirtelen, majd ütéseimet kivédve derekam köré kulcsolta karjait. Morogva vezettem kezeimet mellkasára, hogy ott püfölni tudjam.

- A morbid romantikád kikészít...

- Ha valódi romantikát szeretnél, azt csupán kérned kell- puszilta meg homlokom, mire felsóhajtottam.

- Inkább mondd el, hogy mit keresel itt.

- Meglátogatom a barátomat, mi mást? És hoztam filmet!- vett elő a háta mögül egy CD-t, majd a nappali felé kezdett húzni.

- Na várj, azt honnan szedted?

- Csak neked választottam~!- mosolygott, túl gyanusan mellesleg, ahogy elindította a filmet. Felhúzta a hangerőt, majd mellém huppanva, egyik karjával átölelt, én pedig fejem a vállára hajtottam.

- Ha valami szar lesz, többet nem engedlek be ide.

- Nem baj, akkor nálam szexelünk ezután- kacsintott győztesen mosolyogva, válaszom csupán egy ütés volt oldalába.

Ha Dazai választ egy filmet, akkor attól ne várj sokat -ezt jól megtanultam a mai délutánon. Egy romantikus drámát hozott ide, aminek végén a két főszereplő, el sem fogjátom hinni, de meghalt. Pontosabban öngyilkos lett.

- Ah~, hát nem romantikus?- kérdezte csillogó szemekkel, mire morogva felpattantam.

- Egyéb poénkodás mára?

- A listámat megmutassam?

- Lefekszem- jelentettem ki szobám felé sétálva.

- De Chuuya, nem mehetsz el nélkülem!- nyöszörgött gyerekesen, miközben utánam rohant az emeletre.

Kilöktem a hálószoba ajtaját, majd elvágodtam ágyamon, Dazai nemsokára mellém vetette magát. Duzzogva feküdt a hasára, én oldalon heverve pillantottam rá néha, jót szórakozva játékos arckifejezésén.
Számból egy halk nevetés is kicsúszott, mire mosolyogva nyitotta ki szemeit. Kis ideig csak bámultuk egymást, majd a barna hajú feltápászkodott fekvő helyzetéből, az ágyon eldöntve fölém mászott. Lehajolt hozzám egy szenvedélyes csókra, de mielőtt elmélyíthettem volna, elválva ajkaimtól lennébb csúszva mellkasomra hajtotta a fejét.
Tudtam, hogy min jár az esze, sóhajtva beadtam a derekam, ujjaimmal hajába túrtam és piszkálni kezdtem barna tincseit. Jólesően mordult fel, kezével oldalamat simogatta.

- Jövő héten is ilyen elfoglalt leszel?- kérdezte hosszas hallgatás után, mire egy pillanat alatt megértettem ittlétének hátsó szándékait. Szeretethiánya volt az elmúlt napokban, mivel alig találkoztunk, akkor is csak pár percet tudtam rá szentelni.

- Nem. Ez most kivételes eset volt.

- Utálom a kivételes eseteidet...

- Úgy viselkedsz, mint egy gyerek, babe.

- Azt mondtad, "babe"?!- pillantott fel rám csillogó szemekkel, mire megszeppenve bólintottam.

- Ha nem tetszik, többet nem mondom ki.

- De, de, imádom!- csókolt meg boldogan, amivel akaratlanul is mosolyt csalt arcomra.- Szóval tudsz te aranyos is lenni~!

- Te... HAT ROHADT HÓNAP ALATT NEM VETTED EZT ÉSZRE?!

- Örülök, hogy tudod mióta járunk, Chuuya-kun~.

- Fájdalom veled beszélgetni, inkább hallgass el- vágtam rá azonnal, hajába túrva felhúztam magamhoz, hogy ajkaimat az övéire tapaszthassam.

Engedelmesen csúszott fennébb, azonnal viszonozta is a csókot. Egészen addig nem váltunk el, amíg ki nem fogytunk a levegőből. Akkor Dazai fordított helyzetünkön, fejem a mellkasára fektette. Ezúttal ő kezdte el simogatni hajamat, amit lehunyt szemmel élveztem; őszintén szólva majdnem el is aludtam a kellemes érzés hatására.

- Chuuya, ma itt alszok.

- Tudod, ezt kérdezni szokták...

- Úgy is megengednéd~!

- Tch, jó legyen. Mit akarsz?- pillantottam fel rá.

- Alhatunk így?- próbált meggyőzni kiskutya szemeket bevetve, közben mindkét karját szorosan átfonta körülöttem.

Drága, hülye öngyilkosság mániásom... semmi szükség azokra az idióta szemekre. Annyit nem tudnál fizetni nekem, hogy elmozduljak ebből a pozícióból.

- Jó, megengedem- forgattam meg szemeimet, de biztos vagyok benne, hogy Dazai simán átlátott rajtam, és észrevette, mennyire szeretem amikor összebújunk. Persze ezt kimondani soha nem fogom, az egyszer szent.

- Édes vagy~!- puszilta meg orrom hegyét vidáman.

- Ez undorító volt, Dazai- szóltam rá éles hangon, majd kis hallgatás múlva hozzátettem:- ...csináld még.

A barna hajú felnevetett, ezután egyszerűen elárasztott apró puszikkal arcom minden szegletén, amit már erős túlzásnak tartottam. Mondjuk nem mondtam neki, hogy hagyja abba, mert talán, de csak talán nagyon is élveztem a törődését.
Jó, teljes mértékben tetszett amit csinált, nem akartam, hogy befejezze. Elvégre, még ha soha nem is mondom el neki -nehogy fejébe szálljon a dicsőség-, nagyon szeretem ezt az idiótát. Mert az én idiótám.