-Kiyoko-chan- kérésére UwU

🔞🔞🔞

~Atsumu szemszöge~

A nap vakító sugaraira ébredtem ezen a kellemes szombati napon, és rögvest fejemre húztam a takarót. Ha már szombat van, hadd aludjam ki magam.
Ekkor hallottam meg egy kisebb puffanást, majd Samu halk átkozódását.

- Megint spóroltál egy fokot, miközben lemásztál az ágyról?- kérdeztem szórakozottan. Kedves testvérem válasza csak egy párna volt, amit az arcomba dobott.

Meglepődtem, hogy nem kezdett el veszekedni velem, ahogy máskor is szokott, de túl korán van ahhoz, hogy ilyen apróságokkal törődjek.
Nagyjából két óra múlva sikeresen kivonszoltam magam a konyhába, ahol meglepettségemre csak Samut találtam.

- Anyáék?- kérdeztem, miközben ásítozva helyet foglaltam az asztal mellett.

- Ha ide vonszoltad volna a segged időben, most tudnád, hogy az évfordulójukat ünneplik és csak vasárnap este jönnek haza.

- Oh- pislogtam döbbenten.- Nem baj, addig főzöl te...

- Tch.

Amint végeztem a reggelivel, amit ikertesóm készített -és megjegyzem, elég finomra sikerült-, még mindig álmosan sétáltam oda a konyhapultnál tevékenykedő Osamuhoz. Egy darabig csak figyeltem a mozdulatait, majd pimasz mosollyal átöleltem hátulról, mire teljességgel lefagyott. Kiélvezve, hogy ennyire zavarba tudom hozni, államat vállára támasztottam és úgy figyeltem, ahogy az ebéd készítésével bajlódik.

Samu már nem lepődött meg ezen cselekedetemen, hiszen jobban ismer, mint a saját tenyerét. Nagyjából két éve fogadtam el és vallottam be a családomnak, hogy engem bizony hidegen hagynak a lányog, ergo a saját nememhez vonzódom. Meglepően jól fogadták, pedig nagyon tartottam a reakcióiktól.
Azóta nem volt egy komoly kapcsolatom se, bár eddig nem is vágytam rá.
Samut pedig lassan de biztosan hozzászoktattam ahhoz, hogy néha csakúgy szó nélkül átölelem, mint féltőn szerető testvér.

Legalábbis ebben a hitben él ő. És itt jön az egyetlen dolog, amit Samu nem tud rólam és jó eséllyel nem is fog megtudni: rohadtul beleszerettem a saját ikertestvérembe. És ez nem a testvéri szeretet egy túlcsorduló formája, ez annál sokkal több.
De tudom, hogy habár elfogadták, hogy meleg vagyok, ez ellen már fellépnének a szüleim és biztosan Osamu is. Épp ezért nem tervezem elmondani neki, inkább csendben szenvedek magamban. Végülis, ameddig itt van mellettem és néha megérinthetem, addig kibírom.

- Tsumu! Tsumu, cseszd meg! Dolgom is van ma azon kívül, hogy a babysitteredet játszom- morgolódott Samu, miközben kibontakozott az ölelésemből, hogy folytatni tudja a főzést.

- Most miért vagy ilyen?- motyogtam sértődötten. Mivel választ nem kaptam, mert nem hallotta vagy csak magasról leszarta kérdésemet, sóhajtva a fürdőszobába sétáltam.

Megálltam a tükörrel szemben és percekig csak bámultam magam benne. Hello, itt a szerencsétlen, aki a saját testvérébe zúgott bele- mondogattam magamban. Régen reméltem, hogy ez az érzés csak átmeneti és hamar elmúlik majd, de már kezdek rájönni, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Több kapcsolatba is belekezdtem annak reményében, hogy majd találok valakit, aki felülírja az Osamu iránt érzett szerelmemet, de nem jártam sikerrel. Egy ideje fel is adtam ezt és igyekszem csupán kiélvezni, hogy legalább minden nap láthatom őt, hiszen egy házban élünk, egy szobában elszunk, ráadásul emeletes ágyban, szóval éjjelenként csak szép nyugodtan felmászhatnék hozzá és-

Gyorsan megráztam a fejem, mielőtt olyanra gondolnék, amire nem kellene, de természetesen késő volt. Éreztem, ahogy nadrágom egyre szűkebb lesz, ezért morogva másztam be a zuhany alá, remélve, hogy a hideg víz segíteni fog.
Hát... ez most nem jött össze.
Sóhajtva nekitámasztottam fejem a hideg falnak, de nem nyúltam magamhoz. Kerteljek vagy legyek őszinte? Tudtam, hogy az most nem lesz elég nekem.
Lehunyt szemmel gondolkoztam, hogy mégis mit kellene most csinálnom, amikor hangos kiáltás ütötte meg a fülem.

- Oi, Tsumu! Kijössz még ma?

Csak fejemet fordítottam hátra, hiszen jól tudtam, hogy ki a hang tulajdonosa. Kínosan rámosolyogtam ikertestvéremre, majd sóhajtva kinyögtem, hogy egyelőre nem mehetek ki.
Értetlenül felhúzta a szemöldökét, mire nemes egyszerűséggel szembefordultam vele és megvontam a vállam, hogy "ez van". Mintha ez egy kis semmiség lenne.

Samu, amint megpillantotta merevedésemet, élénk pírrel az arcán elkapta a fejét. Először kikerekedtek szemeim, de aztán tekintetem elsötétült és teljesen átadva magam testem kívánságainak kiléptem a zuhanyzóból.

- Samu... gyere ide- szóltam hozzá halkan, ő mégis egyből megértette. Reflexből hátrált egy lépést, mire a falnak ütközött.

- Mi van? Tsumu, eszednél-

- Ha te nem jössz, én megyek- mondtam ki egyenesen a szemébe nézve, és már ott is álltam vele szemben.

- Tsumu, mit-

Esélye sem volt befejezni a mondatát, mert azonnal lecsaptam a nyakára. A dereka felé nyúltam és hiába fogta le kezeimet, sikeresen benyúltam pólója alá és elkezdtem simogatni puha bőrét. Az elején még próbált tiltakozni, de amikor nyakán megszívtam egy bizonyos pontot, előtört belőle egy halk nyikkanás. Ennyi elég volt, hogy bátorságot kapjak az egészhez.

Osamu szorítása a csuklómon gyengülni kezdett, míg végül el nem engedte azt, teljesen zöld utat adva nekem. Kezeit leengedte maga mellé, miközben én egyre több vörös folttal gazdagítottam nyakát.
Jobb kezemmel nadrágja széléhez nyúltam, de ekkor bekapcsolt fejében a vészjelző. Ellökte kezemet, majd engem is, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Fejezd be!

- Samu, nem megy- mondtam ki teljesen őszintén, mégsem hitt nekem.

- Nem érdekel! Hozz ide megint valakit, ahogy eddig is csináltad, de én nem fogom veled csinálni, ha nem szeretsz!- ordította egyenesen az arcomba, mire elkerekedtek a szemeim. Samu ekkor realizálta, hogy mit is mondott el nekem, és kezét szájára tapasztotta, de már hiába.

- Samu, te...- kerestem a szavakat még mindig elképedve.

- Franc!- boxolt bele idegesem a falba, én pedig ekkor találtam meg a megfelelő kifejeséseket.

- Honnan a francból veszed, hogy nem szeretlek, te idióta?! Tudod mióta szenvedek, mert nem merem bevallani senkinek, hogy rohadtul szerelmes vagyok beléd?!- na persze, fogalmazhattam volna finomabban is, de most nem ment. Komolyan felesleges lett volna az a sok szenvedés, mert közben ő is...?

- M-mi...?- fagyott le teljesen. Úgy látszott, hogy egy pillanatra teljesen leállt az agyműködése, de nem kellett sokat várnom és egyszerűen a karjaimba vetette magát.

Nem hezitáltam egy percig se, azonnal szorosan magamhoz öleltem, amivel sikeresen összevizeztem minden ruháját. Na mindegy... úgyse lesz már sokáig rajta.

- Samu...- suttogtam a fülébe rekedtes hangon, mire összerezzent.- Már tényleg nem bírok magammal.

- Jó, csak ne itt- sóhajtott fel zavartan.

- Vizes vagyok, itt jó lesz- vágtam rá és gyorsan rátapadtam ajkaira, mielőtt újabb kifogást talált volna.

Mohón faltam ajkait, képtelen voltam leállni, ahhoz túl régóta várok erre a pillanatra. Egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal pólója alatt kezdtem tevékenykedni. Samu kezeit végighúzta a mellkasomon, de csak hogy tovább húzza az agyam, utána egyszerűen összefonta a derekam körül.
Elégedetlenül mordultam fel, mire belemosolygott a csókba és átdugta nyelvét a számba. Kis küzdés után megnyertem a dominanciát, ez pedig adott egy kis löketet ahhoz, hogy kezemet bevezessem nadrágjába.
Ujjaimat bejáratához vezettem és türelmetlenül be is dugtam neki kettőt. Samu fájdalmasan belenyögött a csókba, de nem engedtem szóhoz jutni, amíg levegőhiány miatt el nem kellett válnunk.

- Tsumu... lassabban.

- Képtelen vagyok visszafogni magam, túl sok ideje várom már ezt a pillanatot- suttogtam homlokom az övének támasztva, miközben harmadik ujjamat is belé vezettem.

Osamu sóhajok közepette tűrte, amit csináltam, miközben fejét vállamra hajtotta. Fogait gyengén belemélyesztette a húsomba, mire gyorsabb tempóban kezdtem el ki-be járatni az ujjaimat. Akkor telt be az utolsó csepp a pohárban, amikor rámarkolt hímtagomra. Hangos nyögés tört fel belőlem, és azonnal megszabadítottam ikremet minden ruhadarabjától, szinte már letéptem őket; így végre ő is meztelen volt.

- Most szívességet teszek neked, de remélem tudod, hogy vissza kell fizetned- mosolyodott el pimaszul egyenesen a szemembe nézve. Felvontam szemöldököm, azon gondolkozva, hogy hová tűnt az előbb látott kis szégyenlős, elpirulós Samu, mire pedig feleszméltem, ő már előttem térdelt.

Minden további nélkül a szájába vette merevedésemet és elkezdett kényeztetni. Kezemet hajába vezettem, a túlzott élvezet miatt egyszerűen lehunyt szemmel tűrtem, hogy jobbnál jobb érzéseket okozzon nekem. Túl jól csinálta, én pedig képtelen voltam visszafogni magam.

- Samu, így el fogok...- próbáltam neki elmondani sóhajaim közepette, de ő csak felpillantott rám gyönyörű, vággyal teli szemeivel, ami az utolsó löketet is megadta.

Hiába a figyelmeztetés, mégis a szájába élveztem, azonban Samu minden undor nélkül lenyelte. Felhúzva magamhoz szenvedélyesen megcsókoltam, amit örömmel viszonzott is, közben pedig hátrafelé kezdtem lökni, ameddig háta el nem érte a falat.
Ahogy elváltak ajkaink, megfordítottam Samut, így mellkasa a falhoz préselődött.

- Tsumu, vár-

Arra sem adtam időt, hogy befejezze mondatát, hanem erőteljesen belelöktem magam. Samu fájdalmasan felnyögött, de én is felszisszentem, amikor megéreztem, mennyire szűk. Vártam egy kicsit, hogy hozzászokjon az érzéshez, majd lassan elkezdtem mozogni. Tudtam, hogy Samunak ez az elején pokolian fáj, ezért próbáltam figyelni rá, amennyire csak tudtam.
Kezeinket összekulcsoltam, úgy támaszkodtam meg a falban, Samu körmeit bele is vájta húsomba.
Gerincét kezdtem el puszilgatni, remélve, hogy ezzel el tudom terelni figyelmét a fájdalomról. Legszívesebben már gyorsítottam volna, de vártam Samu engedélyére, hogy ne okozzak neki fájdalmat.

- Már... jó- nyögte ki nehezen, mire elkezdtem gyorsítani a tempómon. Szabad kezemmel megragadtam a csípőjét, hogy könnyebben tudjam lökni magam, Samu minden cselekedetemet hangos nyögésekkel díjazta.

Elengedtem a kezét, hogy hímtagját is kényeztetni tudjam. A "kétoldali támadásom" hatására nyögései még intenzívebbek lettek, nem is kellett sok neki, hogy elérje a gyönyör kapuját. Pár lökést követően én is követtem őt és sóhajtva hajtottam fejem a vállára.
Puszikkal kezdtem el behinteni a nyakát, miközben ő hajamba túrva kezdte el simogatni fejemet.

Amikor mindkettőnk légzése sikeresen lecsillapodott, gyorsan lezuhanyoztunk és felöltöztünk.
Mit ne mondjak, Samu a nap további részében nehezebben tudott járni, de mindenképp megérte. Le sem akadtam róla egész nap, számtalan csókot váltottunk és este is egy ágyba bújtunk be.

Reggel arra ébredtem, hogy Samu rajtam fekszik és két kézzel püföli a mellkasomat.

- Mi van már? Csak tegnap szerettél?- nyöszörögtem álmosan, miközben lefogtam kezeit és egy puszit nyomtam rájuk.

- Hogy akarjuk elrejteni a nagyvilág elől ezeket?- mutatott a nyakán lévő szívásnyomokra.

- Oh...