Reader szemszög:
A nevem [TN] egy átlagos középiskolás lány vagyok egy képességekkel teli világban képesség nélkül. Kissé szerencsétlennek érzem magam,de még mindig pozitívan állok hozzá. Sok barátom volt mindig is. Sajnos egy gyerekkori barátom,Bakugou Katsuki még kiskorunkban eltűnt és a mai napig eltűnt személyként van nyílvántartva. Akkoriban sokszor csodáltam a hamar előjött képességét. De azután nemsokkal végleg eltűnt.
Az iskolás napjaim egy 360 fokos fordulatot vettek mikor egy osztálytársam,egyben közeli barátom eltűnt majd pár nappal később a holttestét találták csak meg. Nagyon fájt elveszíteni egy barátot,de a ráadás már csak az hogy egyre többen tűntek el. Mind a barátaim. Nagyon aggódtam,vajon mikor következem én?
Az iskolában az utolsó óra után csendben elpakoltam majd a hazafele utam kezdtem meg. Kissé olyan érzésem volt mintha figyelnének ami csak arra engedett következtetni hogy velem folytatják vagy folytatja az elkövető. Lépteimet gyorsabbra vettem és szinte futottam hazáig. Mikor hazaértem köszöntem de senkit nem találtam otthon. A biztonságérzet miatt minden villanyt elkezdtem felkapcsolni,mikor a szobámhoz értem az erkélyen egy alakot véltem felfedezni. Az egész testem beleremegett. Pánikszerűen felkapcsoltam a villanyt,az alak nagyon hasonlított a régi Bakugoura.
-Kacchan?....
-Ne hívj így kedvesem
-Kedvesem..?!
Hirtelen belépett az erkélyen és egy késsel felém tartott. Szemeim könnyeztek és csak a halálomat vártam,de megállt előttem és arcomat simogatta.
-Tudod~...már régóta követlek. Én nagyon szeretlek~...Remélem te is! Te az enyém leszel...vagy senkié-szemei ijesztőek voltak és nevetése elborult volt. Egész testemben remegtem. A könnyeimtől nem láttam. Csak egy hirtelen szúró érzés kapott el a nyakamnál majd minden elsötétült. Mikor felkeltem lábaim és kezeim nem mozdultak és nagyon fájtak.
-Oh felkelt~-szólalt meg egy ismerős hang mellőlem
-Bántani akarsz?!
-Dehogy~ Az én egyetlen [TN]-m nem bántanám soha! Maximum ha rosszat tesz~-nevetett gonoszan.
Leginkább kétségbeesett voltam. Nem tudtam mit kéne tennem. De ő csak közeledett és közeledett,egésze addig amég ajkaink össze nem értek. Hiába félek tőle,eszméletlenül jól csókol. Csókját pár másodperc múlva viszonoztam. Csókja lágy volt,de egyben akaratos is. Végül elvált ajkaimtól és szuszogva szemeit néztem.
-1 óra múlva érezni fogod a kezeid és a lábaid. Majd visszajövök. Elnézést érte. De a baleseteket meg akartam kerülni kedvesem,[TN].

                     -1 óra múlva-
Bakugou 1 óra múlva pontban itt volt. Segített felállni majd elvezetett a többi társához. Eleinte megrémültem de feloldódott a hangulat. Viszont szigorú szabályokat kötöttek rám. Hazaengednek,de róluk senkinek nem beszélhetek és Bakugout látogatnom kell különben elboruk az agya. Végül megszoktam ezt a helyzetet és a látogatások rendszeressé váltak. Bakugouval egyre szorosabb kapcsolatba kerültem. Ellenségből barát,majd barátból a szerelmem lett. Ez a nap megváltoztatott mindent,és ez az ember megváltoztatta az életemet.

Bakugou_Katsuki2005 kérése. Remélem tetszik,elnézést a késésért(╯︵╰,)